BH 2003.3.110 I. A biztosítási intézkedés és az ideiglenes intézkedés elhatárolása. [Ptk. 156. §, Vht. 185. §].

II. A felek meghallgatása az ideiglenes intézkedés meghozatala előtt. [Pp. 156. § (4) bek.].

A felperes annak megállapítása iránt terjesztett elő az alperessel szemben keresetet, hogy az S. Városi Kábeltelevíziós rendszer 60%-ban az ő, 40%-ban pedig az alperes tulajdonában áll. Egyidejűleg az alperes arra történő kötelezését kérte, hogy ne akadályozza, illetőleg korlátozza a felperest a tulajdonosi jogainak gyakorlásában.

A felperes a kábeltelevíziós rendszerhez tartozó dologi eszközök "zárolását" kérte, az ennek tárgyában meghozandó intézkedést a Pp. 156. §-ára hivatkozással ideiglenes intézkedésnek jelölte meg.

Az elsőfokú bíróság a felperes kérelmét elutasította. Ennek indokolásaként arra utalt, hogy a Pp. 156. §-a által szabályozott ideiglenes intézkedés célja azonnali jogvédelem biztosítása az időmúlás miatt utóbb már el nem hárítható jogsérelem megelőzése érdekében. Rámutatott arra, hogy az ideiglenes intézkedés elrendelésével a bíróság a kereseti kérelemben, illetőleg az ideiglenes intézkedés iránti kérelemben foglaltak teljesítésére kötelezi az alperest. Az ideiglenes intézkedés tehát a bíróság marasztaló határozata.

Kifejtett jogi álláspontja szerint a felperes kérelmének azért nem lehetett helyt adni, mert az ideiglenes intézkedés elrendelésének az előzőekben ismertetett jogszabályi feltételei nem állnak fenn. Ezt elsődlegesen azzal indokolta, hogy a felperes nem a kereseti kérelmében foglaltak teljesítésére kérte az alperes kötelezését, és nem bizonyította, hogy a kérelem teljesítése fenyegető kár elhárítását vagy a jogvitára okot adó állapot fenntartását, vagy a kérelmező különös méltánylást érdemlő jogvédelmét szolgálná, illetőleg ezek valamelyikének biztosítását segítené elő, továbbá, hogy az intézkedéssel okozott hátrány nem haladja meg a számára elérhető előnyöket.

Rámutatott arra, hogy a felperes által előterjesztett kérelem tartalma szerint ténylegesen biztosítási intézkedés elrendelésére irányul. Ilyen intézkedés a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 185. §-ának d) pontja alapján hozható. E jogszabály teszi lehetővé ugyanis a követelés teljesítése érdekében meghatározott dolog zárlatának elrendelését. A Vht. 187. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint a biztonsági intézkedés olyan követelés érdekében rendelhető el, amely iránt belföldi bíróságnál keresetet indítottak, egyúttal a követelés létrejöttét, mennyiségét és lejártát közokirattal, teljes bizonyító helyrajzi magánokirattal igazolták. A jelen esetben a felperes által kért dolog zárlata elrendelésének ezek az idézett törvényi feltételei nem állnak fenn.

A elsőfokú bíróság végzése ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést annak hatályon kívül helyezése és az ideiglenes intézkedésre irányuló kérelem teljesítése iránt.

Az alperes ellenkérelme az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyására irányult. Előadta, hogy a felperes kérelmében megjelölt dologi eszközöket a felperes által választott bíróság előtt kívülálló személlyel szemben tett vételár-visszafizetési kötelezettség elismerése folytán a megindított végrehajtási eljárás keretében a végrehajtó teljes egészében lefoglalta, így a lefoglalt dologra sem biztonsági intézkedés, sem ideiglenes intézkedés elrendelésének helye nem lehet.