BH 1997.12.569 I. A hivatali befolyással üzérkedés bűntette megvalósul abban az esetben is, ha az elkövető szóban nem közli ugyan a hivatalos személy irányában történő elintézés módját, de a kért ellenszolgáltatás fejében olyan ígéretet tesz, amelyet kizárólag a hivatalos személy befolyásolása útján lehet elérni [Btk. 256. § (1) bek.].

II. A hivatali befolyással üzérkedés bűntette befejezett az előnynek a valódi vagy színlelt befolyásolás céljából történő kérésével vagy elfogadásával [Btk. 256. § (1) bek.].

III. A hivatali befolyással üzérkedés bűntette az esetlegesen megvalósított csalással a látszólagos alaki halmazat viszonyában áll, ezért az említett két bűncselekménynek bűnhalmazatban megállapíthatósága kizárt [Btk. 12. § (1) bek., 256. § (1) bek., 318. § (1) bek.].

A városi bíróság a vádlottat a befolyással üzérkedés bűntettének [Btk. 256. § (1) bek.] vádja alól - bűncselekmény hiányában - felmentette, ugyanakkor őt csalással elkövetett tulajdon elleni szabálysértés miatt 5000 forint pénzbírsággal sújtotta.

Az ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a - vádnak megfelelő - bűnösség megállapítása és szabadságvesztés kiszabása érdekében. A megyei főügyész fenntartotta az ügyészi perorvoslatot.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A vádlott 35 éves, nős, karosszérialakatos szakképzettségű; letartóztatása előtt boltvezetőként tevékenykedett. Két kiskorú gyermeke tartásáról gondoskodik a keresettel rendelkező feleségével együtt. A vádlott vagyon elleni bűncselekmények miatt töltött már huzamosabb tartamú szabadságvesztéseket. Legutóbbi büntetése 3 év 2 hónapi börtönbüntetés volt. Ennek kiállása során a bv. intézetben az elítélt raktárosként dolgozott, így viszonylag szabad mozgása volt.

L. R. 1992 júliusában ebben a bv. intézetben volt elhelyezve. L. R. 1992. július 14. napján jelentkezett az illetékes bv. századosnál azzal a kérelemmel, hogy állítsa őt munkába. Erről a kívánságáról úgynevezett "kérelmi lapot" állított ki, majd visszament a zárkájába. L. R. ekkor találkozott a vádlottal, aki megkérdezte tőle, hogy mi járatban volt. L. R. közölte a vádlottal, hogy munkába állítását kérelmezte, a vádlott ekkor ajánlatot tett neki, hogy 4000 forint ellenében ő elintézi a kért munkába állítását. Ezt követően 1992. július 16. napján - amikor látogatóival beszélhetett - L. R. 2000 forintot kért tőlük, amit felvitt a zárkájába. Azért tette ezt, hogy munkába állításának az elintézése fejében pénzt adhasson a vádlottnak. 1992. július 21. napján tisztaruhaváltáskor a 28. számú zárka előtt L. R. átadta az említett 2000 forintot a vádlottnak, utóbb azonban a bv. intézeti felügyeletnek beszámolt a történtekről. Ezt követően a bv. őrök a vádlott által kezelt raktárban kutatást végeztek a pénzt keresve, a 2000 forint azonban ekkor nem került elő. 1992. július 30-án a vádlott a 2000 forintot visszajuttatta L. R.-nek.

A vádlott akkor, amikor a munkába állításra meggyőző módon ígéretet tett, nem tett említést arról L. R.-nek, hogy ezt milyen módon intézné el.

A vádlottnak elítélt társai munkába állításának elintézésére saját hatáskörben semmiféle lehetősége nem volt. Így eleve nyilvánvalónak látszott, hogy bv. tisztet fog majd valami módon erre megkérni. Az ígéretet egyébként - L. R.-t tévedésbe ejtve - azért tette, hogy tőle a kért pénzösszeget megszerezhesse.