A Fővárosi Törvényszék K.30151/2005/13. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [2003. évi XCII. törvény (Art.) 97. §, 109. §, 130. §] Bírók: Bogdányné dr. Magyar Erzsébet, Fábián Judit, Kovács Mária

Fővárosi Bíróság

16.K.30.151/2005/13.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Fővárosi Bíróság

Dr. Tatár Klára ügyvéd (cím) által képviselt felperes neve (cím) felperesnek, dr. Bánfy András jogtanácsos által képviselt APEH Hatósági Főosztály (cím) alperes ellen közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult adóügyi perében meghozta az alábbi

Í T É L E T E T

A bíróság alperes 2004. december 9-én kelt 1228501434. számú határozatát az első fokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezi és az adóhatóságot új eljárásra kötelezi.

Az illetéket az állam viseli.

Kötelezi a bíróság alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg felperesnek 400.000 (Négyszázezer) forint perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S

Az adóhatóság felperesnél a 243/43593. számú megbízólevél alapján személyi jövedelemadó ellenőrzést végzett. Az ellenőrzés alá vont időszak 1998. 1999. 2000. 2001. és 2002. évek voltak. Az ellenőrzés eredményeként az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Észak-budapesti Igazgatósága Ellenőrzési II. Blokk a 2004. szeptember lo-én kelt 2688533728. számú határozatával a vizsgált időszakra személyi jövedelemadó nemben 15.749.420 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg felperes terhére, továbbá 9.256.188 forint késedelmi pótlék és 7.724.710 forint adóbíráság megfizetésére is kötelezte. Határozatának indokolásában rögzítette, hogy felperes részére a vizsgált időszakban munkáltatói a mindenkor érvényes minimálbérnek megfelelő bérjövedelmet igazolták. Felperes ezen adókötelezettségéről tett adóbevallást. A tulajdonában lévő cégek a 1Bt és a 1Kft a vizsgált időszakban osztalékot nem fizetett felperes részére. Felperes 1998-2001. években minden évben vásárolt személygépkocsit. 1998. évben 6.962.124 forint, 1999. évben 15.217.455 forint, 2000. évben 13.623.559 forint, 2001. évben 2.958.301 forint értékű valutát vett fel devizaszámlájáról.

Az Art. 109. §- alapján járt el az adóhatóság. Felperes a felszólítások ellenére nem nyilatkozott a valutaszámlájára érkezett pénz eredetéről, annak forrásáról, így azt felperes bevételeként vette figyelembe az ellenőrzés, mely a személyi jövedelemadóról szóló, tárgyidőszakban hatályos 1995. évi XCVII. törvény (a továbbiakban: Szja) 28. §. (1) bekezdése alapján ezen bevétel egyéb jövedelemnek minősül, mely alapján a teljes bevételi jövedelem. Ehhez kapcsolódóan állapította meg évekre lebontva felperes adókötelezettségét.

Az első fokú határozattal szemben felperes fellebbezést nyújtott be. Fellebbezésében kérte az első fokú határozat felülvizsgálatát, annak megállapítását, hogy bevallásaiban helytállóan rögzítette adókötelezettségeit. Álláspontja szerint az első fokú határozat megsérti a tényállás-tisztázási kötelezettséget, az adó javára szolgáló körülményeket is köteles feltárni az adóhatóság és ennek a határozat nem felel meg. A bírósági iratok áttanulmányozását, amely a jegyzőkönyv mellékletét képezi, elmulasztotta az adóhatóság. Felperes javára szolgáló körülményeket tartalmazó iratokat nem vett figyelembe, vizsgálat tárgyává nem tett. Az adóhatóság nem adott magyarázatot arra, hogy miért nem vette figyelembe a rendelkezésre álló iratokat, miért kezeli külön a devizaszámlán feltüntetett összeget és az ingatlanok megvásárlására fordított baráti, szülői támogatásokat.

Felperes a devizaárfolyamok között esetlegesen haszon miatt váltott át forintot külföldi valutára, majd ismét forintra. Fellebbezéséhez csatolta egy görög közjegyző előtt tett görög állampolgárságú személy nyilatkozatát, amelyben az került rögzítésre, hogy felperesnek 100.000 EURO baráti támogatást juttatott ezen görög állampolgár kisebb-nagyobb összegekben, több részletben. Csatolta még ...országban élő volt felesége ... nyilatkozatát, amelyben nevezett elismeri, hogy kb. 50.000 DEM összeget adott felperes nek 1998. 1999. és 2000. években. Ezen felül még személy is 4-5.000.000 forint körüli összeget kapott kölcsön. Hivatkozott még eljárási szabálysértésre és álláspontja szerint az adóhatóság által választott becslés módszere sem megalapozott. Előadta, hogy vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokat teljes mértékben arányban van az adómentes, a vallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, ezért esetében a becslés feltételei nem álltak fenn.

A fellebbezés eredményeként alperes 2004. december 3-án kelt 1228501434. számú határozatával az első fokú határozatot helyben hagyta. Határozatának indokolásában rögzítette, hogy a felperesnél a perbeli személyi jövedelemadóra vonatkozó vizsgálat az Art. 109. §-ában foglaltak alapján történt, mint vagyonosodási vizsgálat került lefolytatásra. Felperes vallott jövedelme nem képezte fedezetét vagyongyarapodásának és életvitelének, ezért adóhiánynak minősülő adókülönbözet került felperes terhére megállapításra. A fellebbezésben hivatkozottakra tekintettel rögzítette, hogy az ellenőrzés áttekintette a bírósági iratokat, maga az eljárás is a bíróság megkeresésére indult. Az ellenőrzés mindent megtett a tényállás és felperes javára szolgáló körülmények tisztázása érdekében, de felperes a nyitva álló határidő alatt többszöri felszólításra sem tett eleget hiánypótlási felhívásnak, kötelezettségnek. A benyújtott bizonyítékokkal kapcsolatosan azt állapította meg, hogy a görög közjegyző által hitelesített igazolások magyar nyelvű fordítása nem került becsatolásra, így annak tartalma ismeretlen, ezért bizonyító ereje nincs. Felperes volt házastársa nyilatkozatát önállóan rögzítette csak, míg személy nyilatkozatában foglaltakra vonatkozóan megállapította, hogy bevallásának adatai alapján vallott jövedelmeiből a megjelölt összegre nem volt fedezete. Ezt meghaladóan határozatát további jogszabályhelyekre történő hivatkozással indokolta.

A fenti határozatokkal szemben felperes a Fővárosi Bírósághoz 2005. január l3-án érkezetten keresetlevelet nyújtott be. Keresetében kérte az alperesi határozatok bírósági felülvizsgálatát, ennek során azok teljes hatályon kívül helyezését, felperes eredeti adóbevallásának elfogadását elsődlegesen, másodlagosan pedig a hatályon kívül helyezés mellett az első fokú adóhatóság új eljárásra kötelezését. Álláspontja szerint az adóhatóság a tényállást nem tisztázta a szükséges és elégséges körben. A bírósági megkeresés és vagyongyarapodásos vizsgálat lényegét hagyta figyelmen kívül az adóhatóság, amikoris felperes és jelen eljárásban érthetetlen módon félként nem szereplő személy2 vagyongyarapodásának vizsgálatát nem együttesen kezelte és az utóbbiét nem vizsgálta a perbeli eljárásban. Kapcsolódó vizsgálatot az adóhatóság nem végzett, így a tényállás feltárását meg sem kísérelte. A görög közokiratra vonatkozóan pedig előadta, hogy a Pp. 195. §. (2) bekezdése és az Áe. 2. §. (5) bekezdés 2. fordulata alapján a görög közirat magyar nyelvű lefordításának hiánya miatt senkit hátrány nem érhetett és a közokiratot az ellenkező bizonyításáig valódinak kell tekinteni. Felperes volt házastársa közokiratba foglalt nyilatkozatával kapcsolatosan pedig ugyan erre kívánt hivatkozni. Álláspontja szerint az adóhatóság eljárási szabálysértést is elkövetett, amikoris irat betekintési kérelmet terjesztett elő felperes a hatósághoz, melyben kérte az 1Rt. által felperes devizaszámlájáról készített kimutatást küldje meg felperes részére, azonban az adóhatóság ilyet a mai napig nem bocsátott felperes rendelkezésére. Olyan kimutatás létezéséről, ami azt bizonyítaná, hogy felperes vette fel ezeket az összegeket, nincs tudomása.