A Legfelsőbb Bíróság Pfv.22063/2007/4. számú határozata kártalanítás tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 123. §] Bírók: Besenyeiné dr. Varga Katalin, Havasi Péter, Udvary Katalin

Kapcsolódó határozatok:

Pesti Központi Kerületi Bíróság P.87743/2005/22., Fővárosi Törvényszék Pf.637205/2006/5., *Kúria Pfv.22063/2007/4.* (BH 2008.10.270)

***********

Pfv.III.22.063/2007/4.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr.Horváth Béla ügyvéd által képviselt felperesnek az alperes ellen kártalanítás iránt a Pesti Központi Kerületi Bíróságnál 7.P.87.743/2005. szám alatt folyamatban volt és másodfokon a Fővárosi Bíróság 56.Pf.637.205/2006/5. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes részéről 28. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2008. évi április hó 16. napján megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 10.000 (Tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, míg a felülvizsgálati illetéket az állam viseli.

I n d o k o l á s

A felperes 1991. novemberében több alkalommal kapott vértranszfúziót, amelyek valamelyikétől Hepatitis C vírussal fertőződött és aktív májkárosodása alakult ki. A fertőzöttségéről 1997-ben tudomást szerzett, meg is kezdődött a vírusellenes kezelése, de azt három hónap után le kellett állítani, majd 1998-ban le is százalékolták.

A felperes a 2000. szeptember 28-án indított keresetében 5.000.000 forint nem vagyoni kártérítés és havi 30.000 forint járadék megfizetésére kérte az alperes kötelezését.

Az alperes elsődlegesen elévülésre hivatkozással kérte a kereset elutasítását.

A bíróság még a 2004-ben hozott jogerős ítéletével kötelezte az alperest 3.000.000 forint nem vagyoni kártérítés és havi 15.000 forint járadék megfizetésére. Megállapította, hogy a felperes 1991-ben fertőződött meg, ekkor a követelése esedékessé vált, és az elévülés elkezdődött, de 1999. decemberéig nyugodott, mert a felperes csak ekkor szerzett tudomást a betegsége gyógyíthatatlanságáról. Az 1997-ben történt tudomásszerzését követően bízott a gyógyulásában és a kezelés eredményességében, és csak akkor fordult bírósághoz, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a betegsége gyógyíthatatlan. Ehhez képest a keresetindítása időben történt.

A jogerős ítélet alapján az alperes teljesített, a megítélt összeget kifizette a felperes részére.

A Legfelsőbb Bíróság a Pfv.III.22.302/2004/5. számú végzésével hatályon kívül helyezte a jogerős ítéletet és az elsőfokú bíróságot utasította új eljárásra és új határozat hozatalára, mert megállapította, hogy a felperesnek az őt terhelő bizonyítási kötelezettségre való kioktatása nem történt meg, és az igényérvényesítés akadályának megszűnése körében a tényállás feltáratlan. Meghagyta az elsőfokú bíróságnak, hogy vizsgálja meg, mikor jutott a felperes teljes körűen azoknak az információknak a birtokába, amelyek alapján a követelését érvényesíthette.

A megismételt eljárásban lefolytatott bizonyítás anyagát értékelve a felperes is úgy ítélte meg, hogy az alperes elévülési kifogása alapos, a követelése elévült, vagyis bírósági úton teljesítést nem kérhet az alperestől, ezért úgy módosította a keresetét, hogy az alperes kártalanítási kötelezettségének a megállapítását kérte, miután a korábban hozott jogerős ítélet alapján az alperes már teljesített.