A Győri Ítélőtábla Pf.20192/2017/8. számú határozata személyiségi jog tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 81. §, 237. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 28. §] Bírók: Havasiné dr. Orbán Mária, Menyhárdné dr. Sarmon Hedvig, Vass Mária

Győri Ítélőtábla

Pf.III.20.192/2017/8. szám

A Győri Ítélőtábla a felperesnek a Tóth Ügyvédi Iroda által képviselt alperes ellen személyiségi jog védelme iránt indított perében a Veszprémi Törvényszék 2017. április 5. napján kelt 7.P.20.398/2016/24/I. számú ítélete ellen az alperes által 25. és a felperes által Pf.3. és 6. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

Az ítélőtábla az elsőfokú ítélet megfellebbezett rendelkezését helybenhagyja.

A le nem rótt 48.000 (Negyvennyolcezer) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

A fellebbezés szempontjából irányadó elsőfokú ítélet tényállása szerint a felperes az alperesi büntetés-végrehajtási intézetben volt előzetes letartóztatásban 2014. december 23. napjától 2016. március 29. napjáig.

A fenti időszakban az alperesi intézet telítettsége 130-140%-os volt, három és nyolc személyes zárkák voltak rendszeresítve. A háromszemélyes zárka alapterülete 10,35 m2, a nyolcszemélyes zárka alapterülete 21,65 m2 volt. A zárkák berendezési tárgyakkal csökkentett 1 főre jutó hasznos alapterülete teljes létszám esetén 0,8 m2 volt. Minden zárkában ajtóval leválasztott WC volt.

A felperes a fogvatartása során 264 napot töltött olyan zárkában, amelyben az egy főre jutó nettó mozgástér nem érte el a 3 m2-t. Az előzetes letartóztatás végrehajtása során a zárkaajtók napközben zárva voltak, az alperes napi egy óra szabad levegőn tartózkodást biztosított a felperesnek.

2014. december és 2016. október között az alperes öt alkalommal állította elő a felperest a Tapolcai Járásbíróságon. A szállítás előtt a felperes kezét megbilincselték és egy 15-20 cm hosszúságú lánccal az övéhez rögzítették. Az alperes a rabszállító busz ráccsal leválasztott utasterében, a jármű oldalfala mentén elhelyezett, lecsavarozott padon ülve szállította a felperest úgy, hogy a járműben sem kapaszkodó, sem biztonsági öv nem volt. Az utastér első részében a bv. őrök a menetiránynak háttal, autósülésben foglaltak helyet.

A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes az emberi méltósághoz és az egészséghez fűződő személyiségi jogát megsértette, és összesen 10.300.000,- Ft sérelemdíj megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

A sérelemdíj iránti igénye az alábbi tételekből tevődött össze:

A zsúfolt elhelyezés, a zárka ablakok kritikus szigetelése, a tisztálkodási lehetőség (2015. elejéig heti egy, majd heti két alkalom), valamint az élelmezés elégtelensége (penészes kenyér) miatti 17 kg fogyás, továbbá a felperes kapcsolattartásának akadályozása miatt összesen 1.300.000,- Ft.

A felperes az alábbi kártérítési igényeket érvényesítette: látásromlás 4 millió forint, a poloskacsípés 500.000 forint, körömgomba fertőzés 700.000 forint, a használt és kérelemre sem kicserélt pokróc miatt 300.000 forint , 2016. október 18-án asztali beszélő helyett csak "plexites" beszélő lehetősége volt biztosított, ezért a felperes a gyermekeivel nem tudott találkozni 1 millió forint, 2014. december és 2016. október közötti öt szállítás alkalmával elszenvedett sérelmek 1.500.000 forint, míg a 2016. október 20-án bekövetkezett megalázó motozás miatt 1 millió forint sérelemdíjat követelt.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Nem vitatta a büntetés-végrehajtási intézet perbeli időszakban fennálló zsúfoltságát, kimentésként arra hivatkozott, hogy befogadási kötelezettség terheli, s a börtönviszonyok objektív körülményeiért nem felel. Álláspontja szerint a 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 12.§-a megtagadási ok hiányában felhatalmazza az alperest, hogy a fogvatartottakat zsúfoltság esetén is befogadja. Ez a jogszabályi engedély az alperes magatartásának jogellenességét és felelősségét kizárja.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes a felperes fogva tartása során a megfelelő mozgástér biztosításának elmulasztásával, szállítása során a biztonságos szállítási körülmények elmulasztásával megsértette a felperes emberi méltósághoz fűződő személyiségi jogát. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperes részére 500.000 forint sérelemdíjat. Ezt meghaladóan felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperes részére 127.000 forint perköltséget. Megállapította, hogy az eljárás során feljegyzett kereseti eljárási illetéket az állam viseli.

A határozata indokolásában kifejtette, hogy a felperes kereseti kérelmét az Alaptörvény I., II. és III. cikke, 2013. évi V. törvény (Ptk.) személyiségvédelemi rendelkezései és a személyiségi jogok büntetés-végrehajtási jogviszonyból adódó korlátozott érvényesülését figyelembe véve bírálta el.

Kiemelte, amennyiben a végrehajtásért felelős szerv a szabadságvesztés végrehajtás szabályait - 2014. december 31-ig hatályos 1979. évi 11. tvr. (Bv.tvr.) és a 13/1996 (XII. 23.) IM rendelet, valamint a 2015. január 1. napjától hatályos 2013. évi CCXL. törvény (Bv.tv.) és a 16/2014. (XII.19.) IM rendelet (Bvtv. Vhr.) - betartja, az alapjogok és személyiségi jogok sérelme nem valósul meg, mivel a részletrendelkezések megsértése nem feltétlenül valósít meg személyiségi jogsértést. A fogvatartás összes körülménye alapján dönthető el, hogy az alperes aránytalan jogkorlátozással, azaz az adott cél eléréséhez szükségesnél súlyosabb eszközök alkalmazásával hajtotta-e végre a felperes előzetes letartóztatását.

A minimális mozgástér körében kifejtette, hogy a Bv.tvr. 46.§ (1) bekezdése szerint az elítélt részére előírt egészséges és kulturált elhelyezés biztosítandó, a 6/1996. (XII.12.) IM rendelet 239.§ (1) bekezdése szerint az előzetes letartóztatás során a zárkában elhelyezhető létszámot úgy kell meghatározni, hogy személyenként lehetőség szerint 10 m3 légtér és 4 m2 mozgástér jusson. A 16/2014. (XII.19.) IM rendelet 186.§ (1) bekezdése szerint a zárkában elhelyezhető létszámot úgy kell meghatározni, hogy személyenként 10 m3 légtér 4 m2 élettér jusson.

A fentiekből következően az alperes a per tárgyát képező időszakban mindvégig 4 m2 életteret volt köteles a felperesnek biztosítani azzal, hogy 2014. december 31. napjáig e jogszabályi kötelezettsége nem kategorikus, hanem "lehetőség szerinti" volt.

Rámutatott, hogy az Alkotmánybíróság 32/2014. (XI.3.) AB határozata 2015. március 31-i hatállyal megsemmisítette a 6/1996. (VII.12.) IM rendelet 137.§ (1) bekezdését. A határozat utalt az EJEB ítélkezési gyakorlatából levezethető mércére, a fogvatartottak minimális életterét 4 m2-ben meghatározó ajánlásra, s arra, hogy amennyiben a rendelkezésre álló élettér a 3 m2-t sem éri el, úgy az - az egyéb körülményektől függetlenül - olyan súlyos túlzsúfoltságnak minősül, amely önmagában a Római Egyezmény 3. Cikke sérelmét jelenti. A 3-4 m2 közötti személyes tér esetén jellemzően a fogvatartás egyéb körülményeinek együttes hatása sértheti az embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmát.