A Fővárosi Törvényszék K.30595/2009/5. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 5. §, 7. §, 8. §, 19. §, 20. §] Bíró: Bogdányné dr. Magyar Erzsébet

Kapcsolódó határozatok:

*Fővárosi Törvényszék K.30595/2009/5.*, Kúria Kfv.37696/2009/5. (BH+ 2010.11.511)

***********

Fővárosi Bíróság

8.K. 30.595/2009/5.

a magyar köztársaság nevében!

A Fővárosi Bíróság a Dr. Földi Helga ügyvéd és Dr. Mancsiczky László ügyvéd (cím.) által képviselt felperes (cím.) , Dr. Furmann Imreelnökhelyettes által képviselt Egyenlő Bánásmód Hatóság (cím hivatkozási szám: EBH/326/2/2009) alperes ellen, - közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében, mely perbe a Fodor Ágneselnök által képviselt alperesi beavatkozó(cím.) az alperes pernyertessége érdekében beavatkozott, - meghozta a következő

ítéletet:

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy a tárgyi illeték-feljegyzési jog folytán le nem rótt 16.500,- (Tizenhatezer-ötszáz) Ft kereseti illetéket az APEH Közép-Magyarországi Regionális Igazgatósága külön felhívására az államnak fizessen meg.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 15.000,- (Tizenötezer) Ft perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

indokolás:

Az alperesi beavatkozó, mint közérdekű igényérvényesítésre jogosult kérelemmel fordult az alperesi hatósághoz 2008. március 7-én az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt a felperes eljárásával szemben. A beavatkozó 2007. év IV. negyedévében dolgozta ki a "gyógyszerlexikon" projektjét a látássérültek betegtájékoztatókhoz való egyenlő esélyű hozzáférése érdekében. a betegtájékoztatók megfelelő formátumát illetően látássérülteket kérdeztek meg, melyek többsége a Braille nagyított betűs megoldást választotta elfogadhatónak, a fiatalok körében a számítógép, az Internet volt a domináns információszerzési forma. Figyelemmel a tagság további javaslataira, úgy döntöttek, hogy mivel a látássérültek több, mint 90%-a a Braille nagyított betűs és az elektronikus változatot képes használni, e tekintetben kérték a gyógyszergyártók és forgalmazók együttműködését, valamint egy közösségi oldal kialakítását határozták el. A terv szerint a felmerülő egyedi, kis számban előforduló igényeket saját hatáskörben a projekt bevételeiből teljesítik. A beavatkozó azt vállalta, hogy a beérkező igényt követően 24 órán belül postára adja a papíralapú betegtájékoztató füzetet. A füzetek számát 85 ezer látássérültre kalkulálták, 1%-ban határozták meg a szükséges betegtájékoztatók számát, azonban mivel nem voltak tapasztalataik az igényekre vonatkozóan, úgy döntöttek, hogy 100-100 db betegtájékoztatóval a kezdeti igényeket ki tudják elégíteni.

Az alperesi beavatkozó 2008. január 18-án 47 gyógyszer betegtájékoztatójának 2008. február 15-éig történő megküldését kérte a felperestől Braille-írású és nagyított betűs változatban 100 példányban, továbbá elektronikusan, hivatkozással az emberi alkalmazásra kerülő gyógyszerek címkéjéről és betegtájékoztatóról szóló 30/2005. (VIII. 2.) EüM rendeletben (R) foglaltakra. Az alperesi beavatkozó, kérelmező sérelmezte, hogy a felperes semmilyen formában nem küldte meg a kért betegtájékoztatókat, ezért kérte, hogy a hatóság állapítsa meg, hogy a felperes megsértette az egyenlő bánásmód követelményét, rendelje el a jogsértő állapot megszüntetését, és tiltsa meg a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsítását.

A felperes 2008. március 3-án kelt levelében tájékoztatta a kérelmező beavatkozót, hogy a kért betegtájékoztatót a felperes által forgalmazott termékek esetében nem áll módjában átadni, mivel a hozzátartozó szakmai információ kiszolgáltatása jogszabály által szabályozott úton valósulhat csak meg, a jogszabály nem ad lehetőséget a szervezet számára történő rendelkezésre bocsátásra. Rögzítette, hogy a felperesi cég csak a jogszabályokban lefektetett módon kiszolgáltatott gyógyszerért és a vele egyidejűleg átadott betegtájékoztatóért vállal felelősséget. Felajánlotta, hogy amennyiben konkrét betegnek az éppen alkalmazott gyógyszerre vonatkozó, Braille-írással elkészített betegtájékoztatóra merül fel igénye, úgy azt a beavatkozó kérésére elkészíti, és eljuttatja a megjelölt gyógyszerkiszolgáltató helynek a gyógyszer kiszolgáltatása céljából. Álláspontja szerint a személyes segítség felajánlása megfelel a fogyatékossággal élőkkel szemben tanúsítandó emberi magatartás követelményének, és nincs olyan jogszabályi kötelezettség, amit megszegett volna.

A hatósági eljárás megindulását követően a felperes írásbeli védekezését kiegészítve előadta, hogy együtt kíván működni a beavatkozóval, nem zárkózik el a tárgyalásoktól. Előadta, hogy rá nem terjed ki az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebtv) hatálya, mivel nem minősül egészségügyi szolgáltatónak. Álláspontja szerint a betegek érdek-képviseleti szervei adott gyógyszer esetében a gyógyszerészeti államigazgatási szervnél, de mindenképpen a betegtájékoztató engedélyezése során jogosultak igényüket jelezni. A kérések előterjesztésére az országos szervezeteken keresztül, országos szinten összehangolva van lehetőség. Utólag, két-három évvel az engedélyezési eljárás lezárása után ilyen kérelem előterjesztésnek közvetlenül a forgalomba hozatali engedély jogosultjánál nincs helye. Jogszabály nem ad arra lehetőséget, és nem ír elő olyan kötelezettséget a forgalomba hozatali engedély jogosultjai számára, hogy egy nem országos érdek-képviseleti szerv kérésére minden gyógyszerre, az általuk kért példányszámban, az igény mértékének igazolása nélkül kerüljön sor különböző betegtájékoztató-változatok sokszorosítására, és terjesztésére úgy, hogy annak tartalma a változtatástól nem védhető. Az OGYI közhiteles, bárki számára hozzáférhető nyilvántartást vezet a forgalomba hozatali engedélyekről, beleértve a betegtájékoztató tartalmát is, a honlapján, melynek vakbarát változata is van, minden fontos adat elérhető. A felperes kérte az R. 2.§. (7) bekezdésében előírtak figyelembevételét. A forgalomba hozatali engedély kiadása előtt az OGYI ellenőrzi, hogy a benyújtott véglegmintán a felirat Braille-írással is feltüntetésre került, mely rendelkezéseknek a felperes álláspontja szerint eleget tesz. A felperes kérte továbbá figyelembe venni a védekezéséhez becsatolt, a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének 2008. márciusi közleményének tartalmát is. Indítványozta tovább személy1, a szövetség elnökének tanúkénti meghallgatását. A tanú a 2008. július 9-én tartott tárgyaláson úgy vallott, hogy a szövetségnek elegendő, ha az érintett gyógyszergyártók és -forgalmazók elektronikus formában rendelkezésükre bocsátják a betegtájékoztatókat, ők ugyanis az ilyen irányú megkeresés esetében az érintett látássérült rendelkezésére tudják bocsátani a Braille-írású, illetve nagybetűs változatot.

Előadta, hogy két fő kérte tőlük a betegtájékoztatók Braille-formátumban történő rendelkezésre bocsátását, konkrétan nem érkezett igény egyéb formátumú betegtájékoztatókra, viszont a tagság részéről olyan visszajelzéseket hallott, hogy sokkal jobban használható számukra a telefonos bemondás alapján történő tájékoztatás, ez ugyanis mindenki számára hozzáférhető, azok számára is, akik a Braille-írást már nem tudják megtanulni. Hangsúlyozta, hogy a szövetség is fontosnak tartja a Braille betegtájékoztatók rendelkezésre bocsátását, de csak olyan nagyságrendben, amelyre vonatkozóan a látássérültek konkrét igényt terjesztenek elő.