A Kúria Mfv.10265/2015/1. számú precedensképes határozata munkaviszony megszüntetése (munkaviszony JOGELLENES megszüntetése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 164. §, 221. §, 272. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 100. §, 138. §, 143. §, 174. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Sztojkoné dr. Hajdu Edit, Tallián Blanka

A határozat elvi tartalma:

A munkavállaló nem tarthatott igényt inflációt követő bérfejlesztésre törvény vagy belső szabály hiányában.

***********

Mfv.I.10.265/2015/6.

A Kúria a dr. Anda Péter ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Kelen Dóra ügyvéd által képviselt alperes ellen munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményei iránt a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 8.M.156/2011. szám alatt megindított és másodfokon a Budapest Környéki Törvényszék 8.Mf.25.175/2013/11. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a Budapest Környéki Törvényszék 8.Mf.25.175/2013/11. számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érinti, egyebekben hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 30.000 (harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A felülvizsgálati eljárás illetéke az államot terheli.

I n d o k o l á s

A felperes 2004. szeptember 18-án létesített az alperes jogelődjével a B. Kft-vel határozatlan idejű munkaviszonyt. A munkaszerződés munkakörét üzletkötőként határozta meg, személyi alapbérét havi 150.000 forintban rögzítette. 2005. augusztus 1-jétől a felperes személyi alapbére havi 200.000 forintra emelkedett. Ezen a havi bérjegyzéken az alperes a személyi alapbéren túl 90.000 forint mozgóbért, és a 2005. szeptembertől decemberig terjedő időre vonatkozóan havi 95.000 forint mozgóbért tüntetett fel. A 2006. január havi bérjegyzék szerint a felperes mozgóbére 101.000 forint volt.

2006. január 1-jétől a felperes szülési szabadságon, majd a gyermeke otthoni gondozására figyelemmel fizetés nélküli szabadságon volt.

A 2009. június 9-én kelt, az alperesnél hatályos szabályzat szerint havonta 12.000 forint értékű melegétel-utalványt kaptak a munkavállalók, amely összeg 2010. január 4-étől havi 18.000 forintra emelkedett.

A felperes 2009. december 21-étől kezdődően szabadságon volt, majd 2010. május 10-étől ismét munkába állt. Ezt követően több alkalommal saját jogán, vagy a gyermeke ápolása címén táppénzben részesült.

Az alperes ügyvezetője a 2011. január 1-jén kelt utasításában arra hívta fel KT. projektmenedzsert, hogy a felperes mint projektfelelős távollétében napi munkavégzése során - saját munkakörét kiegészítve - lássa el azon feladatok egy részét, amely egyébként a felperes tevékenységi körébe tartozik.

Az alperes 2011. január 3-án rendes felmondást közölt a felperessel, aki az átvételt követően bejelentette, hogy 2010. december 31-étől táppénzes állományban van.

Az alperes 2011. január 12-én - a munkába állás előtt - beutalót küldött a felperesnek munkaköri alkalmassági vizsgálatra, amelyen munkakörként üzletkötőt tüntetett fel.

Az alperes a 2011. január 20-án kelt levelében felhívta a felperest, hogy igazolja a 2011. január 10-étől tartó távollétét. A felperes 2011. február 4-én arról tájékoztatta, hogy 2011. január 3-án az alperes már megszüntette a munkaviszonyát.

Az alperes 2011. február 7-én rendkívüli felmondással élt rögzítve, hogy a jogviszony 2011. február 14-én szűnik meg. A kiadandó igazolásokon a felperes munkaköreként üzletkötő-ügynököt tüntettek fel.

A Budapest Környéki Törvényszék 8.Mf.24.838/2012/3. számú közbenső ítéletével a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 8.M.156/2011/27. számú közbenső ítéletét hatályában fenntartotta megállapítva, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással, és az a közbenső ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnik meg.

A felperes a keresetében kérte, hogy a bíróság a jogellenes munkaviszony megszüntetésre tekintettel kötelezze az alperest elmaradt munkabére, 2 havi végkielégítésnek megfelelő összeg, 45 nap felmondási időre járó átlagkereset, 2011. február 15-étől 2012. február 26-áig járó szabadságmegváltás, 2011. január 1-jétől 2012. február 26-áig havi 14.000 forint étkezési hozzájárulás, és az 1992. évi XXII. tv. (régi Mt.) 100. § (4) bekezdése alapján 12 havi átlagkereset megfizetésére. A havi átlagkeresetét 377.000 forintban jelölte meg, amely 200.000 forint személyi alapbérből, 101.000 forint mozgóbérből, és 76.000 forintban megjelölt infláció szerinti bérnövekedésből tevődött össze.

A felperes a keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest az általa megjelölt napokra (fizetett ünnep és fizetett szabadság) járó mozgóbér megfizetésére is.

Kártérítési igényét arra alapította, hogy a fennálló hitelét szándékában állt visszafizetni, de erre a munkaviszonya megszűnése miatt nem volt mód. Ezért 2011. márciusában még 6.500 forint, valamint 2011. október 4-ével 5.500 forint éves hitelkártya díjat is felszámított a bank. Kérte ezért a 2011. január 1-je és 2013. május 29-e között összesen 157.635 forint kamat mint kártérítés megfizetését. Előadta, hogy 2011. januárjában munkáltatói igazolást kért az alperestől, hogy hitelt tudjon felvenni, ilyet azonban nem kapott. A svájci frank alapú hitelét nem tudta a rendelkezésre álló idő alatt, 2012. február 29-éig a 180 forintos árfolyamon végtörleszteni, ezért 1.815.040 forint kár érte.

A rendes felmondásban foglaltak ellenére az alperes nem fizette meg a végkielégítést és a további egy havi munkabért. Ennek 16 %-os személyi jövedelemadója alól mentesült volna, annak későbbi kifizetése esetén azonban ezt meg kellett térítenie. Ezen a címen 180.960 forint megfizetését kérte.

Zálogba adott értéktárgyak után 13.185 forint megfizetését igényelte.

Hivatkozott arra is, hogy a V. Egészségpénztári tagként 100.000 forint adó-visszatérítést nem tudott érvényesíteni, mert a kifizetett bére miatt az alperes hibájából csak 2.421 forint adója keletkezett. A felperes a fenti összegek után késedelmi kamat és perköltség megtérítését is kérte.

A Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 8.M.156/2011/37. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 3.486.144 forintot, és ebből 196.000 forint után 2011. július 30-ától, 942.476 forint után 2012. április 7. napjától járó kamatot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kimondta, hogy a felek a költségeiket maguk viselik, az alperes pedig eljárási illeték viselésére köteles.

Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt az 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) 100. §-ának (4), (6), és (7) bekezdésében foglaltakra. Rögzítette, hogy a 2011. február 14. és 2013. május 29. közötti időszak tekinthető az elszámolási időnek.

A bíróság az alperes átlagkereset-számítását vette alapul, mert az megfelelt az Mt. 152. §-ában foglaltaknak. A csatolt bérjegyzékek alapján rögzítette, hogy a felperes részére 2005. augusztus és 2006. január hónap között mozgóbért fizettek, amely a teljesítménybér egyik típusa. Az alperesnek az inflációkövető béremelésre jogszabályi kötelezettsége nem volt, a felperes sem hivatkozott arra, hogy e tekintetben közöttük megállapodás jött volna létre, és a csatolt okiratokból sem lehetett a bérfejlesztésre következtetni.