A Szolnoki Törvényszék P.21105/2014/16. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. Bíró: Karácson Éva

Szolnoki Törvényszék

6.P.21.105/2014/16. szám

A Szolnoki Törvényszék, mint első fokon eljáró bíróság, a Grád és Regász Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Regász Mária ügyvéd, iroda székhelye: felperesi képviselő címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - az Országos Bírósági Hivatal Jogi Képviseleti Osztálya (képviselő: dr. Sári Péterné beosztott bíró) által képviselt alperes neve (alperes címe székhelyű) alperes ellen - személyiségi jog megsértésének megállapítása és sérelemdíj megállapítása iránt indított perében meghozta a következő

í t é l e t e t :

A bíróság a kereseti kérelmet elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek jogi képviselője útján, 15 nap alatt, 20.000.- /Húszezer/ Ft perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az Államnak a Nemzeti Adó- és Vámhivatal felhívására, 48.000.- /Negyvennyolcezer/ Ft illetéket.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 nap alatt van helye fellebbezésnek, amelyet írásban, három példányban, a Szegedi Ítélőtáblához címezve, a Szolnoki Törvényszéken kell benyújtani.

A törvényszék tájékoztatja a feleket, hogy az ítélőtábla előtti eljárásban a jogi képviselet kötelező. A jogi képviselő nélkül eljáró fél perbeli cselekménye hatálytalan, kivéve, ha a fél pártfogó ügyvéd engedélyezése iránti kérelmet terjesztett elő, vagy a bíróság egyéb okból köteles elutasítani a kérelmet, vagy ha a törvény az adott perbeli cselekményre nézve a meghatalmazott útján történő eljárást kizárja.

Pártfogó ügyvéd kirendelése iránti kérelmet a fél lakóhelye, tartózkodási helye vagy munkahelye szerint illetékes Megyei Kormányhivatal Jogi Segítségnyújtó Szolgálatánál lehet előterjeszteni.

A törvényszék tájékoztatja a feleket, ha a fellebbezés csak kamatfizetésre, a perköltség viselésére vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték, vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére vonatkozik, továbbá a fellebbezés csak az előzetes végrehajthatósággal, a teljesítési határidővel, vagy a részletfizetés engedélyezésével kapcsolatos, ha a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul, a másodfokú bíróság a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálhatja el, a felek azonban a fentebb felsorolt esetekben tárgyalás tartását kérhetik, illetve a fellebbezési határidő lejárata előtt előterjesztett közös kérelmük alapján a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálása kérhető.

I n d o k o l á s :

A bíróság a felperes keresete, az alperes ellenkérelme, a Kiskunhalasi Városi Bíróság Bny.112/2012. számú csatolt irata, a felperes képviselő által becsatolt iratok és a tanúvallomások alapján a következő tényállást állapította meg:

A felperes és édesapja, tanú 1 ellen 2012. évben indult büntető eljárás.

A Kiskunhalasi Városi Bíróság a 2012. június hó 7. napján kelt, és jogerőre emelkedett 6.Bny.95/2012/2. számú végzésével elrendelte a gyanúsítottak előzetes letartóztatását, az elsőfokú bíróság tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig, de legfeljebb 2012. június hó 7. napjáig, a büntető eljárásról szóló 1998. évi XIX. tv. (továbbiakban: Be.) 129. § /2/ bekezdés b./ és c./ pontjaiban írt okokból.

A Kiskunhalasi Városi Ügyészség 2012. október 2. napján vádiratot nyújtott be a Kiskunhalasi Városi Bírósághoz, a felperes és édesapja, mint vádlottak ellen. A vádirat szerint a felperest 1 rb. a Büntető törvénykönyv 198. § /1/ bekezdésébe ütköző, aszerint minősülő, 14 év alatti személy sérelmére folytatólagosan elkövetett szemérem elleni erőszak bűntettével, valamint a Büntető törvénykönyv 170. § /1/ bekezdésébe ütköző, és a /3/ bekezdés szerint minősülő aljas indokból, védekezésre képtelen személy ellen, folytatólagosan elkövetett könnyű testi sértés bűntettével vádolták meg.

A Kiskunhalasi Városi Bíróság a 2012. október 4-én kelt és a 2012. október 31-én jogerőre emelkedett, 7.B.424/2012/3. számú végzésében a vádlottak - közöttük a felperes - előzetes letartóztatását fenntartotta az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának kihirdetéséig. A határozat indokolása tartalmazza, hogy a kényszerintézkedés fenntartását a vád tárgyát képező bűntett tárgyi súlya és törvényi fenyegetettsége, a bűnösségük megállapítása esetén várható hosszabb tartalmú szabadságvesztés, valamint szabadlábra helyezésük esetén az eljárási cselekmények esetleges akadályoztatása indokolta. A bíróság utalt arra is, hogy a felperessel és édesapjával szemben továbbra is fennállnak az előzetes letartóztatást megalapozó okok.

A felperes és édesapja fellebbezése folytán eljárt alperes neve a 2012. október 31. napján meghozott, 3.Bkf.563/2012/2. számú végzésében az elsőfokú bíróság fenti határozatát annak túlnyomó részt helytálló indokai alapján, helybenhagyta.

A felperes és édesapja ellen indult büntető eljárás a bírói szakban, a Kiskunhalasi Járásbíróság előtt volt folyamatban, a 7.B.424/2012. ügyszámon.

A bíróság az eljárás során a 2013. október 1. napján meghozott, 56-II. sorszámú végzésében megszüntette a felperes előzetes letartóztatását, és vele szemben házi őrizetet rendelt el.

Kimondta, hogy a házi őrizet az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának kihirdetéséig tart.

A döntés indokai szerint azért került sor a személyes szabadságot korlátozó kényszerintézkedés (előzetes letartóztatás) megszüntetésére, és a vádlott mozgási szabadságát korlátozó házi őrizet elrendelésére, mert hosszabb ideje volt előzetes letartóztatásban, és a hatóságokkal együttműködött, így a büntető-eljárási célok eléréséhez az utóbbi intézkedés is elegendő.

A határozat ellen a felperes nem élt fellebbezéssel, így az 2013. október hó 3. napján jogerőre emelkedett.

A alperes neve a Be. 138. § /3/ bekezdése és a 132. § /2/ bekezdés II. fordulata alapján - figyelemmel arra, hogy a kényszerintézkedések együttes tartalma 2013. október 4. napján meghaladta az egy évet - felülvizsgálta a házi őrizet fenntartásának indokoltságát. A 2013. november 15. napján kelt és november 29. napján jogerőre emelkedett, 3.Bel.654/2013/2. számú végzésben továbbra is fenntartotta a felperes házi őrizetét.

A bíróság a vád tárgyává tett bűncselekmény tárgyi súlyára tekintettel a határozatban felsorolt indokok alapján továbbra is szükségesnek tartotta a házi őrizet fenntartását, azzal, hogy a házi őrizet elégséges és egyben továbbra is szükséges.

A felperes e határozat ellen sem élt jogorvoslattal.

A felperes édesapja, tanú 1, 2012. június 7. napjától október 1. napjáig volt előzetes letartóztatásban, majd 2013. október 2. napjától 2014. június 27. napjáig lakhely elhagyási tilalom alatt állt.

A vádirati tényállás szerint a felperes és édesapja, 2006. évtől kezdődően, 2012. január hónap végéig város 1 lakásukon egymás tevékenységéről tudva, de szándékegység nélkül rendszeresen bántalmazták az apa házasságkötése révén a családba került tanú 2 nevű mostohagyermeket. A vádirat a felperes terhére rótta, hogy a kiskorú gyermek sérelmére nemi erkölcs elleni bűncselekményt is elkövetett.

A felperes és édesapja a nyomozati szakban elrendelt őrizetbe vételtől kezdve az előzetes letartóztatásuk megszüntetéséig, összesen és egyenként 1 év 6 hónapot töltöttek büntetés-végrehajtási intézetben.