BH 2001.7.339 A versenytilalmi megállapodással összefüggő kockázat nem teszi lehetővé, hogy - a mentesítése érdekében - bármelyik fél utólag hivatkozzon a megállapodás megkötésénél számba venni elmulasztott körülményre [Mt. 3. § (4) bek., Ptk. 207. § (1) bek.].

A felperes a munkaviszonyának megszüntetésével összefüggésben az alperestől a szerződésben kikötött hathavi átlagkeresetének megfelelő egyszeri juttatás, annak kamatai megfizetése iránt indított keresetet.

A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét. Megállapította, hogy a felek 1997. október 20-án kötöttek munkaszerződést 1997. december 1. napjával kezdődő határozatlan időre. A munkaszerződés 90 napi próbaidőt írt elő, és úgy rendelkezett, hogy "a törvényes végkielégítésen túlmenően" a munkáltató vállalja, hogy a munkavállaló részére a munkaviszony megszüntetése vagy a munkáltató jogutód nélküli megszűnése esetén - kivéve, ha a munkaviszony munkáltatói rendkívüli felmondással vagy azonnali hatállyal a próbaidő alatt szűnik meg - egyszeri juttatásként a munkavállaló hathavi átlagkeresetének megfelelő összeget fizet. A munkavállaló az egyszeri juttatásra tekintettel ugyanakkor kötelezettséget vállal arra, hogy a munkaviszonyának megszüntetésétől számított egy évig nem folytat a munkáltató tevékenységi körébe eső vagy ahhoz hasonló tevékenységet. A felperes munkaviszonya az alperesnél a próbaidő elteltét követően 1998. március gén közölt felmondása alapján 1998. április 9-én megszűnt. Az alperes 1998. március 20-án felmentette a felperest az elhelyezkedési tilalom alól azzal, hogy ilyen módon hathavi átlagkeresetét nem áll módjában kifizetni.

E tényállás alapján a munkaügyi bíróság a felperesnek az egyszeri juttatás iránti keresetét elutasította azzal az indokolással, hogy e kikötés alapján az alperes korlátozhatta a felperes tevékenységét, de mentesíthette is a felperest e kötelezettsége alól, mely utóbbi esetben nem tartozott fizetési kötelezettséggel.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, és az alperest kötelezte, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 3 498 000 forintot, ennek 1998. április 9. napjától járó évi 20% kamatát, 120 000 forint perköltséget, valamint eljárási illetéket.

A másodfokú bíróság megállapítása szerint nem merült fel adat arra, hogy a felperes a munkaszerződésben vállalt kötelezettségét nem tartotta volna meg, ebből pedig következik, hogy az alperes a munkaszerződésben vállalt kötelezettségét teljesíteni köteles.

A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a kereset elutasítása és a felperesnek költségben való marasztalása iránt. Kérelmének indokai szerint a versenytilalmi kikötés alapján ellenérték a munkavállalónak nyilvánvalóan csak szerződésszerű szolgáltatás fejében jár. Ez azonban nem valósulhatott meg, mert a felperes nem tudta volna veszélyeztetni az alperes jogos gazdasági érdekeit még abban az esetben sem, ha a munkaviszony megszűnését követően azonnal elhelyezkedik a konkurenciánál. Veszélyeztetett gazdasági érdek hiányában a versenytilalmi megállapodás a jogintézmény céljával ellentétes lenne, hiszen a szerződésszerű szolgáltatást nyújtani nem tudó felperesnek hathavi átlagkeresetet kellene "ellenértékként" kifizetni. Ezért a felek megállapodását úgy kell értelmezni, hogy a munkáltató ellenszolgáltatás fejében korlátozhatta a volt munkavállalója tevékenységét. Minderre tekintettel a jogerős ítélet a Ptk. 4. §-át és 312. §-át sérti.