A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20608/2008/5. számú határozata tulajdonjog megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 242. §, 301. §, 324. §, 326. §, 327. §] Bírók: Fülöp Györgyi, Puskás Péter, Sághy Mária

Fővárosi Ítélőtábla

7.Pf.20.608/2008/5.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Fuchs Julia ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a Dr. Szabó & Mater Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Szabó Gyula Mihály ügyvéd) által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. rendű, kiskorú II.rendű alperes neve (u.o.) II. rendű, III.rendű alperes neve (u.o.) III. rendű és a dr. Kanizsai-Nagy András ügyvéd által képviselt IV.rendű alperes neve (IV.rendű alperes címe) IV. rendű alperesek ellen tulajdonjog megállapítása iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2008. január 17. napján kelt 22.P.25.382/2007/8. számú - a 2008. március 10. napján kelt 22.P.25.382/2007/10. szám alatti végzéssel kijavított - ítélete ellen az I-III. rendű alperesek részéről 9. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés, valamint a felperes részéről Pf/2. sorszám alatt előterjesztett csatlakozó fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és az I-III. rendű alpereseket egyetemlegesen kötelezi 4.400.000 (Négymillió-négyszázezer) forint megfizetésére azzal, hogy a tartozásért az I-II. rendű alperesek a saját vagyonukkal ... hagyatékából rájuk eső rész erejéig, míg a III. rendű alperes a ...val fennállt házasságából eredő házastársi közös vagyonból reá eső rész erejéig felel.

A le nem rótt 738.000 (Hétszázharmincnyolcezer) forint kereseti illetékből a III. rendű alperes 264.000 (Kettőszázhatvannégyezer) forintot, míg a felperes 474.000 (Négyszázhetvennégyezer) forintot köteles az államnak - felhívásra - megtéríteni.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi egyetemlegesen az I-III. rendű alpereseket, hogy fizessenek meg - 15 nap alatt - a felperesnek 110.000 (Egyszáztízezer) forint fellebbezési eljárási költséget.

Kötelezi a III. rendű alperest, hogy fizessen meg - felhívásra - az államnak 132.000 (Egyszázharminckettőezer) forint fellebbezési eljárási illetéket, valamint 12.000 (Tizenkettőezer) forint csatlakozó fellebbezési illetéket; 132.000 (Egyszázharminckettőezer) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam visel.

Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

A ... hrsz. alatti lakásingatlant a felperes leánya, ... az 1997. június 8-án kelt adásvételi szerződéssel vásárolta meg a felperes által részére átadott 4.400.000 forintból. 1997. november 28-án a felperes és a leánya megállapodtak abban, a felperes leánya a vételárnak megfelelő összeget ettől az időponttól számított két éven belül visszafizeti. Ugyanezen időtartamra a felperes vételi jogot szerzett a megvásárolt ingatlanon arra az esetre, ha a 4.400.000 forint két éven belül nem kerül egészében visszafizetésre. A pénz visszafizetése elmaradt, ... 2002. március 20-án elhunyt, örökösei egymás közt egyenlő arányban gyermekei, az I-II. rendű alperesek, míg volt házastársa a III. rendű alperes özvegyi jogot örökölt, de egyezségük szerint a lakás fele része - házastársi vagyonközösség jogcímén - a III. rendű alperest illette, ezért annak 1/4-1/4 tulajdoni hányada került az I-II. rendű alperesek tulajdonába, a III. rendű alperes özvegyi jogával terhelten. Az ingatlant az I-III. rendű alperesek 2006. június 29-én 12.300.000 forintért eladták a IV. rendű alperesnek.

A felperes pontosított keresetében elsődlegesen kérte az ingatlanra tulajdonjoga megállapítását, és annak földhivatali bejegyzését arra hivatkozva, hogy a vételárat teljes egészében ő fizette, ezt leánya, a vevő el is ismerte, és részére vételi jogot biztosított. Jogosultságával nem élt, de ez csak azt jelenti, hogy egyoldalú nyilatkozattal igényét már nem érvényesítheti, viszont peres eljárásban tulajdonjoga megállapítható. Jogalapként a Ptk. 375. §-ának (1) bekezdését jelölte meg. Kérte annak megállapítását, hogy az I-III. rendű alperesek és a IV. rendű alperes által megkötött szerződés vele szemben a Ptk. 203. § (1) bekezdése alapján hatálytalan.

Másodlagosan a Ptk. 361. § (1) és (2) bekezdésének b) pontja alapján jogalap nélküli gazdagodásként kérte, az ingatlan teljes értékének a megtérítésére kötelezni az I-IV. rendű alpereseket. Utalt arra, hogy a III. rendű alperes rosszhiszemű volt, mert a lakás tulajdonjoga rendezése érdekében nem járt el, majd a saját részére igényelt az ingatlanból tulajdoni hányadot, míg a IV. rendű alperes tudott a felperes igényérvényesítéséről, mégis megvásárolta az ingatlant.

Harmadlagosan a Ptk. 242. § (2) bekezdése alapján kérte kötelezni az I-III. rendű alpereseket 4.400.000 forint tőke, továbbá a jogalap nélküli gazdagodással elért vagyoni érték megfizetésére, amely a korábbi vételár és az eladáskori 12.000.000 forintos ár különbözete. Amennyiben ezen igénye nem alapos, kérte kötelezni egyetemlegesen az I-III. rendű alpereseket a 4.400.000 forint után 1997. június 8-ától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamatai megfizetésére. Keresetét kiegészítette azzal, hogy kérte a IV. rendű alperes kötelezését az ingatlan 15 napon belüli birtokba bocsátására, és kérte az alperesek perköltségekben való marasztalását. A IV. rendű alperes kötelezését a Ptk. 203. § (1) bekezdésére és 238. § (2) bekezdésére alapította.

Az I-III. rendű alperesek az elsődleges és másodlagos kereseti kérelem elutasítását kérték. Előadták, hogy az ingatlan vevője jogelődjük volt, akinek tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték, az utána lefolytatott hagyatéki eljárás során szereztek azon tulajdonjogot, majd azt a IV. rendű alperes az ingatlan-nyilvántartásban bízva, jóhiszeműen, ellenérték fejében vásárolta meg. A felperes opciós jogával nem élt, az ingatlan nem került tulajdonába. Jogalap nélküli gazdagodás iránti igénye sem lehet alapos, mert nem lett az ingatlan tulajdonosa, így annak értékével nem gazdagodhat. A harmadlagos kereseti követelésből a III. rendű alperes 2.200.000 forint összegű kölcsönt, az I-II. rendű alperesek 2.200.000 forint hagyatéki hitelezői igényt elismertek azzal, hogy ők ezért a tartozásért a hagyaték tárgyaival, annak erejéig felelnek. Ezt meghaladóan a tőke és kamatkövetelés elutasítását kérték. A további tőkeösszeg a már kifejtettek értelmében nem illeti meg a felperest, míg a kamatkövetelés vonatkozásában előadták: a felperes és a jogelődjük által kötött szerződésről nem tudtak, azt hitték, hogy a pénz ajándék volt, ennek megfelelően került a jogelőd kizárólagos tulajdonába az ingatlan. A felperes a 2004. november 17-én kelt levelével hívta fel először őket a pénz visszatérítésére, ekkor szereztek tudomást minderről. A III. rendű alperes házastársa kötelezettségvállalásáról nem tudott, ahhoz nem is járult hozzá. A felperes ezért a szerződéskötéskor nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, és saját felróható magatartására, előnyök szerzése végett nem hivatkozhat. A lejárati határidőben a felperes nem követelte vissza a pénzt, ráutaló magatartással a szerződést módosították, új időpontot nem jelöltek meg, ezért lejárttá csak a 2004. november 17-ei felhívással tette. A kölcsön visszafizetését ekkor az I-III. rendű alperesek azonnal vállalták, de a felperes tudta, hogy arra csak az ingatlan eladásával lesz módjuk. A perre okot nem adtak, kérték ezért a felperes perköltségekben való marasztalását.