BH 2003.4.168 A rendes felmondás olyan írásbeli nyilatkozat, mely annak közlésével hatályosul. A munkáltató azt egyoldalúan nem vonhatja vissza, hanem csak a munkavállaló hozzájárulásával. A később közölt újabb rendes felmondáshoz joghatás nem fűződhet, miután a munkaviszonyt csak egy ízben lehet rendes felmondással jogszerűen megszüntetni [Mt. 6. § (4) bek., 87. § (2) bek., 90. § (1) bek. a) pont].

A felperes a módosított keresetében a munkaviszonya 1999. december 21-én kelt, és létszámcsökkentéssel indokolt rendes felmondással való megszüntetése jogellenességének megállapítását kérte, és az alperesnek a jogellenesség jogkövetkezményeként tíz havi átlagkeresetben való marasztalását.

A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a felperes keresetét.

A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a felperes, aki a perbeli rendes felmondás közlésekor keresőképtelen volt, 2000. január közepén azzal kereste meg az alperes munkaügyi előadóját, hogy elhelyezkedése miatt szüksége van a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos iratokra. A bíróság megállapítása szerint a felmondási tilalomba ütköző volta miatt az 1999. december 21-én kelt rendes felmondást a felek érvénytelennek tekintették, és másik munkaviszony létesítése érdekében a felperes kezdeményezte új felmondás kiadását. Ezért az 1999. december 21-én kelt rendes felmondást az alperes a felperes "tevékeny közreműködésével" visszavonta, és 2000. január 3-ai keltezéssel - a keresőképtelenség lejártával - a korábbival azonos indokkal új felmondást adott ki. A felperes a felmondást és az ennek megfelelően kiállított igazolásokat minden további nélkül átvette, az átvételt aláírásával igazolta.

A munkaügyi bíróság e tényállásból arra következtetett, hogy az alperes az 1999. december 21-ei felmondást a felperes kezdeményezésére jogszerűen visszavonta, és a felperes kérésére egy új felmondást adott ki, amit a felperes a perben nem támadott, ezért a keresete nem megalapozott.

A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta, mert helytállónak találta a megállapított tényállásból levont jogi következtetést. Kiemelte, hogy a felperes a perben a második felmondás átvételének körülményeire ellentmondásos nyilatkozatot tett, és a per adatai kétségessé teszik az előadását az 1999. december 21-én kelt rendes felmondás visszavonásához való hozzájárulása hiányáról. Az elsőfokú bíróság az alperes alkalmazottjának tanúvallomását helytállóan értékelte. Eszerint a felperes az új felmondás kiadását az elhelyezkedése miatt kérte, amit alátámaszt az a körülmény, hogy 2000. január 24-én új munkaviszonyt létesített, és ettől az időponttól svájci betanításban vett részt. A másodfokú bíróság a fellebbezési eljárásban a 2000. január 3-án kelt felmondás megtámadására irányuló keresetet a Pp. 247. §-ában előírt keresetváltoztatási tilalomra hivatkozással nem vizsgálta.

A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását, és a keresetének helyt adó határozat hozatalát kérte. Álláspontja szerint a bizonyítékokból megállapítható, hogy a munkaviszonyát az 1999. december 21-én kelt rendes felmondás megszüntette, mert a jognyilatkozat visszavonására az Mt. 87. §-ának (2) bekezdése értelmében a felperes írásbeli hozzájárulásával kerülhetett volna sor. A felperes ilyen nyilatkozatot nem tett, ezért ennek a felmondásnak a jogszerűségét kellett volna a bíróságoknak vizsgálniuk. A felperes azt is sérelmezte, hogy a második felmondás kiadása körülményei tekintetében egyedül az alperes munkaügyi előadója nyilatkozatára alapították a bíróságok a ténymegállapításaikat, amiket a felperes vitatott. Érvelése szerint a felperesnek a második felmondás kiadása nem állt érdekében, mert az elhelyezkedési jogosultságát a munkaviszony megszűnésének időpontja nem érintette, a magatartása a felmondás visszavonásához való hozzájárulásként nem értelmezhető. A bíróságok továbbá elmulasztották beszerezni a felmondással, a keresőképtelenségre vonatkozó igazolásokkal kapcsolatos iratokat, amelyek a felperes állításait támasztották alá.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.

A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.

A munkaügyi bíróság helytállóan fejtette ki, hogy a felmondás olyan írásbeli nyilatkozat, amely annak közlésével hatályosul, és azt a munkáltató egyoldalúan nem, csak a munkavállaló hozzájárulásával vonhatja vissza [Mt. 6. § (4) bekezdése].