BH 2003.9.361 A Ptk. 220. §-ának alkalmazása szempontjából nemcsak a jogi személy alkalmazottját vagy tagját, hanem minden olyan személyt képviselőnek kell tekinteni, aki az ott szokásos szerződések megkötésénél, lebonyolításánál közreműködik. [Ptk. 220. § (1) bek., Pp. 206. § (1) bek.].

A felperes értékesíteni kívánta használt autóját, ezért felkereste az alperest, és ott a beavatkozóval tárgyalt. A használtautó-kereskedéssel foglalkozó beavatkozó az alperes mint bizományos nevében - az alperes céges nyomtatványának és bélyegzőjének felhasználásával írásbeli szerződésben - vállalta a Mitsubishi Galant típusú személygépkocsi értékesítését 650 000 forint limitár, és 5% bizományi díj kikötése mellett. A gépjármű értékesítése néhány napon belül megtörtént, de a felperes a vételárból csak 330 000 forintot kapott kézhez, ezért kereseti kérelemmel fordult az alperes ellen 287 500 forint vételár és kamata megfizetése iránt. Az alperes arra hivatkozással kérte a kereset elutasítását, hogy a felperessel szerződést nem kötött; a beavatkozó az alperes telephelyén szívességi használóként bizonyos nagyságú területet használt, saját vállalkozásában forgalmazta a perbeli gépkocsit, ezért a vételárral ő tartozik.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította. A bizonyítékok - elsősorban a tanúvallomások - értékelésével jutott arra a következtetésre, hogy a beavatkozó a felperessel saját nevében kötött szerződést, nem az alperes képviselőjeként, illetve megbízottjaként járt el, ezért az alperes a vételárhátralékért felelősséggel nem tartozik.

A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán meghozott jogerős ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 287 500 forintot, ennek 1997. szeptember 7. napjától járó évi 20%-os kamatát, valamint a perköltséget. A perben rendelkezésre álló bizonyítékokat a Pp. 206. §-ának megfelelően felülmérlegelte, és az elsőfokú bírósággal ellentétes álláspontra jutott. A döntés meghozatalánál alkalmazta a Ptk. 220. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat, amely szerint áru adásvételével vagy egyéb szolgáltatás nyújtásával rendszeresen foglalkozó jogi személynek az ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségeiben dolgozó alkalmazottat és tagot az ott szokásos szerződések megkötésénél és lebonyolításánál a jogi személy képviselőjének kell tekinteni. A fentiekből következően az alperesnek kellett volna bizonyítania, hogy K. A. nem az alperes képviseletében járt el, az alperessel sem alkalmazotti, sem egyéb jogviszonyban nem állt. A másodfokú bíróság a beavatkozó nyilatkozatát egybevetette a tanúk vallomásával, a becsatolt bizományi szerződés adataival, és ezek értékelésével azt a következtetést vonta le, hogy a beavatkozó az alperessel fennálló jogviszonya alapján jogilag értékelhetően közreműködött a felperes használt gépkocsijának eladásában; a felperes joggal bízhatott abban, hogy a beavatkozó az alperesi cég nevében jár el a jogügylet során.

Az alperes a jogerős ítélet elleni felülvizsgálati kérelmében a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság jogszabálysértő döntést hozott akkor, amikor a Ptk. 220. §-ának (1) bekezdésére hivatkozva az alperes felelősségét megállapította; az alperes az ítéletet megalapozatlannak és iratellenesnek tartotta. A Ptk. hivatkozott rendelkezése szerint az ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségben dolgozó "alkalmazottat" és "tagot" kell a jogi személy képviselőjének tekinteni, ugyanakkor K. A. nem volt az alperesnek sem alkalmazottja, sem tagja, és vele szerződéses jogviszonyban sem állt. Szerinte a per adataiból egyértelműen kitűnik a beavatkozó és alperes közötti jogviszony hiánya, a másodfokú bíróság a bizonyítékokat nem helyesen mérlegelte.

A felperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Többek között hivatkozott arra, hogy a jogügylet valamennyi kísérő körülménye igazolta, hogy a beavatkozó az alperes képviselőjeként járt el, ezért a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül alkalmazta a Ptk. 220. §-ának (1) bekezdését, részletesen foglalkozott a bizonyítékok értékelésével, abban okszerűtlenség vagy ellentmondásosság nincsen.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.