BH 1992.11.698 A perköltség megállapításánál irányadó szempontok [Pp. 78. §, 12/1991. (IX. 29.) IM r.].

Az elsőfokú bíróság az ítéletével a felperesnek az alperes javára szóló végrendelet érvénytelenségének megállapítására irányuló keresetét elutasította, és a pervesztes felperest arra kötelezte, hogy fizessen meg az alperesnek - az őt képviselő ügyvéd részére - 20 000 forint perköltséget.

Az ítéletnek a perköltségre vonatkozó rendelkezés ellen az alperes fellebbezett, s kérte a perköltség felemelését 250 000 forintra. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perköltség összegét "nagyságrendbeli tévedéssel" állapította meg, nem vette figyelembe az ügy bonyolultságát és azt, hogy a felperes rosszhiszemű, perelhúzó magatartást tanúsított.

A fellebbezés részben alapos.

Az alperesnek az első fokú eljárás során felmerült perköltsége a képviseletét ellátó ügyvéd munkadíjából és készkiadásaiból áll. Az első fokú ítélet meghozatalakor már hatályban volt és a folyamatban lévő eljárásokban is alkalmazandó 12/1991. (IX. 29.) IM rendelet 1. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében az első fokú eljárásban a bírósági polgári peres ügyben legalább ezer forint, legfeljebb a perérték öt százalékát kitevő összegű ügyvédi munkadíjat állapíthat meg, és ehhez járul még a rendelet 2. §-a alapján a felmerült készkiadás.

Az adott esetben a pertárgy értéke a felperes által támadott végrendelettel az alperesre hagyott érték, azaz a hagyaték tiszta értéke, mely a keresetlevél benyújtásakor - a hagyatéki leltár adatai szerint - 2 517 831 forint volt. Az ügyvédi munkadíjat tehát ebből az összegből kiindulva kell megállapítani, figyelembe véve az ügy bonyolultságát és a perrel kapcsolatban kifejtett ügyvédi tevékenységet.