A Szegedi Ítélőtábla Pf.20037/2011/3. számú határozata közös vagyon megosztása (HÁZASTÁRSI közös vagyon megosztása) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 164. §, 247. §, 1952. évi IV. törvény (Csjt.) 27. §] Bírók: Bereczkyné dr. Lengyel Nóra, Szeghő Katalin, Zanóczné dr. Ocskó Erzsébet

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.II.20.037/2011/3. szám

A M A G Y A R K Ö Z T Á R S A S Á G N E V É B E N !

A Szegedi Ítélőtábla (pártfogó ügyvéd neve) által képviselt (felperes neve, címe) szám alatti lakos felperesnek - a (pártfogó ügyvéd neve) által képviselt (alperes neve, címe) szám alatti lakos alperes ellen házastársi közös vagyon megosztása iránt indított perében a Csongrád Megyei Bíróság 2010. december hónap 14. napján kelt 1.P.21.589/2010/13. számú ítélete ellen az alperes részéről 14., 15. és 17. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés alapján lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő

Í T É L E T E T:

Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja azzal a pontosítással, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított marasztalási összeget meghaladó keresetet elutasítottnak tekinti.

Az alperes pártfogó ügyvédjének másodfokú eljárással kapcsolatos díját az állam, a felperest képviselő pártfogó ügyvéd másodfokú eljárásban felmerült díját az alperes viseli.

Az alperes költségmentessége folytán le nem rótt 213.600.-(kettőszáztizenháromezer-hatszáz) Ft másodfokú eljárási illeték az állam terhén marad.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S:

A peres felek élettársak voltak, majd 2002. január 19. napján házasságot kötöttek, életközösségüket 2008. május 19-én szakították meg. Házasságukat a Szegedi Városi Bíróság a 9.P.21.251/2009/2. számú ítéletével felbontotta.

- 2 -

A peres felek, mint adóstársak az életközösség tartama alatt több alkalommal kötöttek kölcsönszerződést az (I.) Rt-vel, amelyek szerint a bank, mint hitelező 2005. január 25-én 20.500 euró, 2005. november 8-án 11.378 euró és 2006. június 28-án további 14.497 euró kölcsönt folyósított a peres feleknek. Mindhárom kölcsön biztosítékaként az azzal egyidejűleg megkötött jelzálogszerződések alapján a bank javára jelzálogjog került bejegyzésre az ingatlan-nyilvántartásba a felperes tulajdonát képező (település neve, hrsz.). hrsz. alatti ingatlanra.

A legutóbbi kölcsönszerződés aláírását megelőző napon - 2006. június 27-én - a felperes írásbeli nyilatkozatában kijelentette, hogy az ingatlanára saját elhatározásából vett fel jelzáloghitelt az (I.)tól, az alperes csak technikai okokból lett a kötelem adósa.

A kölcsönösszegek a felperes nevén levő értékpapírszámlára kerültek átutalásra, ahhoz az alperes is rendelkezett hozzáféréssel.

A fenti kölcsönszerződések kapcsán a 2008. május 19. napján még fennálló tartozás összege 10.443,96.-, 15.748,24.-, és 13.439,05.- euró volt.

A felperes az életközösség megszakadását követően a 2005. január 25. napján kötött kölcsönszerződés alapján összesen 15.842,34 eurót; a 2005. november 8. napján felvett kölcsön kiegyenlítéseként 13.514,86 eurót, míg a 2006. június 28. napján felvett kölcsön törlesztéseként 10.487,77 eurót fizetett meg.

A felperes keresetében az alperes kötelezését kérte 5.808.058.-Ft és ennek 2009. november 1. napjától járó késedelmi kamatai megfizetésére. Állította, hogy a tényállásban részletezett kölcsönöket az életközösség tartama alatt az alperessel közösen vette fel, ezáltal azok közös adósságok. Tartozásaikat az életközösség megszakadását követően maga egyenlítette ki, ennek kapcsán mindösszesen 11.616.117.-Ft-ot fizetett meg, így az alperes köteles ennek ½ részét javára megtéríteni.

Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Védekezése szerint a kölcsönügyletekben kizárólag azért vett részt adóstársként, mert a felperes önállóan nem kaphatott pénzintézeti kölcsönt. A folyósított összegeket nem közös célokra használták fel, azokat a felperes kártyaadósságai visszafizetésére, illetve tőzsdei ügyleteire fordította, emiatt azok olyan felperesi különadósságok, amelyekért nem tartozik helytállni.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 30 napon belül 3.559.520.-Ft-ot és ennek 2009. november 1. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes késedelmi kamatát. Kötelezte az alperest az állam javára 212.585.-Ft eljárási illeték megfizetésére azzal, hogy a további eljárási illetéket az állam viseli. Megállapította, hogy a pártfogó ügyvédi díj viselésére 61 %-ban az alperes, 39 %-ban a felperes köteles.

Határozata indokolása szerint mindhárom kölcsönszerződés az életközösség tartama alatt jött létre, így a Csjt. 27. § (1) bekezdésében rögzített vélelem folytán az a

- 3 -