BH 1985.6.223 A bíróság kizárólag a tárgyaláson szerzett tapasztalatára utalva a vádlott beszámítási képessége korlátozottságának mértéke tekintetében nem térhet el az írásban előterjesztett elmeorvosszakértői véleményben foglaltaktól [Be. 68. § (2) bek. a) pont, 76. § (2) bek., BKT-PKT 1/1981. sz.].

Az első fokú bíróság a vádlottat ittas járművezetés vétségében mondotta ki bűnösnek. Ezért mint különös visszaesőt 3 hónapi szabadságvesztésre és végleges hatályú járművezetéstől eltiltásra ítélte.

A megállapított tényállás lényege a következő.

Az ittas járművezetés miatt már korábban végrehajtandó szabadságvesztésre elítélt, egyéni gazdálkodó vádlott a vádbeli napon 1 liter almabor elfogyasztása után - amely 1,72 ezrelékes alkoholkoncentrációt eredményezett a vérében - lakóhelyéről a szomszéd községbe, majd onnan vissza közlekedett segédmotorkerékpárjával. Egyszemélyes járművén - szabálytalanul - felnőtt rokonát is szállította. Cselekményét az igazoltatást végző rendőrjárőr leplezte le.

A vádlottnak segédmotorkerékpár vezetésre jogosító igazolványa nincs, mert a korábbi elítélése során bevonták.

A megyei bíróság nem találta megalapozottnak a vádlott egészségi állapotával kapcsolatosan rögzítetteket. Az első fokú bíróság helyesen idézte az elmeorvosszakértői véleményből azt, hogy a vádlottnál gennyes agyhártya gyulladás, valamint koponyasérülés maradványtüneteként bizonyos fokú szellemi leépülés és személyiségzavar áll fenn, s emiatt ítéletalkotása, kritikai készsége, erkölcsi értékítéletei károsodottak.

Ugyanakkor nem fogadta el a szakértőknek azt az álláspontját, hogy a vádlottnál az 1978-ban végzett vizsgálathoz képest nincs változás, és továbbra is kis mértékben korlátozott cselekménye következményeinek a felismerésében és e felismerésnek megfelelő magatartásban.