A Kúria Pfv.21276/2015/5. számú precedensképes határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 76. §, 78. §, Magyarország Alaptörvénye (Alaptörvény) IX. cikk (1) bek., (4) bek.] Bírók: Baka András, Kovács Zsuzsanna, Mészáros Mátyás, Pataki Árpád

A határozat elvi tartalma:

A filmalkotásban a képi eszközökkel kifejezésre juttatott politikai véleményt, amely a színész által alakított közszereplő felperest a közéleti tevékenységével összefüggésben büntetőeljárás hatálya alatt ábrázolja, amennyiben kifejezésmódjában nem indokolatlanul bántó, sértő, lealázó, a személyhez fűződő jog sérelmét nem teszi megállapíthatóvá.

***********

Pfv.IV.21.276/2015/5.szám

A Kúria a Dr. Czeglédy Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Czeglédy Csaba ügyvéd) által képviselt felperesnek a dr. Pálvölgyi Tamás ügyvéd által képviselt alperes ellen személyhez fűződő jog megsértésének megállapítása és jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt a Fővárosi Törvényszék előtt 65.P.21.856/2013. számon megindított és a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.476/2014/5/II. számú jogerős ítéletével befejezett perében a felperes által 20. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán tartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 32.000 (harminckettőezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A le nem rótt 100.000 (százezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket a felperes köteles az államnak külön felhívásra megtéríteni.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes keresetében személyhez fűződő jogai megállapítását, az alperes jogsértéstől való eltiltását és 1.000.000 forint kárának megtérítésére kötelezését kérte. Kereseti álláspontja szerint az alperes azzal, hogy az "Elment az öszöd" című filmalkotásában őt büntetőeljárás hatálya alatt álló, bűnöző, büntetőjogi felelősségre vonandó személyként ábrázolta, megsértette az emberi méltóságát, becsületét és jóhírnevét, keresztneve használatával pedig a névviseléshez való jogát. A fikciós történetben a tényeket meghamisító ábrázolásmód meghaladja a művészi szabadsághoz és véleménynyilvánításhoz való alkotmányos jog kereteit, amelyet egy közszereplő sem köteles tűrni.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Érvelése szerint az általa készített játékfilm kordokumentumként készített, fikciós történet, amelyben a felperes 2006-os öszödi beszédének nyilvánosságra kerülését követően történtek miatt a politikai, jogi felelősségre vonásáról megfogalmazott kritikát tűrnie kell. A filmben a felperes karakterén nem változtatott és a felperes álláspontját is tartalmazza a mű, a börtönben kifejti a nézeteit. A bilincsben történő ábrázolás és az előzetes letartóztatás még nem sugallja, hogy a felperes bűnöző. A filmben többször elhangzik, hogy senki nem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg bíróság jogerősen el nem ítélte. A filmben nem foglalt állást, nem nevezte bűnözőnek a felperest.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította és a felperest az eljárási illeték megtérítésére kötelezte. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az alperes filmalkotása kritikát jelenített meg azzal, hogy a 2006-os eseményekkel összefüggésben a felperes felelősségét vetette fel. A film egyértelműen úgy foglalt állást, hogy a felperes büntetőjogi felelősségre vonása szükséges lenne és ezzel összefüggésben egyfajta közvélekedést ragadott meg, bírálta a felperes szerepvállalását a beszédének hatására keletkező eseményekkel kapcsolatban. Az értékelés a művészi szabadság keretein belül maradt, a sérelmezett ábrázolás nem jogsértő. A felperes köteles tűrni a kritikát, a miniszterelnöki hatalom gyakorlásának szabad bírálata pedig a pozíció betöltésének megszűnését követően is alkotmányos érdek. A film fikciós történet, amely nem állítja, hogy a felperes bűnöző és bűncselekményt követett el. Az alkotás nem a valóságról tudósított, hanem a fiktív jövőbe helyezett történettel vélekedést, elvárást, politikai véleménynyilvánítást közvetített.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és a felperest az alperes részére másodfokú perköltség, míg az államnak másodfokú eljárási illeték megfizetésére kötelezte.

A jogerős ítélet indokolása szerint a film valós eseményeken nyugvó, dokumentarista elemeket is tartalmazó mű. A felperes miniszterelnöki időszakával érintett események ismertségéből következően az átlagos néző előtt is nyilvánvaló, hogy az eseményeket az alperes nem tényfeltáró jelleggel, történeti hűséggel dolgozta fel, hanem a megismerhető, valóságos kronológiát megszakítva, a ténylegestől eltérő, fiktív, új történetet alkotott. Ehhez a történetszövéshez a felperes színész által megjelenített, valóságos alakját is felhasználta. Az alperes alkotásának műfaji sajátossága miatt a szerzőtől nem kérhető számon a valóságtól eltérő történetvezetés. A kitalált történet fogalmilag zárja ki a tényleges valósággal összevetett tényállítás értékelésének lehetőségét, mivel sajátossága éppen az, hogy a tények világától elszakad. Ebből logikailag következik, hogy a tények valóságát sem lehet vizsgálni a közlésekkel kapcsolatban. A Ptk. 78. §-a alapján a jóhírnév megsértése így nem volt vizsgálható az alperes magatartásával összefüggésben.