A Fővárosi Ítélőtábla Bf.283/2011/19. számú határozata testi sértés bűntette (ÉLETVESZÉLYT okozó testi sértés bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 99. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 371. §, 372. §, 381. §] Bírók: Lassó Gábor, Németh Nándor, Ujvári Ákos

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

2.Bf.283/2011/19. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2013. év január hó 8. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a Pest Megyei Bíróság 2011. év május hó 31. napján kelt 16.B.73/2010/25. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlottal szemben kiszabott fegyházbüntetést 5 (öt) évre súlyosítja.

A Pest Megyei Bíróságon Bny.191/2011. számon nyilvántartott 6. és 7. tételszámú sportcipők, 8. tételszámú nylon szatyor, 9. tételszámú sötét színű zokni, 10. tételszámú hosszú ujjú felső, 11. tételszámú ujjatlan póló, 12. tételszámú melegítő alsó és 13. tételszámú kantáros nadrág lefoglalását megszünteti és a sértettnek kiadni rendeli.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja.

A vádlott köteles a másodfokú eljárásban felmerült 7.620 (hétezer-hatszázhúsz) forint bűnügyi költséget az államnak megfizetni.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

A Pest Megyei Bíróság 2011. május hó 31. napján kelt 16.B.73/2010/25. számú ítéletével a vádlott bűnösségét testi sértés bűntettében (Btk.170.§ (1), (6) bekezdés I. pont) állapította meg, ezért a vádlottat - mint erőszakos többszörös visszaesőt - 4 év fegyházbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte.

Az elsőfokú bíróság kimondta, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható, valamint a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt a szabadságvesztés

tartamába beszámítani rendelte. Rendelkezett továbbá az eljárás során lefoglalt bűnjelek egy részéről, illetve a bűnügyi költség viseléséről is.

Az elsőfokú bíróság ítélte ellen az ügyész a tárgyaláson a vádlott terhére, a büntetés súlyosítása érdekében, míg a vádlott és védője enyhítésért jelentett be fellebbezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.630/2010/5. számú átiratában az ügyészi fellebbezést - kiegészítésekkel - fenntartotta, míg a védelmi fellebbezést alaptalannak tartotta.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat túlnyomó részt betartotta, tévedett azonban, amikor a tárgyaláson meg nem jelent tanú vallomását felolvasta. A Pest Megyei Bíróság a tanú idézhető címének felkutatása érdekében lakhelykutatást nem végzett, ennek hiányában a tanúvallomást sem olvashatta volna fel a tárgyaláson. A fentiekre figyelemmel a tanú vallomását a bizonyítékok közül ki kell rekeszteni, tekintettel azonban arra, hogy a tanú vallomásának a történeti tényállás megállapítása szempontjából nincs jelentősége a bizonyíték kirekesztése a tényállás megalapozottságát nem érinti. Az ügyészi álláspont szerint az elsőfokú bíróság lényegében megalapozott tényállást állapított meg, az csupán az előéleti adatokkal pontosítandó. Az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és a cselekményét is törvényesen minősítette. Tévedett azonban, amikor az eredményben csak a vádlott gondatlanságát látta megállapíthatónak. Az eredmény elmaradásában való könnyelmű vádlotti bizakodásnak semmiféle alapja nem volt. Ebből következően az eredmény tekintetében a vádlottat nem gondatlanság, hanem eshetőleges szándék terheli. E vonatkozásban az ítéleti indokolás helyesbítendő. Az ügyészi érvelés szerint további súlyosító körülmény az erőszakos jellegű bűncselekmények elszaporodottsága. A vádlott előéletére figyelemmel a büntetési célok elérése érdekében vele szemben lényegesen hosszabb tartamú fegyházbüntetés és közügyektől eltiltás kiszabását látta indokoltnak az ügyészség. Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg akként, hogy a vádlott fegyházbüntetésének és közügyektől eltiltásának tartamát emelje fel.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészég 2011. december hó 23. napján kelt átiratában továbbá indítványozta, hogy a pótlólag felterjesztett bűnjeljegyzékben szereplő bűnjelek lefoglalását a másodfokú bíróság szüntesse meg és e tárgyakat a sértettnek adja ki.

Az ügyész a nyilvános ülésen az átiratokban foglaltakat annak pontosítása mellett, fenntartotta. Kifejtette, hogy a főügyészi átiratba tévesen került, hogy a vádlottal szemben kiszabható büntetési tételkeret 2-től 16 évig terjedő szabadságvesztés.

Ehelyett az elkövetéskor hatályos Btk-ra figyelemmel a vádlottal szemben, jelen ügyben 3-tól 12 évig terjedő szabadságvesztés szabható ki.

A védő a nyilvános ülésen előadta, hogy nem osztja az ügyészség álláspontját. Vélekedése szerint az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás felülbírálatra alkalmas és helyes az életveszély tekintetében a gondatlan bűnösség megállapítása is. Előadása szerint a vádlott sokáig volt börtönben, ahol máshoz szokott, a sértett megnyilvánulása sem volt szerencsés. A vádlott tevőlegesen vett részt a hátrányos következmények elhárításában. Mindezekre figyelemmel enyhébb büntetés kiszabására tett indítványt.

A vádlott úgy nyilatkozott, hogy ha a sértett életveszélyes sérülést szenvedett, akkor nem érti, hogy hogy tudott ekkora távolságot saját lábán megtenni. Az utolsó szó jogán nem kívánt felszólalni.

A vádlott terhére bejelentett ügyészi fellebbezés alapos, míg a védelmi fellebbezések nem alaposak.

A Fővárosi Ítélőtábla az ügyészi és a védelmi perorvoslatok folytán bírálta felül a Pest Megyei Bíróság ítéletét és az azt megelőző elsőfokú bírósági eljárást. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat túlnyomó részt megtartotta. Ugyanakkor eljárási szabályt sértett, amikor a tanú vallomását a tárgyalás anyagává tette. A Pest Megyei Bíróság a tanút mindkét címéről idézte a 2011. május hó 25. napján megtartott tárgyalásra. A tanú tápiószentmártoni címére kiadott idézése szabályszerű volt, míg a másik idézése "ismeretlen" postai jelzéssel érkezett vissza. Ezt követően az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a tanú szabályszerű idézés ellenére a tárgyaláson nem jelent meg (25. tárgyalási jegyzőkönyv 17. oldal, 22-es bírósági irathoz csatolt 2 db vétív). A tárgyalási jegyzőkönyv tanúsága szerint ezt követően a tanács elnöke kérdésére az ügyész indítványt tett a tanú nyomozati vallomásának felolvasására. Az elsőfokú bíróság a tanú nyomozati vallomását, bírósági kihallgatása mellőzésével a tárgyalás anyagává tette (25-ös alszámú tárgyalási jegyzőkönyv 18. oldal). A Büntetőeljárási Törvény csak a törvényben tételesen felsorolt esetekben teszi lehetővé az eljáró bíróságnak, hogy a tanú nyomozás során tett vallomását a tárgyaláson történő kihallgatása nélkül - a közvetlenség elvét nem sértve - felolvassa. Az elsőfokú bíróság tárgyalási jegyzőkönyve, és az indokolt ítélete sem utal arra, hogy mely jogszabályhely alapján látta az elsőfokú bíróság törvényes lehetőségét annak, hogy a tanú nyomozati vallomását a tárgyaláson történő kihallgatása nélkül, a bizonyítás anyagává tegye. Ugyanakkor a Be. rendelkezéseiből adódóan két esetben lett volna erre törvényes lehetősége a Pest Megyei Bíróságnak. A Be.296.§ (1) bekezdés a./ pontja alapján a tanúnak az eljárás korábbi szakaszában tett vallomása akkor tehető a tárgyalás anyagává, ha a tanú a tárgyaláson nem hallgatható ki, vagy a tárgyaláson való megjelenése egészségi állapotára tekintettel aránytalan nehézséggel járna, vagy az tartós külföldi tartózkodása miatt nem lehetséges. Helyesen utalt a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség arra a körülményre, hogy a fenti körben az elsőfokú bíróság semmifajta lakcímkutatást nem végzett, így nem állapíthatta meg azt az okot, amely megalapozta volna a tanúvallomás fenti jogszabályhelyre történő hivatkozással való felolvasását.