3168/2013. (IX. 17.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta az alábbi
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv. I.20.597/2012/4. számú, felülvizsgálati eljárásban hozott ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal élt a Kúria Pfv.I.20.597/2012/4. számú, felülvizsgálati eljárásban hozott ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt.
[2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben az indítványozó 2002. június 18-án ingatlan adásvételi szerződést kötött egy korlátolt felelősségű társasággal (kft.), melynek tagja és ügyvezetője is volt. Az adásvételi szerződés kötését megelőzően több száz milliós tagi kölcsönt nyújtott a kft.-nek a tárgy-beli ingatlan megvásárlásához. Mivel a kft. a tagi kölcsönt nem tudta visszafizetni, ezért került sor a tárgyi ingatlan tulajdonjogának átruházására, amelyet azonban az indítványozó nem jelentett be a földhivatalnál.
[3] Később a kft. felszámolás alá került, és a szerződés nyomán a tulajdonjog változás ingatlan-nyilvántartásban történő - az indítványozó által 2008. augusztus 27-én kezdeményezett - átvezetéséhez ekkor már arra is szükség volt, hogy a felszámoló kérje az indítványozó tulajdonjogának bejegyzését, aki azonban ezt megtagadta. Az indítványozó keresettel élt a felszámoló jognyilatkozatának pótlása, és birtokvédelem (az ingatlan birtokba adása) iránt, amelyet a bíróság arra hivatkozással utasított el, hogy a szerződés mögött nem állt valós tulajdonjog átruházási szándék, így nem áll fenn az indítványozó részéről olyan különös méltánylást érdemlő magánérdek, amely a jognyilatkozat bíróság általi pótlását magalapozná. Az indítványozó fellebbezése folytán a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - annak indokolását kiegészítve - helybenhagyta. Az indítványozó a másodfokú ítélet ellen felülvizsgálati kérelemmel élt, melynek vizsgálata során a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, megállapítva, hogy a perben korábban eljárt bíróságok a rendelkezésükre álló bizonyítékok alapján, mérlegelési jogkörükben eljárva okszerűen jutottak arra a következtetésre, hogy nincs helye a jognyilatkozat bíróság általi pótlásának.
[4] Az indítványozó szerint az alkotmányjogi panaszban támadott ítélet azáltal, hogy megtagadja a felszámoló jognyilatkozatának pótlását, sérti a tulajdonhoz való jogot. A támadott ítélet az indítványozó szerint gyakorlatilag azt mondja ki, hogy az indítványozónak nem áll fenn tulajdonjoga a jelzett ingatlanon, mert a bejegyzési kérelem késleltetett előterjesztése miatt nem volt tényleges tulajdonszerzési szándék, holott az indítványozó soha nem tett olyan kijelentést, hogy az ingatlan tulajdonjogát ne kívánta volna megszerezni. Az indítványozó kifejtette, hogy az alkotmányjogi panasszal támadott ítélet annak ellenére jutott a fenti megállapításra, hogy egyetlen jogszabály sem ír elő arra nézve határidőt, hogy mennyi idő alatt kell a földhivatalhoz a tulajdonjog bejegyzés iránti kérelmet előterjeszteni, valamint alkotmányjogi szempontból az indítványozó diszkrecionális jogkörébe tartozik annak eldöntése, hogy előterjeszti-e a kérelmét, illetve, ha igen, akkor mikor, milyen időpontban.
[5] Az indítványozó úgy nyilatkozott, hogy az ügyben már nincs folyamatban felülvizsgálati eljárás, továbbá perújítást nem kezdeményeztek.
[6] Indítvány-kiegészítésében az indítványozó megerősítette, hogy csupán az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés hiányzik a szerinte továbbra is érvényes adásvételi szerződés tekintetében, amely viszont a felszámoló magatartása és az alaptörvény-ellenes bírói ítélet miatt joghatás kiváltására nem alkalmas.
[7] Az Alkotmánybíróság elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényi feltételei fennállását vizsgálta meg.
[8] Az Abtv. 27. §-a értelmében az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az indítványozó az eső fokú ítélet ellen fellebbezéssel, majd a jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelemmel élt, alkotmányjogi panaszát a Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott ítélete ellen nyújtotta be, tehát e tekintetben az alkotmányjogi panasz a törvényi feltételeknek megfelel.
[9] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panasz benyújtására a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül van lehetőség. A Kúria Pfv.I.20.597/2012/4. számú ítéletének kézbesítése - a bíróság tájékoztatása szerint -2013. január 2-án történt, az alkotmányjogi panaszt 2013. március 5-én érkeztették az első fokon eljárt Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróságon. Az alkotmányjogi panasz előterjesztésére tehát a törvényes határidőn belül került sor.
[10] Az Abtv. 52. §-a értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az indítványozó megjelölte az Abtv. 27. §-át, melyre alapozva nyújtotta be alkotmányjogi panaszát, valamint kifejezett kérelmet terjesztett elő a sérelmezett bírósági ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozóan. Megjelölte az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdését, amely tekintetében álláspontja szerint az alaptörvény-ellenesség fennáll. Az alkotmányjogi panasz e tekintetben a törvényi feltételeknek megfelel.
[11] Az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának tartalmi feltételeit, ezen belül az Abtv. 29. §-ában előírt követelményt, miszerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányossági kérdés esetén fogadja be.
[12] Jelen ügyben, a rendelkezésre álló iratokból megállapíthatóan, az indítványozó a Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott ítéletének vizsgálatát valójában nem alkotmányossági szempontból kérte, hanem azért, mert álláspontja szerint az eljáró bíróságok nem megfelelően értékelve a bizonyítékokat, helytelenül jutottak arra a jogi következtetésre, hogy az ingatlan tulajdonjogának átruházásról szóló-az ingatlan-nyilvántartáshoz be nem jelentett - szerződés mögött nem állt valós átruházási szándék, az csupán színlelt szerződésnek minősül, így nincs helye a felszámoló jognyilatkozatának bíróság általi pótlására. Az indítványozó ténylegesen tehát azt kívánta elérni, hogy alkotmányjogi panasza nyomán az Alkotmánybíróság az eljáró bíróságoknak a bizonyítékok mérlegelése során kialakított álláspontját megváltoztatva az alapul szolgáló szerződés minősítését megváltoztatva adjon a felszámoló jognyilatkozatának pótlására szolgáló jogi alapot.
[13] Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdése, valamint az Abtv. 27. §-a alapján az Alkotmánybíróságnak nem feladata a konkrét jogvitákban a bizonyítékok felülmérlegelésével történő ítélkezés, kizárólag arra van hatásköre, hogy alkotmányossági szempontból vizsgálja az eléje tárt bírói döntést, és amennyiben a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptör-vény-ellenességet észlel, azt kiküszöbölve az alapjogi sérelmet orvosolja.
[14] Tekintettel arra, hogy a jelen ügyben nem merült fel olyan, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, illetve alapvető alkotmányossági kérdés, mely az alkotmányjogi panasz befogadását indokolta volna, azért az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján, az 56. § (3) bekezdésére, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontjára tekintettel az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Budapest, 2013. szeptember 9.
Dr. Kovács Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Balsai István s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/469/2013.