ÍH 2010.150 KÉNYSZERGYÓGYKEZELÉS ELRENDELÉSÉNEK MELLŐZÉSE

Nincs helye kényszergyógykezelés elrendelésének a gondatlanságból elkövetett emberölés vétségének vádja alól büntethetőséget kizáró kóros elmeállapot miatt felmentett vádlott esetében [Btk. 22. § b) pont, Btk. 24. § (1) bekezdés, Btk. 74. § (1) bekezdés].

A megyei bíróság L. Z. vádlottat a Btk. 166. § (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés szerint minősülő gondatlanságból elkövetett emberölés vétsége miatt ellene emelt vád alól a Btk. 22. § b) pontjára és 24. § (1) bekezdésére hivatkozással a Be. 331. § (1) bekezdése alapján felmentette és a vádlott kényszergyógykezelését rendelte el.

A megyei bíróság által megállapított tényállás szerint L. Z. 29 éves vádlott középsúlyos gyengeelméjűségben, a központi idegrendszer fokozott görcskészségével járó epilepszia betegségben és személyiségzavarban szenved. Betegsége miatt fogyatékosok otthonában él, gondozásra, ápolásra szorul.

A vádlott - más gondozottakhoz hasonlóan - rendszeresen segített a gondozóknak. 2009. április 27-én hajnali 4 óra körüli időben F. L. gondozónő lepedőt cserélt egy gondozottnál. W. B. 60 éves gondozott ehhez felajánlotta a segítségét. A gondozónő átadta a lepedőt W. B. gondozottnak azzal, hogy vigye ki a folyosóra és tegye a szennyesbe. A folyosón tartózkodó L. Z. vádlott rángatni kezdte a W. B. kezében tartott lepedőt, mert azt akarta, hogy ő ne segítsen. A gondozónő rászólt a vádlottra, a vádlott azonban ismét megrántotta a lepedőt, aminek következtében az egyébként is labilis állapotú W. B. elvesztette egyensúlyát és hanyatt esett, feje a folyosó kövezetéhez csapódott.

A sértettet ekkor a szobájába kísérték és lefektették, rövidesen azonban eszméletvesztés miatt mentővel kórházba szállíttatták, ahol sürgős koponya műtétet hajtottak végre rajta. A sértett állapota a kezelések ellenére sem javult, hanem fokozatosan romlott, 2009. május 3-án pedig a sértett elhunyt.

W. B. sértett halála a cselekmény folytán bekövetkezett koponyasérülés, koponyaűri vérzés miatt következett be.

L. Z. vádlott gyengeelméjűsége, személyiségzavara, epilepszia betegsége a cselekmény elkövetése idején is fennállt. Kóros elmeállapota képtelenné tette őt arra, hogy cselekménye következményeit felismerje, illetve arra, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék.

A megyei bíróság ítélete ellen a védő elsődlegesen a felmentés jogcíme, másodlagosan a kényszergyógykezelés elrendelése miatt jelentett be fellebbezést. Álláspontja szerint nem nyert bizonyítást, hogy a sértett sérülései a vádlott cselekménye folytán következtek be, ezért a vádlott felmentése a Be. 331. § (3) bekezdése szerint bizonyítottság hiánya miatt indokolt. Másodlagos indítványában a védő kifejtette, hogy gondatlan cselekmény megállapítása esetén kényszergyógykezelés elrendelésének nincs helye.

A fellebbviteli főügyészség indítványozta a megyei bíróság ítéletének megváltoztatását, a kényszergyógykezelés elrendelésére vonatkozó rendelkezések mellőzését. Az indítványban foglaltak szerint gondatlan bűncselekmény elkövetése esetén hasonló cselekmény jövőbeni elkövetésének veszélye nem áll fenn, emiatt a kényszergyógykezelés elrendelésének feltétele hiányzik.