BH 2005.2.58 Ha a megállapítási kereset valamilyen összegű tartozás fennállására, vagy fenn nem állására irányul, a pertárgy értékét a tartozás összegében kell meghatározni; ilyen esetben az eljárás tárgyának értéke megállapítható [Pp. 24. § (1) bekezdés; Itv. 39. § (3) bekezdés].

Az elsőfokú bíróság végzésével a felperes keresetlevelét idézés kibocsátása nélkül elutasította. Indokolása szerint a felperes a keresetlevelet hiányosan nyújtotta be, ezért 15 nap határidő tűzésével, elutasítás terhe mellett, felhívta őt egyebek mellett 670 455 Ft hiányzó illeték lerovására. A felperes e végzést 2004. január 21. napján átvette, a hiányt azonban azóta sem pótolta. Ezért a bíróság a Pp. 130. § (1) bekezdés pontjában meghatározott jogkövetkezményt alkalmazta.

A végzés ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, tartalma szerint annak megváltoztatása és az elsőfokú bíróságnak a per érdemi tárgyalására utasítása iránt. Azt sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg a hiányzó eljárási illeték összegét. Keresetében ugyanis a Pp. 123. § szerint annak megállapítása iránt terjesztett elő kérelmet, hogy a felperesi társaságnak az alperessel szemben nem áll fenn tartozása. Ezért álláspontja szerint a perérték nem állapítható meg, tehát azt az Itv. 39. § (3) bekezdésében írt általános pertárgy érték alkalmazásával kellett meghatározni. Eszerint az eljárási illeték összege - 350 000 Ft illetékalap figyelembevételével - 21 000 Ft. Az elsőfokú bíróság az illeték számításának alapját azonban 11 524 247 Ft-ban állapította meg, ennek alapján felperest 670 455 Ft illeték megfizetésére hívta fel. Az elsőfokú bíróság a Pp. 26. §-ára hivatkozott, miszerint ha a felperes által megjelölt pertárgyérték a köztudomással vagy a bíróság hivatalos tudomásával ellenkezik, vagy egyébként valószínűtlen, úgyszintén ha az alperes vitássá teszi, a per tárgyának értékét a bíróság határozza meg. A felperes megítélése szerint sem a köztudomással, sem a bíróság hivatalos tudomásával nem ellenkezik az általuk megjelölt pertárgyérték, nem valószínűtlen és azt az alperes sem tette vitássá.

Az alperes a fellebbezésre észrevételt nem tett.

A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a fellebbezés nem alapos.

Az Itv. 39. § (1) bekezdése értelmében a polgári peres és nemperes eljárásban az illeték alapja - ha törvény másként nem rendelkezik - az eljárás tárgyának az eljárás megindításakor fennálló értéke, jogorvoslati eljárásban pedig a vitássá tett követelés vagy követelésrész értéke.

A Pp. 24. § (1) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy a pertárgy értékének megállapításánál a keresettel érvényesített követelés vagy más jog értéke irányadó.

Az Itv. 42. § (1) bekezdése a) pontja értelmében a 39-41. §-ban meghatározott illetékalap után - ha e törvény másként nem rendelkezik - az illeték mértéke: peres eljárásban 6%, de legalább 7000 Ft, legfeljebb 900 000 Ft.

A Legfelsőbb Bíróság korábban meghozott jogerős ítéletével 11 524 247 Ft tőkének és járulékainak a megfizetésére kötelezte a felperest. A felperes 2003. december 11. napján előterjesztett keresetlevelében annak megállapítását kérte, hogy e kötelezettségének hiánytalanul eleget tett és ezért az alperesnek vele szemben további jogos követelése nincs. Előadta, hogy az alperes a teljesítés ellenére, a jogerős marasztalást meghaladó összegű követelést támasztott vele szemben és végrehajtási eljárást helyezett kilátásba. Keresetlevelén 21 000 Ft illetéket lerótt.