BH 2005.10.343 I. A 14. életévüket be nem töltött gyermekek tanúkénti kihallgatása során a nyomozási bírónak az eljárási törvényben rögzített speciális eljárási szabályokat meg kell tartani. - Ezek közé tartozik, hogy az ilyen tanúkat nem kell figyelmeztetni a hamis tanúzás következményeire, szembesítésükre kizárólag akkor kerülhet sor, ha ez nem kelt bennük félelmet, s gondozójuk, törvényes képviselőjük annak ellenére jelen lehet az ülésen - arról nem is küldhető ki -, hogy később esetleg tanúként hallgatják ki [Be. 292. §, 294. §, 86. § (2) bek., 213. § (3) bek.].

II. A cselekvőképtelen kiskorút hozzátartozója tekintetében megilleti a vallomástétel megtagadásának joga is, sőt a törvényes képviselő vagy gondozó hozzájáruló vagy megtagadó nyilatkozatát is be kell szerezni [Be. 82. § (1) bek., 86. §].

B. A. vádlottat a V. Megyei Bíróság a 2004. június 29. napján kihirdetett ítéletével a 12. életévét be nem töltött, a nevelése alatt álló személy sérelmére folytatólagosan elkövetett szemérem elleni erőszak bűntette, valamint 2 rb. kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt, mint visszaesőt, halmazati büntetésül 12 évi fegyházbüntetésre és 8 évi közügyektől eltiltásra ítélte.

A megyei bíróság ítéletével megszüntette a vádlott szülői felügyeleti jogát az 1993. február 7. napján született A. utónevű és az 1995. január 22. napján született G. utónevű gyermekei tekintetében.

Rendelkezett a vádlott által előzetes fogva tartásban töltött idő beszámításáról, valamint az egyéb járulékos kérdésekről is.

Az ítélet ellen az ügyész a cselekmény téves jogi minősítése miatt, 2 rb. erőszakos közösülés bűntettének megállapításáért, míg a vádlott és védője felmentésért jelentettek be fellebbezést.

A fellebbviteli főügyészség átiratában és a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője a felszólalásában az ügyészi fellebbezést az erőszakos közösülés bűntette megállapítását indítványozó részében fenntartotta. A cselekmény rendbeliségét, illetve folytatólagosságot illetően azonban az elsőfokú bíróság álláspontját tartotta helyesnek. Ezért indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a nemi erkölcs elleni cselekmény minősítése tekintetében változtassa meg, egyéb rendelkezéseit pedig hagyja helyben.

A védő a nyilvános ülésen perbeszédében a fellebbezést elsődlegesen az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezéséért, másodlagosan felmentésért, illetve a kiszabott büntetés jelentős enyhítéséért tartotta fenn.

A védő a felmentésre irányuló indítványát kk. B. G.-nak az édesapjához írott levelére alapította. Ebben ugyanis a sértett bocsánatot kért a hazudozásai miatt, állítva, hogy édesapját ártatlanul jutatta a börtönbe. A védő az iratokhoz csatolt levél tartalmára utalva ismételten hangsúlyozta, hogy a sértett és bátyja az eljárás során többször megváltoztatta a vallomását, melynek tartalma minden esetben attól függött, hogy éppen kinek a felügyelete alatt álltak, ki volt a gondozójuk. Ezért, álláspontja szerint, mindenképpen szükséges meghallgatni a gyermekekkel foglalkozó, - őket, viselkedésüket, nyilatkozataikat éppen ezért jól ismerő - pedagógusokat és a tőlük nyerhető tényeket ismét összevetni a rendelkezésre álló egyéb bizonyítékokkal.

Hivatkozott a védő arra is, hogy a sértett második - és egyben a vádlottat terhelő - nyomozati meghallgatására a törvényes képviselő távollétében került sor. Az eljárási szabálysértésre figyelemmel e vallomást bizonyítékként nem lehet figyelembe venni. Ebben az esetben azonban a vádlottat egyértelműen terhelő, közvetlen bizonyíték már nem áll a bíróság rendelkezésére, így fokozott jelentőséggel bír a sértett szavahihetőségének vizsgálata. Ez utóbbi tény tekintetében pedig a védelem által indítványozott tanúk kihallgatása nem mellőzhető.

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ellentétes irányú fellebbezésekkel megtámadott ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt, teljes terjedelmében felülbírálta.

Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bírósági eljárás során olyan lényeges eljárási szabálysértés történt, amely az eljárás lefolytatásra és a bűnösség megállapítására is lényeges hatással volt. Ekként pedig az elsőfokú ítélet felülbírálatra alkalmatlan.

Megállapítható az iratokból ugyanis, hogy gyk. B. A. és gyk. B. G. sértettek kihallgatására a Be. 207. § (4) bekezdése alapján a nyomozási bíró előtt - ügyészi indítvány alapján - került sor 2004. február 17. napján.

Az ülésről készült jegyzőkönyv szerint a meghallgatásra gyk. B. G. és B. A. az akkori gondozójával - a vádlott édesanyjával -, B. T.-néval jelent meg.

Az ülésen a nyomozási bíró a Be. 86. és 87. §-ai alapján az ügyészi indítványnak helyt adott, megállapítva, hogy a gyermekkorú sértettek vallomása másként nem pótolható. Végzésében utalt a Be. 87. és 212. §-aira is.

Ezt követően azonban - a két gyermek-tanú kihallgatásának megkezdése előtt - a gyermekek törvényes képviselőjét B. T.-nét a tárgyalóteremből kiküldte.

Döntését a tanú később várható tanúkénti meghallgatásának lehetőségével indokolta meg.

A gyermekkorú sértett tanúk kihallgatásának megkezdésekor tehát, - a bíróság tagjain kívül - csak az ügyész volt jelen.

A jegyzőkönyvből megállapíthatóan az eljáró bíró a kihallgatás megkezdése előtt a törvény szövegének ismertetésével figyelmeztette a 11 éves B. A.-t és a későbbiek során az akkor 9 éves B. G.-t is a Be. 82. § (1) bekezdésében foglalt mentességi jogukra.

A jegyzőkönyv azonban a gyermekeknek a kioktatás megértésével és a vallomástétel megtagadásával kapcsolatos válaszait nem rögzítette.

Csak az egyesbírói kérdésekre adott válaszokból következtethető, hogy a tanúk a bírói kérdésre úgy nyilatkoztak, hogy a vallomás megtagadásának jogával nem kívánnak élni és vallomást kívánnak tenni.

A jegyzőkönyvből megállapíthatóan ezután az eljáró bíró - mellőzve a hamis tanúzásra vonatkozó figyelmeztetést - egymást követően kihallgatta a két gyermeket.

A kihallgatásuk közben többször felhívta figyelmüket arra, hogy csak akkor mondják el a történteket és csak akkor válaszoljanak a kérdésekre, ha akarnak.

Az elsőfokú bíróság az eljárás későbbi szakaszában, - a tárgyaláson - e jegyzőkönyv tartalmát ismertetéssel a tárgyalás anyagává tette és az abban foglaltakat mérlegelési körébe vonta.

A mérlegelés során a vádlott gyermekeinek e kihallgatás alkalmával tett vallomásait elvetetette és a tényállást a nyomozati eljárás során tett nyilatkozataik és az egyéb bizonyítékok alapján állapította meg.

Az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság e jegyzőkönyv tartalmának felhasználásával azonban megsértette a Be. 78. § (4) bekezdés harmadik fordulatában megfogalmazott tilalmat, mivel olyan bizonyítási eszközből származó tényeket használt fel, amelyet az eljárás során a résztvevők törvényes jogainak lényeges korlátozásával szereztek be.

Ez a szabálysértés pedig az ügy érdemére is döntő kihatással volt.

Elöljáróban leszögezhető, hogy a Be. több konkrét rendelkezéssel korlátozza a 14. életévüket még be nem töltött gyermekek tanúkénti kihallgatásának lehetőségét annak érdekében, hogy az csak az elengedhetetlenül szükséges esetekre korlátozódjék.