A Kúria Kfv.35098/2018/7. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1995. évi CXVII. törvény (Szja. tv.) 1. §, 28. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 97. §] Bírók: Hajnal Péter, Heinemann Csilla, Huszárné dr. Oláh Éva

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Kfv.I.35.098/2018/7.

A tanács tagjai: Dr. Hajnal Péter a tanács elnöke, Dr. Heinemann Csilla előadó bíró, Huszárné dr. Oláh Éva bíró

A felperes: felperes neve

A felperes képviselője: Dr. Szalai Krisztina Ügyvédi Iroda (eljáró ügyvéd: dr. Szalai Krisztina)

Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatóság (alperes címe)

Az alperes képviselője: Dr. Juhász Marianna kamarai jogtanácsos

A per tárgya: adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes 12. szám alatt

A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 16.K.30.576/2017/9.

Rendelkező rész

A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 16.K.30.576/2017/9. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 100.000 (százezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 1.538.500 (egymillió-ötszázharmincnyolcezer-ötszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperesnél az adóhatóság 2010. január 1. és 2012. december 31. közötti időszakra személyi jövedelemadó adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett, melynek során a felperes terhére két gazdasági társaság bankszámlájáról felvett pénzösszegek elszámolásának hiányában 15.385.444 Ft személyi jövedelemadó hiányt állapított meg, mely után 11.715.348 Ft adóbírságot, 4.787.697 Ft késedelmi pótlékot számított fel. A határozatában hangsúlyozta, hogy a felperes a pénzösszegeknek a cégek működése, tevékenysége érdekében, a cégeket terhelő kötelezettségek teljesítése céljából való felhasználását vagy a társaságok házi pénztárába való befizetését nem bizonyította. Az egyik gazdasági társaság esetében utalt arra, hogy annak felszámolási eljárása során a felszámoló a társaság iratanyagát annak átadása hiányában nem tudta bemutatni.

[2] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2016. november 14-ei 2154026324 számú határozatával az elsőfokú hatóság határozatát megváltoztatta és a felperes terhére 2012. évre megállapított adókülönbözetet törölte, csupán a 2010. évre megállapított 15.244.432 Ft adókülönbözetet tartotta fenn. A felszámolás alá került cég bankszámláiról felvett pénzösszegek elszámolásával kapcsolatos hiányokat rótta a felperes terhére.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[3] A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy az alperes nem tett eleget az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 97. § (4) bekezdésében foglalt tényállás tisztázási kötelezettségének, hiszen az adóhatóság rendelkezésére állnak a társaság éves beszámolói, melyből a felvett pénzösszegek visszaforgatása, illetőleg befizetése követhető. Hangsúlyozta, hogy a társaság iratanyagának eltűnése kívül esik felelősségi körén, a társaság könyvelése ügyvezetősége alatt szabályosan történt. A társaság bankszámlájáról felvett összegek a társaság házi pénztárába kerültek, melyet alátámasztanak a társaság éves beszámolói is. A céginformációk alapján megállapítható, hogy az ügyvezetést 2010. december 15-én E. G. vette át, míg őt 2011. március 3-án B. E. követte, majd 2011. július 8-án a L. Kft.-hez, mint végelszámolóhoz került. Az adóhatóság nem nyilatkoztatta a megjelölt képviselőket arra, hogy rendelkeznek-e a tárgybeli időszakra vonatkozóan iratanyaggal és a felperesi ügyvezetés ideje alatti társasági tulajdonosok nyilatkoztatása sem történt meg. A számviteli törvényre történő hivatkozás jogszabálysértő, hiszen a felperes magánszemély adózó, akire a számviteli törvény rendelkezései nem alkalmazhatók.

[4] Az alperes érdemi védekezésében a kereset elutasítását indítványozta.