A Kúria Kfv.35366/2014/14. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 6. §, 1993. évi III. törvény (Szoc. tv.) 36. §] Bírók: Huber Gábor, Sperka Kálmán, Sugár Tamás

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.III.35.366/2014/14.szám

A Kúria a dr. Fekete S. Tamás pártfogó ügyvéd által képviselt I.rendű felperes neve I. r. és a szintén dr. Fekete S. Tamás pártfogó ügyvéd által képviselt ... II. r. felpereseknek a ... dr. hivatalvezető által képviselt Fejér Megyei Kormányhivatal Szociális és Gyámhivatala (alperes címe) alperes elleni aktív korúak ellátása ügyében hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 10.K.27.134/2013/53. számú jogerős ítélete ellen az I.r. felperes részéről 78., míg a II.r. felperes által 77. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Kúria a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 10.K.27.134/2013/53. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság által megállapított irányadó tényállás szerint az elsőfokú hatóság a 2011. március 21-én kelt határozatával az I.r. felperes részére megállapított rendelkezésre állási támogatást megszüntette és 2011. április 1. napjától számára bérpótló juttatást állapított meg havi 28.500,- forint összegben. Tájékoztatta az I.r. felperest, hogy milyen feltételek fennállását kell igazolnia a felülvizsgálat során a bérpótló juttatás további folyósítása érdekében.

Az elsőfokú hatóság a 2012. július 18-án kelt határozatával az I.r. felperes aktív korúak ellátására vonatkozó jogosultságát 2012. július 31. napjával megszüntette. Az indokolásban rögzítette, az I.r. felperes egyedülálló, jövedelemmel és vagyonnal nem rendelkezik. A vizsgált időszakban munkaviszonya nem állt fenn, képzésben nem vett részt és nem is vesz részt, közérdekű önkéntes tevékenységet nem folytatott. A II.r. felperes által tett nyilatkozat, mely szerint nevezett őt ápolta és helyette háztartási munkát végzett nem fogadható el, mivel ez a tevékenység a vonatkozó jogszabályok szerint nem tekinthető háztartási munkának, miután az állami adóhatóság felé bejelentésre nem került, utána regisztrációs díjat nem fizettek. A megszüntetés alapja a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 36.§ (2) bekezdés e) pontja.

Az I.r. felperes fellebbezése folytán eljáró alperes a

2012. szeptember 7. napján kelt VII-C-006/1093-6/2012. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az indoklásban kifejtette, az elsőfokú hatóság a 2011-ben kelt határozatában a jogszabályi előírások szerinti tartalommal tájékoztatást adott arról, hogy az ügyfélnek mit kell igazolnia a felülvizsgálat során a jogosultság megállapíthatósága érdekében. Az I.r. felperes teljes mértékben tisztában volt azzal, hogy legalább 30 napig kereső tevékenységet kell végeznie, ebben a körben a hatóságoktól tájékoztatást kérhetett volna, ha annak szükségét látja. Jogszabályi rendelkezés hiányában a hatóság nem tekinthetett el a 30 napos munkavégzés követelményétől. Az I.r felperesnek a volt férje - II.r. felperes - ápolásával kapcsolatos tevékenysége nem tekinthető közérdekű önkéntes tevékenységnek és háztartási munkának sem. Miután az I.r. felperes 2012. május 31. napját megelőző egy évben nem teljesítette az Sztv. 36.§ (2) bekezdés e) pontjában meghatározott feltételt, ezért az aktív korúak ellátására való jogosultsága a felülvizsgálatot követően nem áll fenn.

Az elsőfokú hatóság a 2011. január 25-én kelt határozatával a II.r. felperes részére megállapított rendelkezésre állási támogatást megszüntette és részére 2011. február 1. napjától bérpótló juttatást állapított meg havi 28.500,- forint összegben. Tájékoztatta a II. r. felperest azon feltételekről, melyeket igazolnia kell a felülvizsgálat során a juttatás további folyósítása érdekében. A felülvizsgálati eljárásban a hatóság megállapította, a hogy a II.r. felperes a vizsgált időszakban 30 nap munkaviszonnyal nem rendelkezett, képzésben nem vett részt, közérdekű önkéntes tevékenységet nem folytatott.

Ezt követően a 2012. július 2-án kelt határozatával nevezett aktív korúak ellátásának jogosultságát 2012. július 31. napjával megszüntette. Az indokolás szerint a II.r. felperes gyermekével él közös háztartásban, a család összes jövedelme 0,- forint, vagyonnal nem rendelkeznek. A II.r. felperes a vizsgált időszakban munkaviszonnyal nem rendelkezett, képzésben nem vett részt, közérdekű önkéntes tevékenységet nem folytatott. Az ellátás megszüntetése az Sztv. 36.§ (2) bekezdés c) pontján alapult.

A határozat ellen a felperes fellebbezést terjesztett elő, melyhez többek között csatolta a Székesfehérvári Munkaügyi Bíróság 5.M.455/2010/73. számú jogerős ítéletének egyes oldalait, melyek tanúsítják a 2011. november 8-ig fennálló munkaviszonyát.

Az alperes a 2012. szeptember 6. napján kelt VII-C-006/1062-6/2012. számú határozatával az elsőfokú határozat rendelkező részének 6. bekezdését megváltoztatta, ez azonban az ügy érdemét nem érintette. Az indokolásban hangsúlyozta, a II.r. felperesnek a volt felesége ápolásával kapcsolatos tevékenysége nem tekinthető közérdekű önkéntes tevékenységnek, sem - az állami adóhatóság igazolására figyelemmel - háztartási munkának. A csatolt ítélet szerinti tevékenység nem tekinthető kereső tevékenységnek, azt ugyanis be kellett volna jelenteni az elsőfokú hatósághoz, mely nem történt meg. A határozat egyéb indokai megegyeznek az I.r. felperes felé megküldött alperesi határozatéval.

A felperesek keresettel támadták a rájuk vonatkozó alperesi határozatot, a közigazgatási munkaügyi bíróság a két pert egyesítette, majd jogerős ítéletével a kereseteket elutasította. Az indokolásban hivatkozott a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 4.§ (1) bekezdésére, 5. § (2) bekezdésére, 9.§ (1) bekezdésére, 10.§ (2) bekezdésére, 50.§-ára, 105.§ (2) bekezdésére, az Alaptörvény 28. cikkére, XIX. cikkére, XXX. cikkére, az Sztv. 4.§ (1) bekezdés c) pontjára, 4.§ (1a) bekezdés 7. pontjára, 36.§ (2) bekezdés e) pontjára, az Emberi Jogok Európai Egyezménye (a továbbiakban: Egyezmény) 1., 2., 3., 4., 8., 13., 14., 17., 18. cikkeire, és az ENSZ Gazdasági Szociális és Kulturális Jogok Egyezségokmányára (a továbbiakban: Egyezségokmány).

Álláspontja szerint a hatóság tájékoztatási kötelezettségének a 2011-ben hozott határozataiban részletesen eleget tett a jogosultság megszűnéséhez kapcsolódó feltételek körében. A tényállás kellően feltárásra került, a határozatokat a hatóságok megindokolták. A felperesek a kitöltött formanyomtatványokon a jogosultságuk jogcímeként az állástalanságot és nem az egészségkárosodást jelölték meg. Helyesen állapította meg a hatóság, hogy a felperesek által benyújtott igazolás szerinti tevékenység közérdekű önkéntes tevékenységnek nem tekinthető. Az, hogy a felperesek rosszul értelmezték a háztartási munka fogalmát, nem tekinthető bizonyítéknak. Az eljáró hatóságok a felperesek személyes körülményeit abban a körben vizsgálták, amelyek a jogosultság megállapításához szükségesek. A nagykorú gyermeket csak az egyik felperes családtagjaként lehet figyelembe venni. A kiegészítő bizonyításra vonatkozó szabályok nem sérültek, ezt meghaladóan a felügyeleti jogkör gyakorlása a másodfokú eljárás során nem merülhetett fel. Nem vitás, hogy az elsőfokú hatóság a felülvizsgálati eljárásokat előbb indította, mint ahogy az egy év eltelt, ez a kéthetes különbség azonban az ügy érdemét nem érintette.