A Szolnoki Törvényszék Pf.20019/2012/4. számú határozata tartozás megfizetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 253. §, 1952. évi IV. törvény (Csjt.) 30. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 276. §] Bírók: Kun Erzsébet, Rábold Gáborné, Sándor Géza

Kapcsolódó határozatok:

Szolnoki Járásbíróság P.20964/2011/12., *Szolnoki Törvényszék Pf.20019/2012/4.*, Kúria Pfv.21033/2012/6. (BH 2013.11.305)

***********

Szolnoki Törvényszék

3.Pf.20.019/2012/4. szám

A Szolnoki Törvényszék, mint másodfokú bíróság, dr. Varga Judit pártfogó ügyvéd által képviselt felperesnek - dr. Lánczi Ferenc ügyvéd által képviselt I. rendű és dr. Áncsán András ügyvéd által képviselt II. rendű alperes ellen - 2.619.849,- Ft és járulékai megfizetése iránt indított perében a Szolnoki Városi Bíróság 5.P.20.964/2011/12. számú ítélete ellen - mely ítéletet az elsőfokú bíróság 13. sorszám alatt kiegészített - az I. rendű alperes által 14. és a felperes által 15. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét részben és akként változtatja meg, hogy mentesíti a felperest a II. rendű alperes javára első fokú perköltség megfizetése alól.

A felperes pártfogó ügyvédjének díjára vonatkozó rendelkezést akként változtatja meg, hogy a pártfogó ügyvéd díját az I-II. rendű alperesek 50-50%-ban viselik.

A 13. sorszámú kiegészítő ítéletet részben megváltoztatja és az I-II. rendű alperesek által megtérítendő illeték összegét egyenként 78.600-78.600,- (hetvennyolcezer-hatszáz-hetvennyolcezer-hatszáz) forintra felemeli.

Mellőzi az állam illetékviselésére vonatkozó rendelkezést.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az I. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a II. rendű alperesnek 5.000,- (ötezer) forint másodfokú perköltséget.

A felperes által le nem rótt 18.000,- (tizennyolcezer) forint másodfokú eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alpereseket arra, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 2.619.849,- Ft-ot és ennek 2010. október 7. napjától járó törvényes mértékű késedelmi kamatát.

Megállapította, hogy a II. rendű alperes ezen tartozásért a házastársi vagyonközösségből reá eső rész erejéig felel.

Kötelezte a felperest a II. rendű alperes javára 30.000,- Ft perköltség megfizetésére.

Rendelkezett arról, hogy a felperes pártfogó ügyvédjének munkadíját 33%-ban a felperes helyett az állam, míg 34%-ban az I. rendű alperes, 33%-ban pedig a II. rendű alperes viseli.

A 13. sorszámú kiegészítő ítéletben az elsőfokú bíróság az I. rendű alperest és a II. rendű alperest egyenként 52.400,- Ft eljárási illeték megtérítésére kötelezte, míg további 52.400,- Ft illetékről akként rendelkezett, hogy azt az állam viseli.

Az ítélet indokolásában megállapított tényállás szerint az alperesek 1995. december 2-ától 2010. március 15-éig házastársi életközösségben éltek. 2010. március 15-én az életközösség közöttük megszakadtak.

Az I. rendű alperes 2005. április 21-én kölcsönszerződést kötött a bankkal. A pénzintézet 2.300.000,- Ft CHF alapú hitelt nyújtott az I. rendű alperesnek.

Ezen hitelt a közös ingatlan vásárlására fordították az alperesek. Az ingatlan tulajdonjoga 1/2-1/2 arányban került bejegyzésre az alperesek javára.

A felperes készfizető kezességet vállalt a kölcsönszerződésből eredő tartozás megfizetéséért, ezen túlmenően a kölcsöntartozás biztosítására jelzálogjogot biztosított a tulajdonában álló ingatlanra vonatkozóan a pénzintézet javára.

Az alperesek az együttélésük idején a kölcsöntartozás részleteit pontosan fizették, 2010 márciusától azonban a kölcsönrészleteket nem fizették.

A felperes félt, hogy a pénzintézet a hitelszerződést felmondja és jelzálogjogát érvényesíti, ezért részben hitelfelvétel segítségével visszafizette a banknak az I. rendű alperes hiteltartozását, összesen 2.619.849,- Ft-ot fizetett meg az alperesek helyett.

A felperes minderről nem tájékoztatta a II. rendű alperest és a perindítást megelőzően nem szólította fel az alpereseket arra, hogy a helyettük visszafizetett összeget fizessék meg számára. A II. rendű alperes a történtekről csupán a keresetlevél kézhezvételét követően értesült.

A felperes keresetében 2.619.849,- Ft és járulékai egyetemleges megfizetésére kérte az alperesek kötelezését.

Az I. rendű alperes nem vitatta, hogy a felperes a pénzintézet felé helyettük fizette meg az általa követelt összeget. Álláspontja szerint azonban ő csupán az összeg felével tartozik, a másik fele a II. rendű alperest terheli, aki tudott a kölcsönszerződés megkötéséről, így arról, hogy azt a közös tulajdonba került ingatlan vételárának kifizetésére fordították.

A II. rendű alperes az első tárgyaláson a kereset elutasítását kérte, a későbbiekben nem vitatta a felperes követelését. Kérte azonban a felperes perköltségben való marasztalását arra hivatkozva, hogy a felperes a perindítást megelőzően nem küldött számára felszólítást, nem biztosította a lehetőséget a peren kívüli megegyezésre.