BH 2017.8.250 I. A vesztegetés elfogadásának bűntette kapcsán önálló intézkedésre jogosultnak minősül, aki az adott szerv működését vagy a szervvel kapcsolatba kerülő személyek jogait és érdekeit érintő lényeges kérdésekben dönthet. A vezető beosztású alkalmazottak, valamint az adott szerv képviseletére jogosult személyek mellett önálló intézkedésre jogosultnak tekintendők azok is, akik lényegesen befolyásolhatják az érdemi döntést. A döntést hozó vagy az azt előkészítő személyt ténylegesen megillető jogokat figyelembe véve kell elbírálni: önálló intézkedésre jogosult személynek tekinthető-e az elkövető vagy sem [Btk. 291. § (3) bek.].

II. Nem lehet az elkövető tettese/társtettese a vesztegetés elfogadása bűntettének az, aki nem az aktív vesztegetővel áll kapcsolatban, hanem a passzív vesztegető segítője. Amennyiben a terhelt nem az aktív vesztegetővel áll kapcsolatban, hanem - előzetes megállapodásuknak megfelelően - a passzív vesztegető tevékenységéhez nyújt segítséget és az általa elfogadott jogtalan vagyoni előnyből részesül, a passzív vesztegető bűnsegéde. Amennyiben azonban nem bűnsegélyt nyújt társának, hanem a társa által megvesztegetett személy, ebben a kapcsolatban társa már nem passzív, hanem aktív vesztegető, aki nem a vesztegetés elfogadását, hanem a vesztegetést követi el, ő pedig mint passzív vesztegető a vesztegetés elfogadásáért felel [Btk. 13. § (1) és (2) bek., 14. § (2) bek., 290. §, 291. §].

III. Akkor, ha különböző ügyekben kéri/fogadja el az előnyt vagy annak ígéretét az elkövető, akár ugyanazon, akár különböző személyektől, a cselekmények az ügyek számához igazodó bűnhalmazatot alkotnak.

Amennyiben a korrupciós bűncselekmény elkövetőjének cselekménye tettesi bűncselekményhez kapcsolódó bűnsegély, a részesi bűncselekmény járulékos jellegére tekintettel (eltekintve azoktól a tényállásoktól, amelyektől a fogalmilag részesi cselekmény sui generis bűncselekmény) a részesi cselekmény minősítése és így rendbelisége azonos a tettesi cselekményével [Btk. 12. §, 13. § (1) bek., 14. § (2) bek., 291. §; 3/2011. BJE].

Pertörténet:

Fővárosi Törvényszék B.1600/2012/78., Fővárosi Ítélőtábla Bf.395/2014/65., Kúria Bfv.166/2016/6., Kúria Bfv.964/2016/6. (*BH 2017.8.250*)

***********

[1] A törvényszék a 2014. június 2. napján kihirdetett ítéletével bűnösnek mondta ki a X. r. terheltet 34 rendbeli, folytatólagosan elkövetett vesztegetés elfogadása bűntettében mint bűnsegédet [Btk. 291. § (1) bek., (2) bek. d) pont]; ezért halmazati büntetésül három év nyolc hónap szabadságvesztésre, a közügyektől hat év, a parkolóőri foglalkozástól öt év eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztést börtönben kell végrehajtani, és a terhelt a szabadságvesztés kétharmad részének letöltése után bocsátható feltételes szabadságra, emellett ötszáz forint vagyonelkobzást rendelt el vele szemben; míg az ellene 4 rendbeli, a Btk. 291. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő bűnszövetségben és üzletszerűen elkövetett vesztegetés elfogadása bűntettének vádja alól felmentette. Rendelkezett továbbá a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

[2] A bejelentett fellebbezések alapján másodfokon eljáró ítélőtábla a 2015. október 15. napján kihirdetett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a X. r. terheltre vonatkozó részében akként változtatta meg, hogy a terhére megállapított bűncselekményeket 7 rendbeli - amelyből 6 rendbeli folytatólagosan és társtettesként elkövetett - vesztegetés elfogadása bűntettének [Btk. 291. § (1) bek., (2) bek. b) pont, (3) bek. c) pont] minősítette, a szabadságvesztés tartamát öt évre súlyosította, és a terhelttel szemben háromszáz napi tétel - napi tételenként 1000 forint, összesen 300 000 forint - pénzbüntetést szabott ki, a vele szemben alkalmazott vagyonelkobzást mellőzte. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét e terhelt tekintetében helybenhagyta.

[3] A jogerős ügydöntő határozattal szemben a X. r. terhelt védője felülvizsgálati indítványt terjesztett elő, azt a Be. 416. § (1) bekezdés b) és c) pontjára alapítva.

[4] Indítványában eljárási szabálysértésként az indokolási kötelezettség megsértésére hivatkozott. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság nem adta indokát annak, hogy a védence által a fellebbviteli eljárás során csatolt írásbeli vallomást miként értékelte, és adós maradt a XI. r. terhelt fellebbezésének indokolásához csatolt mellékletek, valamint a terhelttárs fellebbezésében kifogásolt elsőfokú perrendi szabálysértések értékelésével.

[5] Az indokolási kötelezettség megsértése körében utalt arra is, hogy a másodfokú bíróság nem indokolta meg, mely bizonyítékok alapján állapította meg - szemben az elsőfokú ítélettel - azt, hogy védence pénzt vett át az R. nevű személytől.

[6] Anyagi jogszabálysértésként elsősorban az önálló intézkedésre jogosultság megállapítását vitatta, arra hivatkozva, hogy a terhelt munkaköri leírásában sem szerepelt a X. r. terhelt bármilyen vezetői pozíciója; munkakörének megnevezése "területi ellenőr" volt, emellett a másodfokú bíróság a minősítés alkalmazása során a munkaköri leírást pontatlanul és hiányosan idézte, ugyanis helyesen aszerint a terhelt kizárólag a közvetlen felettesével egyetértésben intézkedhetett, a gazdálkodó szervet érintő lényeges kérdésben önállóan nem dönthetett, a másodfokú bíróság által megjelölt kérdésekben semmilyen jogosultsággal nem bírt.

[7] Ezért álláspontja szerint a minősítés téves és így a védencével szemben kiszabott büntetés is törvénysértő.

[8] Elsődlegesen ezért azt indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárásra, másodlagosan pedig azt, hogy a Kúria változtassa meg a minősítést és erre figyelemmel enyhítse védence büntetését.

[9] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt a munkaköri leírásra és a munkaszerződésre vonatkozó részében az irányadó tényállás támadásának és ezért törvényben kizártnak tartotta.

[10] Az indítványnak az indokolási kötelezettség elmulasztására és az anyagi jogszabálysértésre vonatkozó részét pedig alaptalannak találta, mivel megítélése szerint a bíróságok eleget tettek indokolási kötelezettségüknek és a másodfokú bíróság helytállóan következtetett arra, hogy a X. r. terhelt terhére megállapítható a Btk. 291. § (3) bekezdés c) pontjában írt minősítő körülmény, emellett a vele szemben alkalmazott joghátrány abban az esetben is törvényes lenne, ha a terhelt terhére megállapított cselekmények a felülvizsgálati indítványban írtaknak megfelelően minősülnének.

[11] Ezért arra tett indítványt, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat a X. r. terhelt vonatkozó részükben hatályukban tartsa fenn.

[12] Az indítványozó a Legfőbb Ügyészség indítványára tett észrevételében az ügyészi álláspontot vitatva indítványait fenntartotta.

[13] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 423. § (4) bekezdésében írtaknak megfelelően a felülvizsgálati indítványban megjelölt okokra figyelemmel bírálta felül, emellett tekintettel volt ugyanezen törvényhely (5) bekezdése alapján a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában megjelölt - és az indítványozó által nem hivatkozott -, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező esetleges egyéb eljárási szabálysértésekre is.