A Fővárosi Ítélőtábla Bf.301/2017/31. számú határozata kábítószer birtoklásának bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 4. §, 75. §, 82. §, 109. §, 112. §, 258. §, 299. §, 301. §, 351. §, 363. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 79. §, 80. §, 92. §, 178. §, 461. §, 2017. évi CXCVII. törvény 341. §, 2017. évi XC. törvény (Be.) 4. §, 530. §, 574. §, 584. §, 590. §, 592. §, 593. §, 594. §, 600. §, 604. §, 605. §, 606. §, 613. §, 870. §] Bírók: Borbás Virág Bernadett, Magócsi István, Máziné dr. Szepesi Erzsébet

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

5.Bf.301/2017/31. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Budapesten, 2018. november 30. napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján meghozta az alábbi

ÍTÉLETET:

A kábítószer birtoklásának bűntette miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 10.B.780/2016/26. számú, 2017. szeptember 20. napján kelt ítéletét megváltoztatja.

A vádlott terhére rótt bűncselekmény jogszabályi megjelölésénél feltünteti a Btk. 178. § (1) bekezdésének 4. fordulatát is.

A vádlott főbüntetését szabadságvesztésnek, végrehajtási fokozatát fegyháznak nevezi meg, és annak tartamát 6 (hat) évre enyhíti.

Az eljárás során felmerült bűnügyi költségből a vádlott 964.569 (kilencszázhatvannégyezer-ötszázhatvankilenc) forintot köteles az államnak megfizetni, míg a fennmaradó 42.148 (negyvenkétezer-száznegyvennyolc) forintot az állam viseli.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A szabadságvesztésbe beszámítja a vádlott által 2017. szeptember 20. napjától 2018. június 30. napjáig előzetes letartóztatásban, azóta letartóztatásban töltött időt.

A másodfokú eljárásban felmerült 93.456 (kilencvenháromezer-négyszázötvenhat) forint bűnügyi költséget a vádlott köteles az államnak megfizetni.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek helye nincs.

INDOKOLÁS

A Fővárosi Törvényszék a 10.B.780/2016/26. számú, 2017. szeptember 20. napján kihirdetett ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki a kábítószer birtoklásának bűntettében [Btk. 178. § (1) bekezdés, (2) bekezdés c) pont], és ezért 8 év fegyházbüntetésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte, megállapítva, hogy a vádlott a büntetése kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható legkorábban feltételes szabadságra.

Rendelkezett az eljárás során lefoglalt tárgyak egy részének elkobzásáról, más részének a lefoglalás megszüntetése mellett a vádlottnak történő kiadásáról, határozott a bűnügyi költség vádlott általi megfizetéséről is.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott irányának megjelölése nélkül, védője enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést.

A Fővárosi Főügyészség a BF.892/2017/1. számú átiratában a védelmi perorvoslatokat alaptalannak minősítette. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok megtartásával folytatta le az eljárását. A szükséges és lehetséges körben a bizonyítékokat beszerezte, azokat iratszerűen rögzítette, ennek alapján megalapozott tényállást állapított meg. Az indokolása során kellő magyarázatot adott arra, hogy a vádlott nyilatkozatával szemben milyen bizonyítékokat és miért vett figyelembe. Az ily módon hibamentes tényállást egyebekben a védelem részéről sem érte támadás, és az a másodfokú eljárásban is irányadó.

Az elsőfokú bíróság a tényállásból okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, és törvényesen minősítette a bűncselekményt.

A büntetés nemének és mértékének megállapításakor kellően figyelemmel volt a bűncselekmény tárgyi súlyára, a bűnösség fokára és az egyéb bűnösségi körülményekre. Bár nem indokolta meg, miért tért el a büntetés középmértékétől, az azt el nem érő tartamú büntetés további enyhítésére álláspontja szerint törvényes lehetőség nincs.

Rámutatott azonban arra, hogy a kiszabott büntetést pontatlanul nevezte meg fegyházbüntetésként, mert az a jogszabályi rendelkezésre figyelemmel szabadságvesztés, melynek végrehajtási fokozatáról külön kell rendelkezni.

Mindezek alapján azt indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkező részét pontosítsa akként, hogy a vádlottat szabadságvesztésre ítéltnek tekintse, melynek végrehajtási fokozata fegyház, egyebekben az ítéletet annak helyes indokainál fogva hagyja helyben.

A vádlott védője a 2018. február 28. napján előterjesztett indítványában az elsőfokú bíróságnak a szakértői bizonyítással összefüggő eljárását a Be. szabályaival ellentétesnek minősítette, mely álláspontja szerint lényeges hatással volt az eljárás lefolytatására, illetve a bűnösség megállapítására.

A beszerzett szakértői vélemények ugyanis véleménye szerint nem alkalmasak a vádlott bűnösségének a Be. 4. § (2) bekezdése szerinti kétséget kizáró módon történő megállapítására a pentedron származékok vonatkozásában. Kiemelve a házkutatási jegyzőkönyvben 22. és 24. szám alatt rögzített bűnjeleket, rámutatott, hogy a 22-es számú kábítószergyanús anyag tömegét a nyomozó hatóság "kb. 174 gramm"-ban rögzítette, melyhez képest az igazságügyi vegyész szakértői vélemény ugyanezt 124 grammban határozta meg.

A szakértő a pentedron hatóanyaga kapcsán azt is rögzítette, hogy a meghatározott 82, illetve 83 tömegszázalékos mértékű hatóanyag pusztán "tájékoztató jellegű", pontos mérések megfelelő referenciaanyag beszerzése után végezhetők el, viszont meglátása szerint a büntetőjogi felelősséget tájékoztató jellegű mérésre alapozni nem lehet. Ezért megítélése szerint a vizsgálati minták szerinti legkevesebb 15%-os hatóanyaggal lehet számolni, amely a 124 gramm pentedron tekintetében mindössze 18,6 gramm hatóanyagot eredményez.

Nem megalapozott ezenfelül szakértő1 átlagos fogyasztási adag tekintetében tett megállapítása sem. A legkedvezőbb lehetőség figyelembevétele esetén ugyanis - tehát a fentiek szerinti 15%-os hatóanyaggal, és a szakértő2 szerinti 100 mg átlagos fogyasztási adaggal kalkulálva - a lefoglalt pentedron a jelentős mennyiség alsó határának mindössze 1,3-szorosát éri el.

Felhívta továbbá a figyelmet arra is, hogy szakértő1 véleménye nem felel meg a Be. 108. § (2) bekezdésében foglalt követelményeknek, mert az nem tartalmazza a vizsgálat tárgyára, a vizsgálati eljárásokra és eszközökre, a vizsgálat tárgyában bekövetkezett változásokra vonatkozó adatokat (lelet), a vizsgálat módszerének rövid ismertetését, és a szakmai ténymegállapításból levont következtetéseket, ennek keretében a feltett kérdésekre adott válaszokat (vélemény).

Mindezek alapján a fenti kérdések tisztázása nélkül az elsőfokú ítélet a Be. 351. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott hiányosságban szenved, ezért tárgyalás kitűzésére, annak keretében az igazságügyi szakértők kihallgatására, szakvéleményeik ütköztetésére vonatkozó bizonyítás lefolytatására tett indítványt.

A másodfokú bíróság a védő bizonyítási indítványának csak részben, és eltérő tartalommal, mégpedig az igazságügyi vegyészszakértői vélemény kiegészítésének elrendelése - majd pedig a Be. 530.§ (2) bekezdés b) pontja alapján, figyelemmel arra, hogy a szakértőhöz a védő kérdést kívánt intézni -, a szakértő tárgyalási meghallgatása formájában adott helyt.

Időközben ugyanis hatályba lépett a Btk. módosítása, mely számszerűen megállapítja pentedron esetében is a csekély mennyiség felső határát, és ez eloszlat minden, eddig csak orvosszakértő bevonásával, kevésbé konkrét adatokkal meghatározható hatóanyag-tartalommal kapcsolatos aggályt, ráadásul a jogi értékelés körében kifejtendők alapján egyértelmű, hogy a jogszabály az elsőfokú eljárásban figyelembe vett igazságügyi vegyész és orvos szakértő együttes véleményéhez képest a csekély mennyiség felső határát a vádlottra nézve jóval kedvezőbb értékben határozza meg (0,14 grammhoz képest 0,4 grammban).