EH 1999.14 I. Jogszabály hatálybalépésével összefüggésben bekövetkezett károsodás nem keletkeztet a jogalkotó és károsult között kötelmi jogviszonyt, és ilyen értelmű jogszabályi rendelkezés hiányában a polgári jogi kárfelelősség szabályai sem alkalmazhatók.
II. Közigazgatási útra tartozó igény tekintetében megállapítási per indításának nincs helye.
III. Valamely szerződés semmisségével kapcsolatos perbeli legitimációt csak érdekeltség vagy perlési jogosultságot biztosító jogszabályi felhatalmazás adhat [Ptk. 234. § (1) bek., 339. § (1) bek., 349. §, Pp. 123. §].
A felperes 1969-ben vásárolt ingatlana az akkor hatályban volt Budapesti Városrendezési Szabályzat szerint a IX. (üdülőterület) építési övezetbe tartozott. A Fővárosi Tanács 2/1975. tanácsrendeletével elfogadott új Városrendezési Szabályzat alapján viszont ez az ingatlan a lakóterületi besorolásból a jelentős zöld területet igénylő intézmények elhelyezésére szolgáló 35. számmal jelzett övezetbe került. A Budapesti XII. kerületi Tanács az 1985. február 26-i ülésén hagyta jóvá a kerület Általános Rendezési Tervét, amelynek övezeti besorolásai megegyeztek a már említett fővárosi tanácsrendelethez készített nyilvántartási térkép területfelhasználási adataival. A rendezési terv - más ingatlanok mellett - elrendelte a felperes ingatlanának kisajátítását, erre azonban még nem került sor.
A Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának Igazgatási Főosztálya kiutalása alapján a III. r. alperes jogelődje (továbbiakban: III. r. alperes) 1982-ben bérbe adta a felperes telkével szomszédos ingatlant az I. r. alperesnek.
A felperes a Fővárosi Önkormányzat II. r. és a XII. kerületi Önkormányzat IV. r. alperessel szemben államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt indított keresetét arra alapította, hogy ingatlanának forgalmi értéke az övezeti átsorolás miatt jelentősen csökkent. A majdani kisajátításból eredő anyagi hátránya elkerülése érdekében keresetet terjesztett elő az ingatlanát terhelő építési tilalom fennállásának és céljának megállapítása iránt. Az I. és a III. r. alperesek elleni keresete pedig a bérleti szerződés semmisségének a megállapítására irányult.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította; ítéletét a másodfokú bíróság helybenhagyta. A jogerős ítélet indokolása szerint a közhatalom gyakorlója által hozott testületi döntés - még ha annak eredménye kedvezőtlen hatású is a döntéssel érintett személyi körre - kártérítési felelősséget nem alapoz meg.
Az övezeti átsorolással kapcsolatos korlátozási kártalanítási igény érvényesítése közigazgatási útra tartozik; az ingatlan kisajátítása esetében a vitás kérdések eldöntése szintén az államigazgatási hatóság, illetőleg a közigazgatási ügyben eljáró bíróság feladata. A bérleti szerződést pedig az I. és III. r. alperes az akkor hatályos jogszabályok szerint kötötte, így alaptalanul hivatkozik a felperes annak semmisségére.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A polgári jogviszony egyik sajátos és más jogviszonytól való elhatárolása szempontjából meghatározó ismérve, hogy abban az alanyi jog és kötelezettség a felek - tehát meghatározott személyek - között az egyenjogúság és mellérendeltség rendszerében érvényesül. Előfordul azonban, hogy keletkezési alapjuk és következményeik hasonlósága folytán a jogszabály az egyébként nem oda tartozó jogviszonyokra is a polgári jog szabályainak alkalmazását rendeli. Ilyen rendelkezést tartalmaz a Ptk. 349. §-a, amely közigazgatási jogkörben, egyedi aktussal okozott károk megtérítésére kiterjeszti a polgári jogi kártérítési felelősség szabályait.
A jogalkotásra, mint az általános és absztrakt magatartási szabályok létrehozására irányuló tevékenységre és a hozzá kapcsolódó felelősségre azonban kizárólag a közjog (alkotmányjog) szabályai vonatkoznak, amelyek jelenlegi jogunkban immunitást biztosítanak a jogalkotó számára. A jogszabály hatálybalépésével esetleg bekövetkezett károsodás önmagában nem keletkeztet a jogalkotó és a károsult között kötelmi jogviszonyt, és ilyen értelmű jogszabályi rendelkezés hiányában a sérelmek jóvátételére (a jogalanyok kárpótlására) a polgári jogi kárfelelősségnek a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében foglalt szabályai sem alkalmazhatók. Mivel ingatlanának övezeti átsorolását tartalmazó rendezési terveket a Fővárosi Tanács és a XII. Kerületi Tanács rendelettel - tehát jogszabállyal - fogadta el, jogutódaikkal szemben a felperes kártérítési követelést sikerrel nem érvényesíthet.
Helytállóan fejtette ki jogerős ítéletében a bíróság, hogy a majdani kisajátítással kapcsolatos - tehát közigazgatási útra tartozó - kérdésekben polgári bíróság előtt a Pp. 123. §-ára alapítottan megállapítási per indításának nincs helye; az ilyen tartalmú jogvita csak a közigazgatási eljárásban, illetőleg - sérelmezett határozat esetében - közigazgatási per keretében bírálható el.
A Ptk. 234. §-ának (1) bekezdése értelmében a semmis szerződés érvénytelenségére - ha a törvény kivételt nem tesz - bárki határidő nélkül hivatkozhat. Ez a lehetőség azonban nem jelent egyben keresetindítási jogosultságot is. Valamely szerződés semmisségével kapcsolatos perbeli legitimációt ugyanis csak jogi érdekeltség vagy perlési jogosultságot biztosító jogszabályi felhatalmazás alapozhat meg. Tekintettel arra, hogy a felperesnek nem fűződött jogi érdeke az I. és a III. r. alperesek által kötött szerződés semmisségének megállapításához, így a bíróság alappal utasította el az erre irányuló keresetet is. (Pfv.X.21.632/1997. sz.)