BH 1998.5.224 I. A vevő önmagában azáltal még nem vált rosszhiszeművé, hogy elmulasztotta az eladó személyazonosságának a tisztázását [Ptk. 118. § (2) bek.].

II. A rendőrség nyomozási tevékenysége a közhatalom gyakorlását, olyan szervező-intézkedő eljárás folytatását jelenti, amely miatt kárfelelősségének megállapítása csak a Ptk. 349. §-ában szabályozott különös feltételek fennállása esetén lehetséges [Ptk. 348. § (1) bek., 349. §, 474. § (1) bek., Be. 16. § (2) bek.].

A felperes államigazgatási jogkörben okozott kár címén 397.371 forint megfizetésére kérte a rendőr-főkapitányság alperest kötelezni. Hivatkozása szerint azért károsodott, mert az alperes jogellenesen másnak adta ki a foglalás alól mentesített személygépkocsiját.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperes nem szerezte meg a személygépkocsi tulajdonjogát, így nem is károsodott.

Az elsőfokú bíróság 360.994 forint és kamata megfizetésére kötelezte az alperest. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A megállapított tényállás szerint P. S. a Mazda 626 típusú személygépkocsiját a letartóztatása előtt megőrzés céljából a barátjára, Sz. Gy.-re bízta. A rá bízott gépjárművet Sz. Gy. 1993. januárjában 215.000 forintért U. I.-nek adta át, aki azon kisebb javítási munkákat végzett. Sz. Gy. egy blanketta-szerződést és egy meghatalmazást adott át U. I.-nek, amelyeken aláhamisította P. S. nevét. Ezek felhasználásával Sz. Gy. néhány nap múlva 300.000 forintért a személygépkocsit a felperesnek adta el, akinek a tulajdonjogát a forgalmi engedélybe a rendőrhatóság be is jegyezte. A P. S. feljelentésére indult nyomozás során a személygépkocsit 1993. március 17-én a felperesnél lefoglalták. A városi bíróság az 1994. október 25-én hozott ítéletével a gépkocsival kapcsolatos eljárása miatt Sz. Gy.-t egy rendbeli sikkasztás bűntettében és két rendbeli magánokirat-hamisítás vétségében mondotta ki bűnösnek. Úgy rendelkezett, hogy a bűnjelként kezelt perbeli személygépkocsi lefoglalását meg kell szüntetni, és azt P. S.-nek kell kiadni. A nem jogerős ítélet alapján az alperes irányítása alá tartozó illetékes városi rendőrkapitányság 1995. január 26-án a személygépkocsit P. S.-nek adta ki. A cselekmény minősítését és a gépkocsi kiadását érintően az elsőfokú ítélet ellen az ügyészség fellebbezett. A másodfokú büntetőbíróság az 1995. április 12-én hozott döntésével annyiban változtatta meg az elsőfokú ítéletet, hogy a személygépkocsit és annak forgalmi engedélyét a felperesnek rendelte kiadni. A forgalmi engedélyt a felperes a másodfokú tárgyaláson kapta meg a bíróságtól. Az ítéleti rendelkezést a megyei bíróság Gazdasági Hivatala - a gépkocsi korábbi kiadása miatt - nem tudta végrehajtani.

Az elsőfokú ítélet indokolása szerint U. I. a Ptk. 118. §-ának (2) bekezdése értelmében a személygépkocsi tulajdonosává vált, ebből következően a tőle ugyancsak jóhiszeműen és ellenérték fejében vásárló felperes is megszerezte annak tulajdonjogát. Az alperes jogellenes és felróható magatartása miatt ezért a felperes tulajdonosként károsodott, és ezáltal az alperes a kár megtérítésére köteles.

Az ítélet elleni fellebbezésében az alperes annak megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását kérte. A peradatokra hivatkozással állította, hogy a felperes nem volt tulajdonos, mert U. I.-tól csak mint közvetítőtől szerezte meg a gépkocsit. Rosszhiszeműnek is tekintendő, hiszen maga ismerte el azt a hibáját, hogy az eladótól nem kérte el a személyi igazolványát. Véleménye szerint az adott esetben a Ptk. 349. §-a nem is alkalmazható, mert a rendőrség nem államigazgatási, hanem büntetőeljárás keretében adta ki a lefoglalt gépkocsit.

A felperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.