BH 1976.12.546 Végrendelet létének alapvető feltétele az örökhagyó végrendelkezési akarata: az örökhagyónak tudatában kell lennie annak, hogy végrendeletet tesz, szándékának erre kell irányulnia és kijelentéseinek ezt kell kifejezésre juttatnia. Egymagában annak megemlítése az örökhagyó által társalgás során, hogy mi az elgondolása a vagyonának a halála utáni sorsát illetően, nem tekinthető végrendelkezésnek [Ptk. 623. 635. §].

Minden jogügylet legfontosabb anyagi kelléke a jogügyleti akarat. Ennek megfelelően a végrendeletnek is alapvető feltétele az örökhagyó végrendelkezési akarata. Ez azt jelenti, hogy az örökhagyónak tudatában kell lennie annak, hogy végrendeletet tesz, szándékának erre kell irányulnia és kijelentéseinek ezt kell kifejezésre juttatnia.

A perbeli esetben a végrendelkezésnek ez az alapvető követelménye hiányzik.

Semmi adat nincs arra vonatkozóan, hogy az örökhagyó 1973. december 28-án végrendelkezni akart. L. J. és R. Gy. tanúk látogatása a szilveszterest mikénti eltöltésének megbeszélésével volt kapcsolatos. Ezeknek a tanúknak a vallomásából kitűnően az örökhagyó L. J-vel beszélgetett, míg R. Gy., a másik látogató, a beszélgetésben valójában részt sem vett, hanem a közelükben ülve nézegette az asztalon levő folyóiratokat és így hallott részleteket az örökhagyó és L. J. beszélgetéséből. A beszélgetés során L. J. érdeklődött az örökhagyótól, hogyan vannak az alperessel, és ezzel kapcsolatosan az örökhagyó olyan kijelentést tett, hogy a vagyona az alperesé lesz, aki hosszú időn át vele volt és őt gondozta. Ezt követően ismét másra terelődött a beszéd, szó volt a szilveszterestre való készülődésről, és az örökhagyó azt a kívánságát fejezte ki, hogy fodrász jöjjön hozzá a haját rendbe hozni.