62005CJ0167_SUM[1]

A Bíróság (nagytanács) 2008. április 8-i ítélete. Az Európai Közösségek Bizottsága kontra Svéd Királyság. Tagállami kötelezettségszegés - Az EK 90. cikk második bekezdése - Más tagállamok termékeire kivetett belső adók - Más termékek közvetett védelmére alkalmas adók - A versenyző importált és hazai termékek közötti hátrányos megkülönböztetés tilalma - Jövedéki adók - A sör és a bor eltérő adóztatása - Bizonyítási teher. C-167/05. sz. ügy

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)

2008. április 8. ( *1 )

"Tagállami kötelezettségszegés - Az EK 90. cikk második bekezdése - Más tagállamok termékeire kivetett belső adók - Más termékek közvetett védelmére alkalmas adók - A versenyző importált és hazai termékek közötti hátrányos megkülönböztetés tilalma - Jövedéki adók - A sör és a bor eltérő adóztatása - Bizonyítási teher"

A C-167/05. sz. ügyben,

az EK 226. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt a Bírósághoz 2005. április 14-én

az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: L. Ström van Lier, K. Gross, K. Simonsson és R. Lyal, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

a Svéd Királyság (képviseli: K. Wistrand, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

támogatja:

a Lett Köztársaság (képviselik: E. Balode-Buraka és E. Broks, meghatalmazotti minőségben)

beavatkozó,

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (nagytanács),

tagjai: V. Skouris elnök, P. Jann, A. Rosas, K. Lenaerts és L. Bay Larsen tanácselnökök, R. Silva de Lapuerta, K. Schiemann, P. Kūris (előadó) és A. Ó Caoimh bírák,

főtanácsnok: P. Mengozzi,

hivatalvezető: C. Strömholm tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2007. május 8-i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2007. július 18-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az Európai Közösségek Bizottsága keresetlevelével annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy a Svéd Királyság - mivel olyan belső adókat vet ki, amelyek alkalmasak az alapvetően Svédországban gyártott sör közvetett védelmére az alapvetően más tagállamokból behozott borral szemben - nem teljesítette az EK 90. cikk második bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

Jogi háttér

Az alkohol jövedéki adójáról szóló 1994:1564. sz. törvény

2 A jelen eljárás tárgyát képező alkoholtartalmú italokra kivetendő jövedéki adóra vonatkozó svéd szabályozást a 2001:822. sz. törvénnyel módosított, az alkohol jövedéki adójáról szóló, 1994. december 15-i 1994:1564. sz. törvény (lagen [1994:1564] om alkoholskatt; SFS 1994., 1564. sz.) tartalmazza (a továbbiakban: az alkohol jövedéki adójáról szóló törvény).

3 Az alkohol jövedéki adójáról szóló törvény 2. cikke így rendelkezik:

"A 2203 [KN-kód] alá tartozó sörökre akkor kell jövedéki adót fizetni, amennyiben azok alkoholtartalma magasabb, mint 0,5% (V/V).

Jövedéki adó tárgyát képezik a 2206 [KN-kód] alá tartozó sör és alkoholmentes italok keverékét tartalmazó termékek is, amennyiben azok alkoholtartalma magasabb, mint 0,5% (V/V).

A literenkénti jövedéki adó összege alkoholtartalom térfogatszázalékonként 1,47 [SEK].

Azon sörök után, amelyek alkoholtartalma legfeljebb 2,8 térfogatszázalék, nem kell adót fizetni."

4 E törvény 3. cikke így szól: "A 2004 és 2005 [KN-kód] alá tartozó borok után akkor kell jövedéki adót fizetni, amennyiben alkoholtartalmuk kizárólag erjesztésből származik, és jövedéki adót kell literenként kivetni. Azon borok után, amelyek alkoholtartalma legfeljebb 2,25 térfogatszázalék, nem kell adót fizetni."

1. amennyiben alkoholtartalmuk meghaladja a 1,2 térfogatszázalékot, de legfeljebb 15 térfogatszázalék, illetve

2. az alkoholtartalmuk meghaladja a 15 térfogatszázalékot, de legfeljebb 18 térfogatszázalék, és az adott bor nem tartalmaz semmilyen adalékanyagot.

Azon italokra, amelyek alkoholtartalma meghaladja a 2,25 térfogatszázalékot, de legfeljebb 4,5 térfogatszázalék, 7,58 [SEK];

azon italokra, amelyek alkoholtartalma meghaladja a 4,5 térfogatszázalékot, de legfeljebb 7 térfogatszázalék, 11,20 [SEK];

azon italokra, amelyek alkoholtartalma meghaladja a 7 térfogatszázalékot, de legfeljebb 8,5 térfogatszázalék, 15,41 [SEK];

azon italokra, amelyek alkoholtartalma meghaladja a 8,5%-ot, de legfeljebb 15 térfogatszázalék, 22,08 [SEK], és

azon italokra, amelyek alkoholtartalma meghaladja a 15%-ot, de legfeljebb 18 térfogatszázalék, 45,17 [SEK]

A pert megelőző eljárás

5 A bor jövedéki adójára vonatkozó, a sörre vonatkozó szabályozáshoz képest állítólagosan diszkriminatív svéd szabályozással kapcsolatosan kapott panaszokat követően a Bizottság megvizsgálta a kérdéses jogszabályokat, és arra a következtetésre jutott, hogy a Svéd Királyság olyan belső adókat vetett ki, amelyek alkalmasak az alapvetően Svédországban gyártott sör közvetett védelmére az alapvetően más tagállamokból importált bor rovására, és ezzel megsértette az EK 90. cikk második bekezdését.

6 Miután 2000. február 28-án és 2002. július 1-jén közölt levelében e tagállamot felszólította észrevételei megtételére, a Bizottság e felszólító leveleket követően 2001. június 19-én indokolással ellátott véleményt, illetve 2004. július 7-én indokolással ellátott kiegészítő véleményt bocsátott ki.

7 Mivel a Bizottság a 2001. június 19-ét követően a 2001:517. sz. és 2001:822. sz. törvénnyel bevezetett jogszabály-módosításokat nem találta kielégítőnek, és a Svéd Királyság az indokolással ellátott kiegészítő véleményben kifejtett bizottsági állásponttal nem értett egyet, a Bizottság a jelen kereset benyújtása mellett döntött.

8 A Bíróság 2005. szeptember 16-i végzésével engedélyezte a Lett Köztársaság beavatkozását a Svéd Királyság kérelmeinek támogatása végett.

A keresetről

Előzetes észrevételek

9 A Bizottság és a Svéd Királyság egyetért abban, hogy Svédországban:

- a sör alapvetően nemzeti termék, miközben a bor alapvetően importált termék;

- a legnépszerűbb - és általában a legolcsóbb - borok elegendő sörhöz hasonló tulajdonsággal rendelkeznek ahhoz, hogy a fogyasztó számára sört helyettesíthető terméknek minősüljenek, és ezért e borok az EK 90. cikk második bekezdésének értelmében a sörrel versenyző termékeknek tekinthetők;

- a sör és bor adóztatása hagyományosan ezen italok alkoholtartalmához kapcsolódik, vagyis azok alkohol-térfogatszázalékával arányos;

- a sör és a bor alkoholtartalom szerinti adóztatása között eltérés áll fenn, továbbá

- az adóztatás befolyásolhatja a fogyasztó magatartását.

10 Mindazonáltal a Svéd Királyság a fent hivatkozott második és ötödik francia bekezdésben rögzített állításokkal kapcsolatosan néhány pontosítást kíván tenni. E tagállam úgy véli, hogy a sör és a bor csak részben versenyeznek egymással, és az adóztatás csupán az egyik olyan tényező, amely befolyásolhatja a fogyasztó magatartását.

11 A Bizottság és a Svéd Királyság ugyancsak egyetértenek abban, hogy amikor e tagállam 1995. január 1-jén csatlakozott az Európai Unióhoz, a 3,5 térfogatszázaléknál magasabb alkoholtartalmú ászoksörök alkohol-térfogatszázalék szerinti adója, amelyet a szeszes italokról szóló, 1994. december 16-i 1994:1738. sz. törvény (alkohollagen 1994:1738; SFS 1994., 1738. sz.) határozott meg, valamint a mintegy 11 térfogatszázalék alkoholtartalmú bor adója majdnem ugyanolyan mértékű volt.

12 1997. január 1-jétől a sörre vonatkozó jövedéki adó nagyjából 40%-kal csökkent.

13 Ezzel kapcsolatban a Svéd Királyság megjegyzi, hogy 1996-ban a svéd kormány megállapította, hogy a Dániával folytatott határ menti sörkereskedelem - e terméknek ez érintett két tagállamban történő eltérő adóztatása miatt - olyan mértéket öltött, hogy a sörre kivetett adó csökkentése vált szükségessé.

14 A Svéd Királyság még hozzáteszi, hogy a borra semmilyen, a tapasztalt határmenti sörkereskedelemhez hasonló kereskedelem nem alakult ki, annak ellenére, hogy az előbbi termékre kivetett adóteher lényegesen magasabb, mint amekkora adóteher Dániában e termékre hárul. Ennélfogva e tagállam álláspontja szerint egyáltalán nincs szükség a bor jövedéki adójának módosítására, és nem volt arra sem semmiféle ok, hogy az erre a termékre vonatkozó adóztatást a sör jövedéki adóztatásával párhuzamosan felülvizsgálják, amikor e módosításról döntés született. Mindazonáltal a hivatkozott tagállam hozzáteszi, hogy a Bizottság által gyakorolt nyomásra a Svéd Királyság a 2001:822. sz. törvény alapján a bor jövedéki adóját 2001. december 1-jétől18,8%-kal csökkentette, és hogy e csökkentés következtében helyreállt az ászoksör és a bor adóztatása között azelőtt fennálló viszony. Így ezentúl e két adóteher már egyenértékű.

15 Svédországban a bor, az ászoksör és az égetett szesz kiskereskedelme a teljes mértékben a svéd állam által tulajdonolt részvénytársaság, a Systembolaget AB (a továbbiakban: Systembolaget) monopóliumát képezi. A Svéd Királyság által nyújtott válaszokból - amelyeket a Bizottság sem cáfolt - az derül ki, hogy ez a rendszer a szóban forgó tagállam alkoholizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos politikájának legfőbb eszközét képezi, amely arra irányul, hogy mederbe terelje a szeszes italok kiskereskedelmi értékesítését annak érdekében, hogy biztosítsa a fogyasztók életkorának ellenőrzését, a hatályos eladási tilalmak betartását, és egyúttal az érintett termékek elérhetőségét.

A felek érvei

16 A Bizottság arra hivatkozik, hogy a svéd piacon az alkoholeladás uralkodó termékének számító svéd sört alacsonyabb jövedéki adó terheli, mint a vele versenyző kategóriájú bort. Álláspontja szerint az adóterhek közötti eltérés befolyásolja a fogyasztók választását, mivel a szóban forgó adórendszer szerkezete és jellemzői tovább erősítik, hogy a svéd fogyasztó a sört köztudottan hagyományosan előnyben részesíti. Ez a helyzet az alapvetően más tagországokból importált bor kereskedelmére nézve kedvezőtlen, és következésképpen az alapvetően Svédországban gyártott sörnek az EK 90. cikk második bekezdésében tiltott védelmét szolgálja.

17 A Bizottság arra hivatkozik, hogy az érintett svéd adórendelkezések felépítését vizsgálva a bor jövedéki adójának a 2001:822. sz. törvény alapján 2001. december 1-jétől bevezetett csökkentése ellenére a borra nemcsak magasabb jövedéki adót kell fizetni, mint a sörre, hanem ráadásul arra az adott bor alkohol-térfogatszázaléka függvényében az alkohol jövedéki adójáról szóló törvény 3. cikkének második bekezdésében meghatározott jövedéki adóskála alapján fokozatosan emelkedő mértékű adót kell fizetni. Például a Bizottság megjegyzi, hogy egy 12,5% térfogatszázalék alkoholtartalmú borra - amely a Bizottság szerint átlagos mértékű - 1,77 SEK jövedéki adót kell fizetni alkoholtartalom térfogatszázalékonként, vagyis mintegy 20%-kal többet, mint amennyi a sör után fizetendő jövedéki adó (1,47 SEK alkoholtartalom térfogatszázalékonként).

18 A Bizottság hangsúlyozza, hogy a végső ár a jövedéki adót is magában foglaló ár alapján kiszámított 25%-os hozzáadottérték-adót (a továbbiakban: HÉA) is tartalmazza, aminek következtében - mivel a borra magasabb jövedéki adót kell fizetni, mint a sörre - a különbséget a HÉA is növeli, és ez a szóban forgó adórendszer védő hatását erősíti.

19 Következésképpen a bort magasabb adóterhek sújtják, mint a sört, és az adó mértéke a legnagyobb mennyiségben eladott (8,5-15 térfogatszázalék alkoholtartalmú, 49-70 SEK végsőár-kategóriájú, a továbbiakban: középkategóriás) borok árában magasabb, mint a sörében.

20 A sör és a bor között fennálló versenyhelyzet kapcsán a Bizottság azon az állásponton van, hogy Svédországban a svéd piacon történő eladások terén uralkodó termék, az ászoksör, valamint a középkategóriás borok között áll fenn versenyhelyzet. Megjegyzi, hogy a bor a Systembolaget árusítóhelyein lehet csak megvenni, miközben a 3,5%-nál alacsonyabb alkoholtartalmú sör az élelmiszerboltokban is elérhető. Az ászoksör és a bor tehát ugyanazokon az árusítóhelyeken versenyezhet. A Bizottság álláspontja szerint az a tény, hogy a fogyasztó a Systembolagettől tud csak ászoksört vagy bort venni, erősítheti a helyettesíthetőséget, és következésképpen a két termék közötti versenyhelyzetet. Hozzáteszi egyébiránt, hogy a bor és a sör csak éttermekben és erre különleges engedéllyel rendelkező vendéglátó helyiségekben kapható, ahol ennélfogva a két termék ugyancsak versenyezhet egymással.

21 A Bizottság a szóban forgó adórendszernek a sör és a bor árára, az alkohol mennyiségére, valamint térfogatára tekintettel kifejtett hatását hasonlítja össze annak alátámasztása érdekében, hogy bármelyik összehasonlítási szempontot vesszük alapul, a bor adóterhe lényegesen magasabb, mint a söré. Ezzel kapcsolatosan a Bizottság felhívja a figyelmet arra, hogy azon borok tekintetében a legerősebb a szóban forgó adórendszer hatása, amelyek ára 41 és 70 SEK között mozog, és amelyek e termék kiskereskedelmi forgalmának jelentős többségét teszik ki (2003-ban 78,7%).

22 A Bizottság a szóban forgó adórendszernek az EK 90. cikk második bekezdése értelmében vett védő jellegének értékelése kapcsán úgy véli, hogy nem csak e rendszer védő jellegének megállapítása meghatározó, hanem e védő jelleg fogyasztóra gyakorolt hatásának bizonyítása is, akit ez közvetlenül, illetve közvetve, ténylegesen vagy potenciálisan arra késztethet, hogy valamely nemzeti terméket válasszon, amely termék e tényező hiányában azonos értékű lenne valamely importált termékkel, és következésképpen versenyben állna az utóbbival.

23 A Bizottság úgy véli, hogy a jelen eljárásban érintett adórendszer tárgya azonos a 170/78. sz., Bizottság kontra Egyesült Királyság ügyben 1983. július 12-én hozott ítélet 27. pontjában (EBHT 1983., 2265. o.) hivatkozottakkal, amely rendszerről a Bíróság megállapította, hogy a többi tagállamból származó borokra olyan többletadót vet ki, amely alkalmas a hazai sörgyártás védelmére, minthogy ez utóbbi a legfontosabb referenciakritérium a verseny szempontjából. A Bizottság a 170/78. sz., Bizottság kontra Egyesült Királyság ügyben 1980. február 27-én hozott ítélet (EBHT 1980., 417. o.) 14. pontjára hivatkozva úgy véli, hogy a hivatkozott rendszer megmerevíti a fogyasztási szokásokat, és megszilárdítja a sör mint nemzeti termék előnyét, így a bor mint más tagállamokból származó termék kereskedelmi potenciálja tekintetében hátrányos megkülönböztetést idéz elő.

24 A Bizottság fenntartja, hogy a Svéd Királyság tehát ezt a rendszert a fogyasztóknak nem csupán a termékválasztással kapcsolatos, hanem az egymással versenyben álló termékek közötti választással kapcsolatos magatartásának befolyásolása érdekében is alkalmazza. Álláspontja szerint a Systembolaget által közzétett statisztikák szerint a sör jövedéki adójának 40%-os csökkentését, illetve a bor adójának ezzel párhuzamosan történt 1997. január 1-jei enyhe emelését megelőzően az eladott sör- és a bormennyiség nagyjából hasonló volt, majd e módosítást követően a boreladás 3,7%-kal csökkent, miközben a söreladási mutatók 8,9%-kal nőttek. A borra kivetett, 2001. december 1-jén bevezetett és enyhének minősített jövedékiadó-csökkentést követően a boreladás 11%-kal növekedett, vagyis az 1995 és 2004 közötti időszak alatt ekkor volt tapasztalható e téren a legerősebb növekedés. Mindazonáltal ugyanezek a statisztikák azt is jelzik, hogy párhuzamosan a boreladás növekedésével a söreladás százalékban kifejezve ennél még sokkal nagyobb mértékben nőtt. A Bizottság hozzáteszi, hogy ezen adatokat annak tudatában kell vizsgálni, hogy a Svéd Királyság az adóztatást eszközként alkalmazza, hogy megerősítse az érintett termékekre vonatkozó fogyasztási szokást.

25 Ezzel kapcsolatosan a Bizottság úgy véli, hogy e két italfajta eladási mennyiségeinek változásának eredete és magyarázata a két ital tekintetében 1997-ben bevezetett eltérő adóztatásban rejlik, amely nyilvánvalóan a nemzeti sörgyártás védelmének célját szolgálta. E védelem hatása még mindig érezhető. A Bizottság hangsúlyozza, hogy noha a borra kivetett jövedéki adó is csökkentésre került, az nem csökkent annyival, mint a sör után fizetendő jövedéki adó, és a bor jövedéki adója jóval magasabb maradt, mint a sör jövedéki adója, ezért a szóban forgó adórendszer továbbra is azzal a hatással jár, hogy a sört részesíti előnyben a borral szemben.

26 Végkövetkeztetésként a Bizottság megállapítja, hogy a Svéd Királyságnak - anélkül hogy a sörre és a borra meghatározott mértékű adót kellene kivetnie - úgy kell a két egymással versenyben álló termékre vonatkozó jövedéki adót rögzítenie, hogy a nemzeti termékek semmilyen szinten ne részesüljenek előnyben. Ezzel kapcsolatosan a tárgyalás során hozzátette, hogy álláspontja szerint a 2001. december 1-jétől bevezetett adócsökkentéshez hasonló mértékű újabb csökkentésre lenne szükség.

27 A Svéd Királyság vitatja, hogy az EK 90. cikk második bekezdéséből eredő kötelezettségeit ne teljesítette volna. A szóban forgó, egymástól eltérő adózási szabályoknak ugyanis nem célja a sör kereskedelmének közvetett védelme a borral szemben, és nem is jár ilyen hatással.

28 A Svéd Királyság úgy véli, hogy a szóban forgó adórendszernek az EK 90. cikk második bekezdése fényében történő értelmezésének egyrészt a legnagyobb mennyiségben eladott ászoksör, másrészt pedig a legnagyobb mennyiségben eladott és legolcsóbb, mintegy 11 térfogatszázalék alkoholtartalmú borok közötti összehasonlításon kell alapulnia.

29 E tagállam álláspontja szerint az a meghatározó kérdés, hogy az ezen egymással versenyző termékeket sújtó adóterhek olyan mértékűek-e, hogy hatással lehetnek az érintett piacra azzal, hogy az importált termékek potenciális fogyasztását a nemzeti termékek előnyére csökkenthetik.

30 A nemzeti adózási szabályok hatásait két szakaszban kell vizsgálni. Először abból a szempontból kell összehasonlítani az árakat, hogy milyen befolyást gyakorolnak a fogyasztó sör és bor közötti választására, majd a két termék közötti választás tekintetében kell az eladási mutatókra vonatkozó statisztikákat vizsgálni.

31 Az egymással versenyben álló sör és a bor eladási árának összehasonlítása kapcsán a Svéd Királyság úgy véli, hogy az összehasonlítás elvégzéséhez alkalmazandó számítási alap megválasztása nem nyilvánvaló, és nem könnyű megállapítani, hogy melyik ár-összehasonlítás nyújtaná a leghitelesebb képet a versenyhelyzetről.

32 Mivel a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárásban a Bizottság feladata az állítólagos kötelezettségszegés létezésének bizonyítása, az érintett tagállam nem érzi szükségesnek, hogy a szóban forgó termékek végső eladási árának összes lehetséges összehasonlítási módját számba vegye. Úgy véli, hogy a jelen ügyben - a 356/85. sz., Bizottság kontra Belgium ügyben 1987. július 9-én hozott ítélethez (EBHT 1987., 3299. o.) hasonlóan elegendő a sör és a bor literenkénti eladási ára összehasonlításának végeredményét figyelembe venni. Ebben ügyben ez az összehasonlítás azt is kimutathatja, hogy lehetetlen elvonatkoztatni a sör és a bor ára közötti - az e termékekre kivetett eltérő adótehertől függetlenül fennálló - lényeges különbségtől.

33 A Svéd Királyság úgy véli, hogy a legnagyobb mennyiségben forgalmazott ászoksör literének, valamint a legnagyobb mennyiségben forgalmazott és legolcsóbb, mintegy 11 térfogatszázalék alkoholtartalmú bor literenkénti eladási árának összevetése azt bizonyítja, hogy e két termék adóterhe közötti különbség nem olyan nagy, hogy az a fogyasztó magatartását befolyásolónak minősüljön. Ez a fajta bor ugyanis - még ha ugyanolyan módon is kerül adóztatásra, mint a vele összehasonlított ászoksör - kétszer drágább, mint az ászoksör. Tehát valamely releváns ár-összehasonlítás nem támasztja alá azt a következtetést, hogy a svéd adózási szabályok a bor mint importált termék rovására a sör mint nemzeti termék kereskedelmét előnyben részesítve befolyásolhatják a fogyasztó választását.

34 A Svéd Királyság a Lett Köztársaság támogatásával úgy véli, hogy a Bizottság az általa alkalmazott ár-összehasonlításokkal nem bizonyítja, hogy az összehasonlítható minőségű sörök és borok ára közötti különbség annyira csekély, hogy e két termék adóterhe közötti különbség alkalmas a fogyasztói magatartás befolyásolására.

35 A Svéd Királyság fenntartja továbbá, hogy a Bizottság által hivatkozott sör- és borfogyasztási tendenciákra vonatkozó statisztikák semmiféle jelzést nem adnak a svéd adózási szabályoknak a sörre gyakorolt védő hatására nézve. E tekintetben a Svéd Királyság arra hivatkozik, hogy a Systembolaget, a Skatteverket (a közvetlen és közvetett adózásért felelős svéd hatóság) és a Svenska Bryggareföreningen (svéd sörfőző szövetség) statisztikáinak együttes vizsgálata adja a leghitelesebb képet a fennálló helyzetről. Hozzáteszi, hogy 1996 óta az ászoksör eladási mennyiségei viszonylagos folyamatossággal nagyjából évi 100000000 literrel lépték túl a boreladási mennyiségeket.

36 E tagállam osztja a Bizottság azon álláspontját, miszerint az eladási statisztikák azt mutatják, hogy a fogyasztó végső soron érzékeny az adóterhekre, ugyanis befolyásolják azon termék árát, amelyre kivetik, miközben úgy véli, hogy az árbefolyásolás eszköze fontos az alkoholizmus elleni küzdelem célkitűzéseinek megvalósítása érdekében. Mindazonáltal az a tény, hogy a fogyasztó az árcsökkentésre növekedő fogyasztással reagál, nem bizonyítja, hogy emiatt a különböző típusú szeszes italok közötti választása során változtatna magatartásán. Éppen ellenkezőleg, az árérzékenység pont azt cáfolja, hogy a bor árának - a bor és az ászoksör teljesen azonos adóztatásából eredő - lefelé való igazítása azzal járhat, hogy a sörfogyasztással szemben a bor fogyasztása növekszik, mivel - amennyiben a bor ára az azt terhelő adó csökkentése ellenére még mindig az ászoksör árának kétszerese - az árérzékeny fogyasztó így sem fogja a bort választani.

37 A Lett Köztársaság a maga részéről úgy véli, hogy a bor és a sör iránti kereslet közötti keresztrugalmasságot kell vizsgálni. Véleménye szerint ugyanis e termékek iránti kereslet viszonylag rugalmatlan, mivel a kereslet nem érzékeny az árak alakulására. Ebből azt a következtetést vonja le, hogy a sör és a bor ára nem meghatározó tényező a fogyasztó választása tekintetében.

38 A Svéd Királyság ezen túlmenően úgy véli, hogy a Bizottság álláspontja arról, hogy az adóztatás milyen módon befolyásolja a fogyasztó sör és bor közötti választását, túlzottan leegyszerűsítő. Mivel ugyanis e két termék nem teljesen helyettesíthető egymással, az adóterheken kívül más tényezők is befolyásolhatják a fogyasztó választását.

39 A Svéd Királyság a Lett Köztársaság támogatásával továbbá úgy véli, hogy a bor- és sörfogyasztási szokások alakulásával kapcsolatosan kifejtett megfontolásai nem bizonyítják megfelelő bizonyossággal, hogy összefüggés állna fenn a fogyasztási szokások változásai és azon tény között, hogy a bor adóterhe magasabb, mint a söré. A Bizottság tehát nem bizonyította, hogy a svéd adórendszer ténylegesen védené a sör kereskedelmét.

A Bíróság álláspontja

40 Elöljáróban emlékeztetni kell, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az EK-Szerződés 95. cikkének (jelenleg, módosítást követően EK 90. cikk) összességében az a célja, hogy szabályos versenyfeltételek mellett biztosítsa az áruk szabad mozgását a tagállamok között a védelem minden olyan formájának kiiktatásával, amely a más tagállamból származó termékekre vonatkozó hátrányosan megkülönböztető belső adó alkalmazásából eredhet, és hogy biztosítsa a belső adók teljes semlegességét a nemzeti és az importált termékek közötti verseny területén (a fent hivatkozott Bizottság kontra Belgium ügyben hozott ítélet 6. pontja).

41 Ebből a szempontból az EK 90. cikk második bekezdésének az a feladata, hogy átfogja az adózás terén megnyilvánuló közvetett protekcionizmus valamennyi formáját azon importált termékekkel szemben, amelyek - anélkül hogy az EK 90. cikk első bekezdése értelmében a nemzeti termékekhez hasonló jellegűek lennének - bizonyos nemzeti termékekkel akár részleges, közvetett, illetve potenciális versenyhelyzetbe kerülnek (a fent hivatkozott Bizottság kontra Belgium ügyben hozott ítélet 7. pontja, valamint a C-367/93-C-377/93. sz., Roders és társai egyesített ügyekben 1995. augusztus 11-én hozott ítélet [EBHT 1995., I-2229. o.] 38. pontja).

42 Következésképpen a Bizottság által vitatott adórendszer EK 90. cikk második bekezdésével való összeegyeztethetőségének vizsgálata érdekében először is meg kell határozni, hogy a sör és a bor milyen mértékben tekinthetők a fenti rendelkezés értelmében egymással versenyben álló termékeknek.

43 Az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a bor és a sör bizonyos mértékig alkalmas azonos szükségletek kielégítésére, és így megállapítható ezek egymással való bizonyos mértékű helyettesíthetősége, a Bíróság mindazonáltal kijelenti, hogy a különböző borok közötti nagy minőségi különbség, és ebből következően árkülönbség miatt a népszerű és nagy mennyiségben fogyasztott sör és a bor közötti meghatározó versenyhelyzetet a nagyközönség számára legelérhetőbb, és ezért általánosságban legkisebb alkoholtartalmú és legolcsóbb borok tekintetében kell megállapítani, és ennek alapján kell az adózással kapcsolatos összehasonlításokat megtenni (lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra Belgium ügyben hozott ítélet 10. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

44 Ezek a megfontolások a jelen ügy keretében is érvényesek, mivel a Bíróság elé terjesztett bizonyítékok nem mutatnak ki a svéd piacon semmiféle olyan különleges tényezőt, amely ettől eltérő értékelést indokolna. Következésképpen meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben a kiskereskedelemben kizárólag a Systembolaget által értékesíthető középkategóriás borok rendelkeznek elegendő közös vonással a kiskereskedelmi szinten ugyancsak kizárólag a Systembolaget által forgalmazott 3,5 térfogatszázalékos vagy annál magasabb alkoholtartalmú ászoksörhöz képest ahhoz, hogy a fogyasztói választás egyik alternatívájaként szolgálhassanak, és hogy az EK 90. cikk második bekezdése értelmében az ászoksörrel versenyhelyzetben lévő termékeknek minősüljenek.

45 Másodszor is ahhoz, hogy a hivatkozott termékekre kivetett adó közötti esetleges különbséget, illetve e különbség mértékét megállapíthassuk, össze kell hasonlítani az e termékekre vonatkozó adószabályozást.

46 A Bizottság és a Svéd Királyság nem értenek egyet abban, hogy alkalmazhatók-e a fent hivatkozott Bizottság kontra Egyesült Királyság és a Bizottság kontra Belgium ügyben elfogadott összehasonlítási módszerek a jelen ügyben a sör és a bor adózása közötti összefüggés értékelése során.

47 A Bíróság úgy ítéli meg, hogy a jelen ügyben a legmegfelelőbb a két ital térfogatszázalékban meghatározott alkoholtartalmának függvényében rögzített jövedéki adóterhek összevetése.

48 A főtanácsnoki indítvány 54. pontjában kifejtettekhez hasonlóan meg kell jegyezni, hogy a jelen ügyben az alkoholtartalom a legrelevánsabb értékelési szempont, ugyanis Svédországban e szempont alapján kerül a jövedéki adó meghatározásra. Továbbá olyan objektív kritériumról van szó, amely az érintett termékek jellemzőit hűen tükrözi.

49 Az alkohol jövedéki adójáról szóló törvény 2. cikke értelmében a sörre vonatkozó jövedéki adó rögzített, miközben e törvény 3. cikke szerint a borra vonatkozó jövedéki adó mértéke fokozatosan emelkedő, amely az ebben a rendelkezésben meghatározott kategóriánként eltér. Egyébként a HÉA mindkét termék esetében a jövedéki adót tartalmazó eladási ár 25%-ának felel meg.

50 Az alkoholtartalomnak megfelelő adózási mértékek összehasonlításából az derül ki, hogy az ászoksörrel versenyző 12,5 térfogatszázalékos alkoholtartalmú bor egy literére térfogatszázalék-egységenként nagyjából 20%-kal magasabb adóteher hárul, mint az ászoksörre (1,47 SEK helyett 1,77 SEK), amely különbség a 11 térfogatszázalék alkoholtartalmú bor esetén 36%-ra emelkedik (1,47 SEK helyett 2 SEK), a 10 térfogatszázalék alkoholtartalmú bor esetén pedig 50%-ra (1,47 SEK helyett 2,208 SEK).

51 Az ászoksörrel versenyben lévő borra tehát magasabb adót kell fizetni, mint az előbbi termékre.

52 Harmadszor azt kell megvizsgálni, hogy az ászoksörhöz képest a borra vonatkozó magasabb adóteher befolyásolja-e az érintett piacot oly módon, hogy az importált termékek potenciális fogyasztását a velük versenyző nemzeti termékek javára csökkenti (lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra Belgium ügyben hozott ítélet 15. pontját, valamint a Roders és társai ügyben hozott ítélet 39. pontját).

53 Ezzel kapcsolatosan figyelembe kell venni a szóban forgó termékek eladási ára közötti különbséget, valamint e különbségnek a fogyasztó választására gyakorolt hatását, illetve e termékek fogyasztásának alakulását (a fent hivatkozott Roders és társai ügyben hozott ítélet 39. pontja).

54 Ehhez az értékeléshez a végül mindkét fél által elfogadott, a bor és a sör literenkénti összehasonlítására vonatkozó módszert kell alkalmazni, mivel a Bizottság a jelen ügyben nem tudta bizonyítani, hogy más módszer is megfelelő lehet.

55 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a Bizottság és a Svéd Királyság által nyújtott adatok fényében az ászoksör literenkénti összes adót tartalmazó végső eladási ára és a vele versenyben álló bor végső eladási árának aránya egy a kettőhöz.

56 Amint az a Bíróság elé terjesztett adatokból kiderül, még ha fel is tesszük, hogy az ászoksör tekintetében előírt mértékű jövedéki adó - vagyis a literenként térfogatszázalék-egységnyi 1,47 SEK - lenne a vele versenyben lévő 12,5%-os alkoholtartalmú borra kivetve, e borkategória összes adót tartalmazó végső literenkénti eladási árának csökkenése 4,63 SEK (0,5 EUR) összeget, illetve 6,65%-ot tenne ki. Az ászoksör és a vele versenyben álló bor összes adót tartalmazó végső eladási ára közötti viszony e csökkentés ellenére továbbra is egy a kettőhöz maradna. Pontosabban a két termék végső eladási ára közötti arány 1:2,3 helyett 1:2,1-re módosulna.

57 Az ászoksör és a bor literenkénti összes adót tartalmazó végső eladási ára közötti arány összehasonlítása tehát azt bizonyítja, hogy az e két termék ára közötti adózás előtti és utáni különbség nagyjából ugyanakkora. E körülmények között, még ha a sör és a bor eladási ára között fennálló különbség kisebb is, mint a fent hivatkozott Bizottság kontra Belgium ítéletben a Bíróság által megállapított eltérés, hangsúlyozni kell, hogy a jelen ügyben feltárt árkülönbözet azonban olyan mértékű, hogy e két termék adóztatása közötti eltérés nem alkalmas arra, hogy befolyásolja a fogyasztó magatartását a vizsgált ágazatban.

58 A fentiekből következően a Bizottság nem bizonyította, hogy a jelen ügyben a 3,5 térfogatszázalékú vagy ennél magasabb alkoholtartalmú ászoksör, valamint a vele versenyben álló középkategóriás bor eladási ára közötti különbség e tekintetben olyan csekély lenne, hogy az e termékekre Svédországban fizetendő jövedéki adó mértéke közötti különbség befolyásolhatná a fogyasztó magatartását. A jelen ítélet 56. pontjában a végső árarány tekintetében tett megállapításra tekintettel úgy tűnik, hogy a szóban forgó adórendszer az EK 90. cikk második bekezdése értelmében nem eredményezi a svéd sör közvetett védelmét csupán amiatt, hogy e rendszer következtében az alapvetően más tagországokból importált bor adóterhe magasabb, mint az alapvetően nemzeti terméknek számító sör adóterhe.

59 Mindenesetre meg kell állapítani, hogy a Bizottság által az érintett termékek eladásaival kapcsolatosan bemutatott statisztikai adatok legfeljebb azt bizonyítják, hogy a svéd fogyasztó csupán rövid távon érzékeny bizonyos mértékben e termékek árára, ám kizárható a fogyasztói szokások tartós - a sör tekintetében kedvező, illetve a borra nézve hátrányos - változása.

60 A Bíróság a fent hivatkozott Bizottság kontra Egyesült Királyság ügyben 1980. február 27-én hozott ítélet 10. pontjában valóban emlékeztetett arra, hogy az EK 90. cikk második bekezdésének alkalmazása érdekében a Bizottság nem kötelezhető arra, hogy valamely belső adórendszer védőhatásának konkrét megalapozására minden esetben statisztikai adatokat szolgáltasson, hanem elegendő, ha megállapítást nyer, hogy egy meghatározott adóztatási mechanizmus, figyelembe véve belső jellemzőit, képes az említett védőhatást kifejteni.

61 Mindazonáltal a fentiekre tekintettel a jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem bizonyította jogilag megkövetelt módon, hogy a szóban forgó szabályozás alkalmas ilyen védőhatás kifejtésére.

62 Ennek következtében a keresetet - mint megalapozatlant - teljes egészében el kell utasítani.

A költségekről

63 Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §-a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Bizottságot, mivel pervesztes lett, a Svéd Királyság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

64 Ugyanezen szabályzat 69. cikke 4. §-ának első bekezdése alapján az eljárásba beavatkozó tagállamok maguk viselik saját költségeiket. A Lett Köztársaság tehát maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:

1) A keresetet elutasítja.

2) Az Európai Közösségek Bizottságát kötelezi a költségek viselésére.

3) A Lett Köztársaság maga viseli saját költségeit.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: svéd.