BH 2001.12.571 Alaki okból semmis a szerződés, ha abból nem tűnik ki, hogy tartalmát az olvasni nem tudó kiállítója számára a tanúk egyike megmagyarázta [Ptk. 200. § (2) bek., Pp. 196. § (3) bek., 206. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperesi jogelőd és az alperes között 1993. december 30. napján létrejött, a perbeli ingatlanra vonatkozó szerződés érvénytelen. Az eredeti állapot helyreállítása körében kötelezte a felperest 159 000 forint és kamata alperes részére történő megfizetésére. Az alperes viszontkeresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság a perbeli szerződést egyrészt a Ptk. 218. §-ának (2) bekezdése alapján alaki okból találta érvénytelennek, mert a felperesi jogelőd vak volt, tehát olvasni nem tudott, és nem nyert bizonyítást a perben, hogy az okirat tartalmát részére megmagyarázták volna, így az a Pp. 196. §-ának (3) bekezdése alapján nem minősül teljes bizonyító erejű magánokiratnak. A megállapodást az elsőfokú bíróság másrészt a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése alapján is semmisnek találta, mert az álláspontja szerint a jogszabály megkerülésére irányult.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. A másodfokú bíróság azonban csak az alaki okból való semmisséget találta megállapíthatónak, míg a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése szerinti semmisséggel kapcsolatos okfejtést mellőzte az elsőfokú ítélet indokolásából.

A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, kérve az ítélet hatályon kívül helyezését, és a felperes keresetének az elutasítását. Álláspontja szerint a vételár felperesi jogelőd általi átvételéből következik: tudnia kellett, hogy milyen tartalmú okiratot ír alá. Ezzel szemben a felperesnek kellett volna bizonyítania azt, hogy a néhai nem ismerte az általa aláírt okirat tartalmát. Az időmúlásra is tekintettel pedig a tanúvallomásoknak már nem lehetett volna ügydöntő jelentőséget tulajdonítani.

A felperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.