A Fővárosi Törvényszék Bf.10414/2016/6. számú határozata. [2012. évi C. törvény (Btk.) 51. §, 346. §, 2017. évi XC. törvény (Be.) 258. §, 348. §, 361. §, 371. §] Bírók: Ficsor Mihály Zoltánné, Peller László, Rábai Krisztina

Kapcsolódó határozatok:

Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság B.1440/2014/23., *Fővárosi Törvényszék Bf.10414/2016/6.*, 3243/2017. (X. 10.) AB határozat, Kúria Bfv.1061/2018/5.

***********

Fővárosi Törvényszék

mint másodfokú bíróság

26.Bf.10.414/2016/6.

A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2017. január hó 30. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta az alábbi

VÉGZÉST:

Az okirattal visszaélés vétsége miatt vádlott neve vádlottal szemben folyamatban lévő büntetőügyben a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 2015. október hó 28. napján kihirdetett 16.B.II.1440/2014/23. számú ítéletét helybenhagyja azzal, hogy

a vádlott közbizalom elleni cselekményeit

- okirattal visszaélés vétségének (Btk. 346.§ (1) bekezdés a.) pont)

- okirattal visszaélés vétségének (Btk. 346.§ (1) bekezdés a.) pont és (3) bekezdés) nevezi meg.

A kiszabott pénzbüntetés betűvel kiírt összege helyesen kétszázhatvanezer forint.

Szabadságvesztésre történő átváltoztatás esetén a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés végrehajtási fokozata fogház.

INDOKOLÁS:

Az elsőfokú bíróság fenti számú ítéletével bűnösnek mondta ki vádlott neve vádlottat a Btk. 346.§ (1) bekezdés a.) pontjába ütköző és aszerint minősülő közokirattal visszaélés vétségében, és a Btk. 346.§ (3) bekezdésébe ütköző magánokirattal visszaélés vétségében. Ezért őt - halmazati büntetésül - 260 napi tétel - összesen 260.000 Ft - pénzbüntetésre ítélte. Rendelkezett továbbá a pénzbüntetés - meg nem fizetés esetén alkalmazandó jogkövetkezményről.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott jelentett be felmentést célzó fellebbezést.

A Fővárosi Főügyészség a ... számú átiratában az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta annak helyes indokaira figyelemmel.

A vádlott a nyilvános ülésen az írásban benyújtott fellebbezésébe foglaltakat fenntartotta. Ebben előadta, hogy álláspontja szerint a hivatkozott fellebbezés nem minősül magánokiratnak, egyben továbbra is állította, hogy engedélyt kért személy1 ügyintézőtől annak - iratok közül történő - kiemelésére. Kitért arra is, hogy a Fővárosi Ítélőtábla csak 2012. október hó 3. napján - a történtek után - észlelte a fellebbezési határidő elmulasztását, így a 10.K.30.205/2012/9. számú végzés elvételével nem tudta volna leplezni fellebbezésének elkésettségét. Hivatkozása szerint a Fővárosi Törvényszék törvénysértő módon engedélyezett számára 15 napos határidőt a fellebbezés érdemi indokainak előterjesztésére. Erre figyelemmel úgy ítélte, hogy abban az esetben, ha vele szemben nem indul eljárás okirattal visszaélés vétsége miatt, a jogorvoslati határidő elmulasztása senkinek nem tűnt volna fel. Előadta továbbá azt, hogy 2016. október hó 15. napján irattanulmányozás okán megjelent a Fővárosi Törvényszék Büntető Kezelőirodájában, ahol egy sárga dossziéban látta a hivatkozott 9. számú végzés két példányát. Erre is figyelemmel úgy ítélte, hogy ha a vádiratnak megfelelően eltulajdonította volna a 9. számú végzést, akkor nem maradt volna belőle két példány a bírósági iratok között. Sérelmezte továbbá, hogy 2014. március hó 14. napján foganatosított gyanúsítotti kihallgatásakor csak 1 rb. közokirattal visszaélés vétségével gyanúsított őt meg a nyomozó hatóság, magánokirattal visszaélés vétségével azonban nem. Kifogásolta, hogy az elsőfokú ítélet írásba foglalására a határozat meghozatalától számított 9 hónap elteltével került sor. Mindezek alapján bűncselekmény hiányában való felmentését kérte.

A felmentést célzó fellebbezést a másodfokú bíróság nem ítélte alaposnak.

A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét a Be. 348.§ (1) bekezdésében meghatározott keretek között - azaz a megtámadott ítéletet az azt megelőző eljárással együtt - bírálta felül, e körben - tekintet nélkül a bejelentett fellebbezés okára - vizsgálta az ítélet tényállásának megalapozottságát, valamint a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére és a joghátrány alkalmazására vonatkozó rendelkezések törvényességét. Ennek során megállapította, hogy a kerületi bíróság az eljárást a perjogi szabályok betartásával folytatta le, olyan hibát, amely az ítélet hatályon kívül helyezését eredményezhette volna, nem vétett.

A kerületi bíróság a vádlott felelősségének eldöntéséhez szükséges bizonyítékokat körültekintően feltárta, a tényállást a beszerzett bizonyítékok mérlegelésével helyesen állapította meg, az a másodfokú eljárás során is irányadó volt.

Az elsőfokú bíróság az ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, az ügy ténybeli és jogi megítélése szempontjából releváns valamennyi bizonyítékot feltárta és értékelési körébe vonta. Indokolási kötelezettségének megfelelően tett eleget, a szükséges részletességgel bemutatta a rendelkezésre álló bizonyítékokat, majd körültekintően - minden részletre kiterjedően - megindokolta, hogy ítéleti tényállását mely bizonyítékok alapján és miért állapította meg. Számot adott arról, hogy a vádlott tagadásával szemben a tényállást miért a tanúk vallomásaira és az okirati bizonyítékokban foglaltakra alapítva állapította meg. A vádlott cselekvőségével összefüggésben kifejtett első bírói érveléssel a másodfokú bíróság minden vonatkozásban egyetértett.

A fellebbezésbe foglaltakra reagálva a másodfokú bíróság az alábbiakra mutat rá: