32005D0239[1]

2005/239/: A Bizottság határozata (2004 július 14.) a Franciaország által a haltenyésztők és a halászok kedvezményezésére bevezetett támogatási intézkedésekről (az értesítés a C(2004) 2588. számú dokumentummal történt)

A BIZOTTSÁG HATÁROZATA

(2004 július 14.)

a Franciaország által a haltenyésztők és a halászok kedvezményezésére bevezetett támogatási intézkedésekről

(az értesítés a C(2004) 2588. számú dokumentummal történt)

(Csak a francia nyelvű szöveg hiteles)

(EGT vonatkozású szöveg)

(2005/239/EK)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 88. cikke (2) bekezdésének első albekezdésére,

miután az érdekelt feleket felszólították észrevételeik ismertetésére a szóban forgó cikknek megfelelően,

mivel:

I. ELJÁRÁS

(1) Franciaország a 2000. június 21-én kelt levelében tájékoztatta a Bizottságot azokról a jövedelempótló intézkedésekről, amelyeket azoknak a haltenyésztőknek és halászoknak a kedvezményezésére vezettek be, akik egyrészt a Gascogne-i-öbölben 1999. december 12-én az Erika hajótörése következtében keletkezett szénhidrogén szennyezés miatt, másrészt pedig az 1999. december 27/28-án szokatlanul nagy erejű, heves vihar következtében károsultak. A Bizottság által kért további információkat Franciaország a 2000. november 28-án, a 2001. április 6-án, valamint a 2001. augusztus 13-án kelt leveleiben megküldte. Ezeknek az intézkedéseknek a bevezetésére még azelőtt sor került, hogy azoknak a közös piac intézményével való összeegyeztethetőségével kapcsolatban a Bizottság véleményt nyilváníthatott volna; az ügyiratot a nem bejelentett támogatások címén, NN 80/2000-es szám alatt vették nyilvántartásba.

(2) A Bizottság 2001. december 11-én kelt levelében tájékoztatta Franciaországot, hogy egyrészt arról határozott, hogy egyes intézkedések a közös piac intézményével összeegyeztethetőnek tekinthetők, másrészt pedig arról, hogy a fennmaradó intézkedésekkel kapcsolatban a szerződés 88. cikke (2) bekezdésében meghatározott hivatalos vizsgálati eljárást indít. Franciaország a 2002. március 5-én kelt válaszlevelében ismertette észrevételeit.

(3) Az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában közzétételre került a Bizottság a hivatalos vizsgálati eljárás megkezdéséről szóló határozata (1). A Bizottság felkérte az érdekelteket, hogy adják elő a szóban forgó intézkedésekkel kapcsolatos észrevételeiket. A Bizottsághoz egyetlen egy észrevétel sem érkezett.

II. LEÍRÁS

(4) Ezen ügy tárgyát képező azon intézkedések, amelyekkel kapcsolatban hivatalos vizsgálati eljárás indult a következők:

1. Finistère, Morbihan, Loire-Atlantique, Vendée, Charente-Maritime és Gironde megyék (a továbbiakban: "Finistère-től Gironde-ig terjedő, az Atlanti-óceán partján fekvő megyék") haltenyésztők kedvezményezésére bevezetett intézkedések:

- a társadalombiztosítási terhek befizetése alóli mentesség 2000. első negyedévében (vagy a 2. vagy 3. negyedévben),

- pénzügyi kiadások egy részének átvállalása;

2. Franciaország teljes területén a haltenyésztők és halászok kedvezményezésére az alábbi kiegészítő intézkedéseket vezették be:

- kiegészítő intézkedés a társadalombiztosítási terhek befizetései egy részének átvállalására valamennyi, a francia anyaországban és a tengerentúli megyékben élő haltenyésztő (2000. április 15-től 2000. július 15-ig terjedő időszakra), illetve halász (2000. április 15-től 2000. október 15-ig terjedő időszakra) kedvezményezésére,

- 2000-ben valamennyi haltenyésztő mentesült a központi használati díjak befizetése alól; a Bizottság a hivatalos vizsgálati eljárásról hozott határozatában azt feltételezte, hogy ezt a mentességet csakis a Finistère-től Gironde-ig terjedő, az Atlanti-Óceán partján fekvő megyékben működő halászati üzemek esetében vezették be, de később bebizonyosodott, hogy ez az intézkedés egy általános kiegészítő jellegű intézkedés volt, amelynek valamennyi a francia anyaországban és a tengerentúli megyékben élő halász a kedvezményezettje volt.

(5) Emlékeztetőül, a Bizottság megjegyzi, hogy azok az intézkedések, amelyeket a közös piac intézményével összeegyeztethetőnek tekintett, és amelyekről Franciaország a 2001. december 11-én kelt levelében adott tájékoztatást, azok a Finistère Gironde-ig húzódó, az Atlanti-óceán partján fekvő megyékben bevezetett következő intézkedések voltak:

- a haltenyésztők kedvezményezésére bevezetett intézkedések: a mezőgazdasági szerencsétlenségek szabályozása, az anyagi károk, illetve az árukészletben keletkezett kár helyreállításának támogatása, a FIPOL támogatásra nyújtott hitel (FIPOL = a Szénhidrogén-szennyezés következtében keletkezett károk enyhítésének Nemzetközi Alapja),

- a halászok kedvezményezésére bevezetett intézkedések: a vihar következtében megsemmisült vagy károsodott hajók és halászfelszerelések helyreállításának támogatása, hitelek a FIPOL támogatásra, átalánytámogatás a vihar által okozott károk miatt bekövetkezett jövedelem-kiesés pótlására.

A. Finistère-től Gironde-ig terjedő, az Atlanti-óceán partján fekvő megyék haltenyésztőinek kedvezményezésére bevezetett intézkedések

1. A társadalombiztosítási ellátások befizetése alóli mentesség 2000. első negyedévében (vagy a 2. vagy a 3. negyedévben)

(6) Ennek az intézkedésnek a kedvezményezettjei a haltenyésztők két csoportjából kerültek ki: egyrészt azokból, akiknek az 1999. decemberi vihar károkat okozott egyrészt a raktárkészletében, másrészt pedig a gazdaság felszereléseiben és részesültek az árukészletek helyreállításához nyújtott támogatásban, másrészt pedig azokból, akik az Erika által okozott szénhidrogén-szennyezés kárvallottjai voltak és hozzájutottak a FIPOL által folyósított segélyre adott hitelhez.

(7) Olyan célzott intézkedésről volt szó, amely az üzem helyzetének figyelembevételével került bevezetésre. Az üzem által elszenvedett kár jelentőségétől függően a támogatás egy, két vagy három hónapra szólhatott. A társadalombiztosítási terhek befizetése alóli mentesség a megállapított időtartamra teljes mentességet jelentett.

(8) A kérelmeket a minden érintett megyében felállított és a prefektus fennhatósága alatt működő "megyei kártalanítási egységek" vizsgálták felül; az egységek munkájában részt vettek az illetékes közintézmények, a szakmai szervezetek, a bankok és a biztosító társaságok képviselői. A kedvezményezettek listáját a tengeri halászati és tengeri gazdálkodási igazgatóság készítette el a megyei prefektus javaslata alapján. A listán 1 476 üzem szerepelt. A mentesség összege elérte a 0,87 millió eurót.

2. A pénzügyi kiadások egy részének átvállalása

(9) Ennek az intézkedésnek ugyanazon üzemek voltak a kedvezményezettjei, mint a (6)-tól a (8)-ig terjedő szakaszban említettek. Ez az intézkedés az egyéni adósságtörlesztési tervek keretében a közép- és hosszú távú kölcsönök, valamint az üzemi konszolidációs kölcsönök 2000-ben, 2001-ben és 2002-ben esedékes kamatainak átvállalását jelentette. Ezen intézkedések célja, mint ahogy azt Franciaország a 2001. augusztus 13-án kelt levelében is közölte, az események (vihar és olajfolt) következtében károsult üzemek pénztári kiadásai egy részének átvállalása volt.

(10) A kérelmeket legkésőbb 2000. április 1-jéig kellett beadni. A kérelmeket a megyei tengerügyi igazgatóságok vizsgálták felül; a kérelmek a kártalanítási egységeknek is bemutatásra kerültek. A támogatás összegét a helyi szinten meghatározott kritériumrendszer alapján állapították meg. Ehhez a kártalanítási egységeknek figyelembe kellett venniük az 1999-2000 telén tapasztalt tevékenységi veszteség, az eladósodottság, valamint az üzem kitettségének mértékét, a két utolsó gazdasági év termelési bevételeit, az esetleges kinnlevőségeket, amelyekből az adott időszakban a részestársakat ki lehetett fizetni, továbbá a szóban forgó vállalat életképességét. Kivételes együttműködést kértek az érintett üzemek hitelezőitől (bankok és beszállítók). A támogatás összege nem haladhatta meg a 48 000 francia frankot (FF) (7 317 euró), csak a kártalanítási egység által megállapított kivételesen kritikus helyzetben, amely esetében ez a maximális érték elérhette a 62 000 FF-t (9 451 euró).

(11) Ennek az eljárásnak a keretében az egyéni adósságtörlesztési tervek alapján kidolgozásra került egy olyan egyezmény, amelyet valamennyi érintett fél jóváhagyott és, amelyben megállapításra került valamennyi érintett fél az egyezmény megvalósításához történő hozzájárulásának mértéke. A támogatás elosztásáról szóló határozatot a megyei prefektus hozta meg. A támogatás teljes összege 1 083 üzemre számítva kb. 8 millió FF-t (1,2 millió euro) tett ki.

B. Kiegészítő intézkedések

(12) A már említett intézkedések kiegészítésére, azok kiegészítésére, amelyek esetében később hivatalos vizsgálati eljárás indult, vagy amelyekkel kapcsolatban a Bizottság már jóváhagyólag nyilatkozott, valamint Franciaország szerint a halászat és az akvakultúra terén jelentkező nehézségek enyhítésére, ugyanis ezeknek az ágazatoknak a vihar és az olajfolt által okozott többszörös nehézségekkel kellett szembenézniük, illetve figyelembe véve, a halászati és haltenyésztési üzemeknek a piacvesztésből adódott kárait a mezőgazdasági és halászati miniszter a szóban forgó üzemek támogatására további kiegészítő intézkedésekről döntött.

1. A haltenyésztők mentessége a 2000. évi használati díj befizetése alól

(13) Franciaország, a hivatalos vizsgálati eljárás megkezdéséről szóló határozatot megelőző, 2000. június 21-én kelt levelében foglalt információk szerint, a 2000. évben mentességet biztosított az állami tulajdonban lévő tengeri területek használati engedélye után fizetendő használati díj, valamint a magánterületeken lévő gazdaságok vízellátását biztosító vízkivételi engedély után fizetendő díj befizetése alól.

(14) Franciaország 2002. március 5-én kelt levelében, amelyben ismertette az eljárás megkezdésével kapcsolatos megjegyzéseit, közölte, hogy a szóban forgó intézkedés a kiadások egy részének átvállalását célzó kiegészítő intézkedések részét képezte, és, amelynek valamennyi a francia anyaország és a tengeren túli megyékben élő haltenyésztő a kedvezményezettje volt.

(15) A Bizottság kérésének megfelelően, Franciaország a 2002. szeptember 24-én kelt levelében megerősítette azt, hogy ezt a mentességet a 2000. szeptember 12-én kelt határozattal kiterjesztették valamennyi tengeri gazdálkodással foglalkozó személyre.

(16) Ezen fizetési mentességet biztosító intézkedés összege elérte a 3,81 millió eurót.

2. A haltenyésztők és halászok társadalombiztosítási terhek egy részének átvállalása

(17) A mezőgazdasági és halászati miniszter a 2000. április 15-i, valamint a 2000. július 13-i körrendeleteiben döntött arról, hogy valamennyi haltenyésztő a 2000. április 15-től 2000. július 15-ig terjedő időszakra, illetve valamennyi halász a 2000. április 15-től 2000. október 15-ig terjedő időszakra mentesül a társadalombiztosítási terhek 50 %-ának befizetése alól.

(18) A befizetések egy részének ilyen átvállalása a munkáltató és a munkavállaló által fizetendő társadalombiztosítási díjakra vonatkozott, amelynek valamennyi a francia anyaországban és a tengerentúli megyékben élő haltenyésztő és halász a kedvezményezettje volt.

(19) A csökkentés mértéke a szerint változott, hogy a járulékok az ENIM-hez (Établissement national des invalides de la marine) vagy az MSA-hoz (Mutualité sociale agricole) kerültek befizetésre.

(20) Az ENIM-hez befizetendő járulékok esetében a csökkentés mértéke 50 % volt mind a munkavállalói, mind pedig a munkáltatói járulékokat illetően. Ugyanakkor, azon halászhajók kivételes esetében, ahol a részes elszámolás módszerét nem alkalmazták, a munkáltatói járulékok átvállalásának mértéke 75 % volt. Ez a megkülönböztetés Franciaország szerint azzal a ténnyel magyarázható, hogy a részes elszámolás esetében, jelentős pénzügyi szolidaritás figyelhető meg a hajótulajdonos és a személyzet között a halászati tevékenység nehézségei tekintetében, különösen, ami az üzleti forgalom csökkenését illeti, míg, az ipari jellegű hajótulajdonosi struktúra esetében, ahol ez az elszámolási rendszer nem létezik, a hajótulajdonosok viselik a gazdasági nehézségekből adódó terhek nagyobb részét.

(21) Ami a szóban forgó intézkedés kedvezményezeti körébe tartozó haltenyésztők által az MSA-nak fizetett járulékokat illeti, az azzal kapcsolatos átvállalás részletes szabályait a mezőgazdasági és halászati minisztérium 2000. április 25-i körrendelete határozta meg. Az állam által átvállalt teher mértéke 50 %, amely a gazdálkodók és az üzemek vezetői által az 1999-es évre fizetendő háromhavi személyi járulékokra, illetve az alkalmazottaknak az 1999. utolsó háromhavi bére részeként fizetendő járulékokra terjedt ki.

(22) Ezeknek a mentességeknek az értéke 119 millió FF-t tett ki (18,2 millió euró).

C. A hivatalos vizsgálati eljárás megkezdésének indokai

(23) Az A. és B. szakaszban leírt intézkedéseket az Erika tartályhajó 1999. december 12-i hajótörése által okozott szennyezést és az 1999. december 26-27-i heves vihart követően fogadták el.

(24) Az intézkedések felülvizsgálatára sor került a szerződés 87. cikke (2) bekezdésének b) pontja figyelembevételével, amely úgy rendelkezik, hogy "az olyan támogatások, amelyek természeti csapás vagy más rendkívüli esemény által okozott károk helyreállítását célozzák meg" a közös piac intézményével összeegyeztethetők. A szóban forgó cikk értelmében az Erika tartályhajó hajótörése következtében történt szennyezés rendkívüli eseménynek minősíthető. Másrészt az 1999. december 26-27-i vihar rendkívüli és szokatlan hevessége miatt természeti csapásnak minősíthető.

(25) Ebben az összefüggésben a Bizottság feladata ellenőrizni azt, hogy nem kompenzálták-e túl az említett események okozta károkat.

1. Az Atlanti-óceán partján elterülő, Finistère-től Girode-ig terjedő megyék haltenyésztői kedvezményezésére hozott intézkedések

(26) A következő intézkedésekkel kapcsolatosan indítottak hivatalos vizsgálati eljárást: a 2000. év első negyedévre (vagy 2. vagy 3. negyedévre) vonatkozó társadalombiztosítási terhek befizetései alóli mentesség, a pénzügyi terhek egy részének átvállalása, valamint a használati díjak befizetése alóli mentesség.

(27) A társadalombiztosítási terhek befizetése alóli mentességre irányuló intézkedés azt követően került bevezetésre, hogy a kártalanítási egység a várhatóan támogatásban részesülő üzemek helyzetét felmérte. A mentesség időtartama az elszenvedett kár nagyságától függően egytől három hónapig terjedt ki. Ez a fizetési mentességet nyújtó intézkedés más alkalmazott intézkedések (a mezőgazdasági szerencsétlenségek ügyeinek szabályozása, az anyagi károk, illetve az árukészletben keletkezett kár helyreállításának támogatása, a FIPOL támogatásra adott hitelek) kiegészítésére szolgált. A szolgáltatott információk függvényében, a Bizottság úgy értékelte, hogy nem áll módjában annak ellenőrzése, hogy ezzel az intézkedéssel együttvéve, globálisan nem történt-e az elszenvedett károk túlkompenzációja.

(28) A pénzügyi terhek egy részének átvállalására irányuló intézkedés ugyancsak más alkalmazott intézkedés kiegészítéseként került bevezetésre. Hasonló módon, a Bizottságnak ebben az esetben sem állt módjában megbizonyosodni arról, hogy ezzel az intézkedéssel együttvéve, globálisan nem történt-e az elszenvedett károk túlkompenzációja.

(29) A használati díjak befizetése alóli mentességre irányuló intézkedés ugyancsak más intézkedések kiegészítéseként került bevezetésre. Sőt, a Bizottság birtokában lévő információk szerint, úgy tűnt, hogy az érintett hat megye valamennyi haltenyésztője kedvezményezettje volt ennek az intézkedésnek. Franciaország nem adott magyarázatot arra, hogy ezt a mentességet biztosító intézkedést miért terjesztette ki a hat megye valamennyi szakmabelijére. A Bizottság tehát ebben az esetben sem tudta ellenőrizni azt, hogy ezzel az intézkedéssel együtt, globálisan nem történt-e az elszenvedett károk túlkompenzációja.

(30) Mivel a Bizottság nem tudta ellenőrizni, hogy az elszenvedett károkat túlkompenzálták-e vagy sem, így a szerződés 87. cikke (2) bekezdésének b) pontja alapján ezek az intézkedések nem tekinthetők a közös piac intézményével összeegyeztethetőknek.

(31) Mivel nem bejelentett támogatásokról van szó, így ezeket az intézkedéseket az 1997-ben elfogadott, és az intézkedések időpontjában hatályban lévő a halászati és az akvakultúra állami támogatásainak vizsgálatáról szóló iránymutatások (2) (a továbbiakban: "1997. évi iránymutatások") figyelembevétele mellett vizsgálták felül. Mivel a szóban forgó támogatások a működési támogatásra jellemző sajátosságokat mutatnak a Bizottság alkalmazta az 1997. évi iránymutatások 1.2. pontja negyedik bekezdésének harmadik francia albekezdését, amely kimondja, a működési támogatásoknak a közös piac intézményével való összeegyeztethetetlenségét. A Bizottság a birtokában lévő információk alapján továbbra is kifogásolta a szóban forgó intézkedéseknek a közös piac intézményével való összeegyeztethetőségét.

2. Valamennyi haltenyésztő és halász kedvezményezésére bevezetett, a társadalombiztosítási terhek egy részének átvállalására irányuló kiegészítő intézkedések

(32) Franciaország szerint a francia anyaország és a tengeren túli megyékben élő valamennyi haltenyésztő és halász kedvezményezésére bevezetett, a társadalombiztosítási terhek egy részének átvállalására irányuló kiegészítő intézkedések alkalmazására azért került sor, hogy az ágazat üzemei által az Erika által okozott szennyeződés után a tengeri termékekkel szemben kialakult rossz megítélésből adódó piacvesztés következtében elszenvedett gazdasági károkat kompenzálják.

(33) A társadalombiztosítási terhek egy részének átvállalására irányuló intézkedés a 2000. április 15-től 2000. július 15-ig terjedő időszakra vonatkozott.

(34) Franciaország szerint a piacvesztés következtében, a kagylók kiskereskedelmi forgalma 2000. első félévében mennyiségét tekintve 9 %-kal, értékét tekintve 5 %-kal esett vissza. Mindezen túl, a vihar kedvezőtlenül hatott a teljes kagylóágazat gazdasági helyzetére; a Charente-Maritime kulcsszerepet játszik a kagylók Franciaországban történő értékesítésében.

(35) Ugyanakkor Franciaország nem közölt semmiféle információt arra vonatkozóan, hogy milyen arány áll fenn az olajfolt által a kagylótenyésztőknek okozott gazdasági kár összege és a szóban fogó időszak alatt a társadalombiztosítási terhek egy részének átvállalására irányuló intézkedés értékösszege között. A Bizottságnak tehát nem állt módjában ellenőrizni azt, hogy ezzel az intézkedéssel nem kompenzálták-e túl az elszenvedett károkat.

(36) Mivel ez az intézkedés a működési támogatásra jellemző sajátosságokat mutatta, az 1997. évi iránymutatások 1.2. pontja negyedik bekezdése harmadik francia albekezdése alapján a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a birtokában lévő információk nem elegendők ahhoz, hogy a szóban forgó intézkedéseknek a közös piac intézményével való összeegyeztethetőségével kapcsolatban felmerült kétségeit eloszlassák.

(37) A társadalombiztosítási terhek egy részének átvállalására irányuló intézkedés a 2000. április 15-től 2000. október 15-ig terjedő időszakra vonatkozott.

(38) Franciaország szerint a tengeri termékek általános piacvesztése volt megfigyelhető, amelyet a fogyasztóknak az olajfolt egészségügyi hatásaival kapcsolatos kétkedései miatt a keresletben bekövetkezett tartós visszaesés bizonyított.

(39) Franciaország különböző statisztikai jellegű információkat szolgáltatott a halászati termékek kiskereskedelemi eladásairól, illetve a szóban forgó intézkedés igazolására. A Bizottság tudomásul vette ezeket az információkat. Ugyanakkor a Bizottság abban a levelében, amelyben a hivatalos vizsgálati eljárás megkezdéséről tájékoztatta Franciaországot, megjegyezte azt, hogy más információk alapján, 2000. első félévében a nagybani eladási érték 3 %-kal növekedett az azt megelőző évhez képest, a forgalomból visszavont termékek mennyisége pedig alatta maradt a főfajok piacra vitt teljes mennyisége 1,5 %-nak, amely egybeesik azzal a mértékkel, amelyet 1999-ben ugyanezen időszak alatt regisztráltak. Mindezen túl, ennek az intézkedésnek valamennyi francia halászati üzem kedvezményezettje volt, beleértve a tengerentúli megyék üzemeit is.

(40) Ezen túlmenően, a Bizottság birtokába jutott bizonyos, olyan az Agence France-Presse által terjesztett információknak, illetve az írott sajtóban megjelent információknak, amelyek szerint a társadalombiztosítási terhek egy részének átvállalására irányuló intézkedés célja a már több hónapja tapasztalható üzemanyag-áremelkedés kompenzációja volt.

(41) Tekintettel valamennyi rendelkezésre álló információra, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy Franciaország nem adott tájékoztatást azokról az elemekről, amelyek lehetővé tették volna annak bizonyítását, hogy a hivatkozott intézkedés valójában az üzemek által a tengeri termékek piacvesztése következtében elszenvedett gazdasági károk helyreállítását célozta volna meg. Mivel ez az intézkedés a működési támogatás sajátosságait mutatja, az 1997. évi iránymutatások 1.2. pontja negyedik bekezdése harmadik francia albekezdése alapján a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a birtokában lévő információk nem elegendők ahhoz, hogy a szóban forgó intézkedéseknek a közös piac intézményével való összeegyeztethetőségével kapcsolatban fennálló kételyeit eloszlassák.

III. FRANCIAORSZÁG ÉSZREVÉTELEI

A. Finistère-től Gironde-ig terjedő, az Atlanti-óceán partján fekvő megyék haltenyésztői kedvezményezésére bevezetett intézkedések

(42) Franciaország közölte, hogy az adósságtörlesztési tervekhez hozzárendelt, a pénzügyi terhek egy részének átvállalására irányuló intézkedések célja az volt, hogy segítse a legkedvezőtlenebb helyzetben lévő üzemeket a váratlan katasztrófák miatt kialakult kivételes helyzeten való felülemelkedésben, nem pedig az, hogy az üzemek veszteségeit pótolja. Csakis a legkedvezőtlenebb helyzetben lévő üzemek lehettek ennek az intézkedésnek a kedvezményezettjei.

(43) Ami az elszenvedett károk túlkompenzálásának lehetőségét illeti, Franciaország közölte, hogy a társadalombiztosítási és pénzügyi terhek egy részének átvállalására irányuló eljárás bevezetésével éppen ennek elkerülését célozták meg. A katasztrófasújtotta megyék területén felállított megyei kártalanítási egységek átfogó felmérést készítettek minden egyes üzem gazdasági helyzetéről és az elszenvedett kár összegét is megbecsülték.

B. Valamennyi haltenyésztő és halász kedvezményezésére bevezetett kiegészítő intézkedések

1. Haltenyésztők támogatása

(44) Franciaország megállapította, hogy annak behatárolása, hogy a terhek egy részének átvállalására irányuló intézkedés kedvezményezettjei csakis a vihar és az olajfolt következtében károkat elszenvedett haltenyésztők lehettek, elégtelennek bizonyult. A teljes ágazat helyzete kellőképpen aggasztónak bizonyult ahhoz, hogy szükségszerűvé tegyen egy, az ágazat egészére kiterjedő beavatkozást. Az, ahogy a média az olajfolt kérdését kezelte, rontotta a tengeri termékekről kialakult közvéleményt, különösképpen a fogyasztók körében a kagylókét, annak származására való tekintet nélkül. Az Országos Tengeri és Akvakultúra termékek Szakmaközi Hivatala (Ofimer) részére készített tanulmány szerint a kagylóágazat üzleti forgalma négy hónap alatt, 1999. december 17. és 2000. április 16. között, 51 millió FF-kal (7,77 millió euró) csökkent.

(45) Az adott helyzeten való felülemelkedés érdekében általános jellegű intézkedések bevezetéséről határoztak: a társadalombiztosítási terhek egy részének átvállalására irányuló általános intézkedésről, valamint a használati díjak befizetése alóli mentességről. A társadalombiztosítási terhek egy részének átvállalása 3,35 millió euró értékű támogatást jelentett. A használati díjak befizetése alóli mentesség értékben számítva 3,81 millió eurót tett ki. A teljes összeg tehát alatta maradt, az Ofimer részére készített tanulmány által az üzleti forgalom 7,77 millió euróra becsült csökkenésének.

2. Halászok támogatása

(46) Franciaország vitatta a Bizottság azon érveit, amelyekkel a hivatalos vizsgálati eljárás bevezetésének szükségességét támasztotta alá. Franciaország közölte, hogy az olajfolt által okozott csapás, valamint az igazolt vagy kétséges következmények média által történő eltúlzása, a tengeri termékekről kialakult közvélemény jelentős romlását eredményezte; mindez nem kímélt egyetlen ágazatot és egyetlen területet sem.

(47) Franciaország közölte, hogy a bevezetett átvállalási intézkedések időszaka (2000. április 15-től 2000. október 15-ig) egybeesik a hajózásnak az év első hat hónapjára vonatkozó tevékenységével, mivel a társadalombiztosítási terhekre vonatkozó jogszabályozás a valóságban az üzemek tevékenységét megelőző három hónapra vonatkozik. Ez az időbeli eltérés lehetővé tette a halászok tevékenységének pontos számbavételét, akkor, amikor a legnagyobb nehézségek mutatkoztak, tehát az 1999-ben bekövetkezett két katasztrófát követő hat hónapban. Ezért Franciaország úgy ítéli meg, hogy a Bizottságnak az elemzésében nem kellett volna az Ofimer 2001. február 16-i Flash Eco-jában megjelent helyzetelemzésére hivatkoznia.

(48) Franciaország úgy ítéli meg, hogy a Bizottságnak az Ofimer 2000. január-áprilisi helyzetelemzésére sem kellett volna hivatkoznia, mivel ezt becslésekre alapozták; a március és április hónapokra vonatkozó adatok többnyire becsült elemek. A Bizottság által kimutatott eltérések nem az értékelésből adódó különbségekből erednek, hanem a pontatlan, elkapkodott adatok és azok kiértékeléséből eredő statisztikai eltérésből. Helyénvaló tehát figyelembe venni jelen ügyirat felülvizsgálata során azokat az adatokat, amelyeket Franciaország 2001. április 6-án kelt jegyzékében közölt a Bizottsággal; ezek az adatok a vizsgált időszakra vonatkozó végleges adatok.

(49) Mindezen túl Franciaország közölte, hogy az Ofimer havi összefoglaló elemzései alapján az év első hat hónapjában a piacra vitt mennyiség 1999. hasonló időszakához képest kiegyenlített volt, még akkor is, ha néhány alkalommal rövidebb időszakokra jelentős visszaeséseket regisztráltak, amelyek egyértelműen egybeestek a jelentősebb médiafigyelem időszakaival. Ugyanakkor ezen időszak alatt, a piacon 1999-hez képest 28 %-os visszaesést regisztráltak, amely különösképpen az év első három hónapjában volt jelentős mértékű (január: 92 %, február: 66 %, március: 35 %). Néhány halfajta esetében ez a visszaesés rendkívül magas volt (languszta: 175 %, ördöghal: 161 %, nagy tengeri pók: x 5), amely az olajfoltnak a fogyasztókra gyakorolt pszichológiai hatását mutatja.

(50) 2000. első félévében, mivel a piacra vitt mennyiség bár viszonylag kiegyensúlyozott volt, de a piacon igen jelentős volt a visszavont termékek mennyisége, így az eladott mennyiség csökkent. A friss tengeri termékek fogyasztása 7 %-kal csökkent (6 % a halak, 9 % a kagylók és 6,5 % a rákok, különösen a garnélarák esetében).

(51) Az árak 6 %-kal csökkentek az 1999. januári árakhoz képest és ez a csökkenés állandósult az üzemek pénzügyi egyensúlyának megtartásában meghatározó szerepet játszó fajták esetében. 49 meghatározó fajta esetében, amelyet az Ofimer is figyelemmel kísér, 34 esetében figyeltek meg árcsökkenést 2000 januárjában, 26 esetében 2000 februárjában és 21 esetében 2000 márciusában. Hasonló módon a teljes időszak alatt konstans árcsökkenést regisztráltak a leginkább halászott fajták esetében.

(52) Franciaország hozzátette, hogy a fogyasztónak nem volt lehetősége arra, hogy könnyedén megállapítsa a tengeri termékek származási helyét, valamint azt, hogy a tengeri termékekkel szemben a származási helytől függetlenül alakult ki bizalmatlanság. Ennél fogva az olajfolt következményeivel kapcsolatban egy általános jellegű bizalmatlanság alakult ki, mind az anyaország, mind pedig a tengerentúli megyékből származó termékekkel szemben. Franciaország szerint ezen megyék esetében a vámhivatal adatai igazolták az olajfolttal összefüggő kedvezőtlen jelenséget, így semmi nem magyarázza azt, hogy ezen megyék halászait ki kellett volna zárni a kormány által hozott támogatási rendelkezésből.

(53) Végezetül Franciaország megfigyelte, hogy a Bizottság nem sok hitelt adott a bizonyításképpen megküldött sajtócikkeknek, ellenben sokra tartotta adott újságírók szakmai szalonok közlekedőfolyosóin tartott kommentárjait. Franciaország jelen kommentárokhoz különféle cikkeket és kiegészítő dokumentumokat csatolt bemutatva azt, hogy milyen médiafigyelem kísérte az eseményt, valamint igazolásképpen a tengeri termékekkel szemben a fogyasztók körében kialakult bizalmatlanságot. Franciaország mindezen túl visszautasítja a Bizottságnak a hivatalos vizsgálati eljárás megkezdéséről szóló tájékoztató levelében megfogalmazott azon feltételezését, amely szerint a társadalombiztosítási terhek egy részének átvállalásának valódi célja az üzemanyagok már hónapok óta tapasztalt áremelkedésének kompenzációja volt.

IV. ÉRTÉKELÉS

A. Állami támogatások

(54) A szerződés 87. cikke (1) bekezdése szerint, "nem egyeztethetők össze a közös piac intézményével, abban az esetben, amennyiben befolyásolják a tagállamok közötti árucsereforgalmat, az államok által nyújtott azon támogatások vagy bármely más állami forrásból működő intézkedések, amelyek úgy torzítják vagy veszélyeztetik a versenyhelyzetet, hogy kedvező helyzetbe juttatnak bizonyos cégeket vagy termékeket."

(55) Ennek a határozatnak a tárgyát képező intézkedések (társadalombiztosítási és pénzügyi terhek egy részének átvállalása, használati díjak befizetése alóli mentesség) olyan intézkedések, amelyek speciális tevékenységet folytató, akvakultúrával vagy halászattal foglalkozó üzemek számára előnyt biztosítanak. Valójában ezek az intézkedések felmentették az üzemeket bizonyos olyan terhek viselése alól, amelyeket egyébként viselniük kellett volna.

(56) Ezek az intézkedések az állam számára forráskieséssel jártak, közvetlen (pénzügyi terhek egy részének átvállalása és használati díjak befizetése alóli mentesség), vagy közvetett módon; az állam kompenzálva a szervezet által elszenvedett károkat fizette a társadalombiztosítási terheket. Tehát a szerződés 87. cikke (1) bekezdése értelmében létezetek állami támogatások.

(57) Sőt mivel a kedvezményezett üzemek termékeit a közösségi piacokon értékesítik, a Franciaország által alkalmazott intézkedések javítják ezen üzemek pozícióit, úgy a francia piacon más olyan tagállamok üzemeihez képest, amelyek saját termékeikkel (halászati termékek vagy más konkurens élelmiszeripari termék) ezen a piacon szeretnének megjelenni, mint más tagállamok piacain ezen a piacokon aktív szereplőként jelen lévő üzemekhez (ugyanazon terméktípusok esetében) képest. Következésképpen a szóban forgó intézkedések torzítják vagy veszélyeztetik a versenyhelyzetet és befolyásolják a tagállamok közötti árucsereforgalmat.

(58) Lényegében az ilyen jellegű intézkedések a szerződés 87. cikke (1) bekezdése értelmében tiltottak. Csak akkor tekinthetők a közös piac intézményével összeegyeztethetőknek, amennyiben a szerződésben meghatározott valamely derogáció részét képezik. Haltenyésztési és halászati üzemek részére nyújtott támogatásokról lévén szó, azokat úgy kell megvizsgálni, mintha azok már előzetes vizsgálaton átestek volna, figyelemmel az 1997. évi iránymutatásokra.

B. Finistère-től Gironde-ig terjedő, az Atlanti-óceán partján fekvő megyék haltenyésztői kedvezményezésére bevezetett intézkedések

(59) A Bizottság hivatalos vizsgálati eljárást indított bizonyos, a haltenyésztők kedvezményezésére, az 1999-es eseményeket követően bevezetett intézkedések esetében, mivel nem volt lehetősége megbizonyosodni arról, hogy mindent összevetve Franciaország nem kompenzálta-e túl az elszenvedett károkat különféle, a Bizottság által már korábban jóváhagyólag elbírált támogatások halmozásával.

(60) A Bizottság emlékeztet arra, hogy a hivatalos vizsgálati eljárás a következő támogatási intézkedésekre terjedt ki:

- a társadalombiztosítási terhek befizetése alóli mentesség 2000. első negyedévében (az elszenvedett károk mértékétől függően egy, két vagy háromhavi mentesség),

- a vihar vagy az olajfolt által közvetlenül károsított haltenyésztők pénzügyi terhei egy részének átvállalása,

- érvényben lévő koncessziók esetében a 2000. évi használati díjak befizetése alóli mentesség az említett katasztrófák által érintett hat megyében (Finistère-től Gironde-ig terjedő, az Atlanti-óceán partján fekvő megyék).

(61) Ami a társadalombiztosítási terhek befizetése alóli mentességet, valamint a pénzügyi terhek egy részének átvállalását illeti, az átadott kiegészítő információk szerint, a Franciaország által bevezetett eljárásnak, amely alapján megyei kártalanítási egységek jöttek létre minden érintett megyében, az érdekelt állami szervek, a bankok, a szakma képviseletével, éppen az volt a célja, hogy a túlkompenzációt elkerüljék. Franciaország emlékeztet arra, hogy a megyei kártalanítási egységek a dossziékat egyenként vizsgálták meg és ezek a vizsgálatok lehetővé tették az üzemek helyzete szerint a támogatások modulációját, valamint a túlkompenzálás elkerülését.

(62) Figyelembe véve ezeket az információkat a Bizottság megállapítja, hogy Franciaország olyan megfelelő eljárást vezetett be, amely lehetővé tette az elszenvedett károk túlkompenzációjának elkerülését. Következésképpen a Bizottság megállapítja, hogy a szóban forgó támogatásoknak gyakorlatilag egyetlen célja a károsultak kárpótlása volt, a két rendkívüli esemény, mégpedig az 1999-es vihar és az Erika hajótörése következtében elszenvedett károk alapján.

(63) Így tehát a szerződés 87. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében a társadalombiztosítási terhek befizetése alóli mentességet és a pénzügyi terhek egy részének átvállalását a közös piac intézményével összeegyeztethetőnek kell nyilvánítani.

(64) A használati díjak befizetése alóli mentesség az ezt követő C.1 szakaszban kerül kifejtésre, mivel ennek az intézkedésnek valamennyi franciaországi haltenyésztő a kedvezményezettje volt, ellentétben azokkal az információkkal, amelyek a hivatalos vizsgálati eljárás megkezdése előtt álltak a Bizottság rendelkezésére. Valójában Franciaország a 2000. június 21-én kelt levelében arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy az érintett megyékben a tengeri koncessziók és a vízkivételi engedélyek után a 2000. évre nem kellett befizetni a használati díjat. Mivel Franciaország erről a mentességről a Bizottságnak címzett későbbi leveleiben - amelyekben a bevezetett intézkedések tartalmi részleteit írta le - nem tett több említést, a Bizottság 2001. június 21-én kelt levelében kérte Franciaországot, hogy amennyiben a szóban forgó mentességre vonatkozó intézkedés valójában alkalmazásra került volna, úgy az ahhoz kapcsolódó információkat küldje meg. Franciaország a 2001. augusztus 13-án kelt válaszában közölte, hogy "a Finistère, a Morbihan, a Loire-Atlantique, a Vendée, a Charente-Maritime, illetve a Gironde megyei halgazdálkodók valóban mentesültek a 2000. évi használati díjak befizetése alól", említést nem téve arról, hogy ezen intézkedés alkalmazási területe túllépte a felsorolt hat megyét. Franciaország csak a hivatalos vizsgálati eljárás megkezdésével kapcsolatos válaszlevelében tért ki arra, hogy ez az intézkedés általános jellegű intézkedés volt, tehát azt valamennyi franciaországi haltenyésztőre kiterjesztették, úgy, mint a társadalombiztosítási terhek egy részének átvállalására irányuló intézkedést.

C. Valamennyi haltenyésztő és halász kedvezményezésére bevezetett általános kiegészítő intézkedések

1. Haltenyésztők

(65) A 2000. évi használati díjak befizetése alóli mentességre, valamint a társadalombiztosítási terhek egy részének a 2000. április 15-től 2000. július 15-ig terjedő időszakra történő átvállalására irányuló intézkedéseknek valamennyi, a francia anyaországban, valamint a tengerentúli megyékben élő haltenyésztő a kedvezményezettje volt.

(66) Franciaország szerint ezeknek az intézkedéseknek a bevezetésére azért került sor, hogy a szakma egésze által, a teljes területen, az Erika hajótörését követően a fogyasztók körében a tenyésztett kagylókkal kapcsolatban kialakult kép romlása következtében elszenvedett üzleti forgalomban mutatkozó veszteségeket kompenzálják. Az Ofimer részére készített tanulmány szerint a szóban forgó esemény következtében az üzleti forgalom vesztesége az előző évhez képest 7,7 millió euró lehetett.

(67) A használati díjak befizetése alóli mentesség értéke 3,81 millió euró volt, a társadalombiztosítási terhek egy részének átvállalásához kapcsolódó érték pedig 3,35 millió euró, amelyekkel tehát lehetővé válhatna a bevételekben mutatkozó veszteségek részbeni kompenzációja. A támogatásoknak Franciaország egész területére vonatkozó teljes összege 7,16 millió eurót tesz ki, amely a felbecsült károk összege (7,7 millió euró) alatt marad.

(68) Az átadott információk alapján a Bizottság nem vitatja azt, hogy a tenyésztett kagylók piacán pillanatnyi visszaesés volt megfigyelhető. Ugyanakkor, mint ahogy azt a hivatalos vizsgálati eljárás megkezdéséről szóló határozatában már megjegyezte, ezt a piacromlást objektív módon kell megítélni; nem beszélhetünk a fogyasztók váratlan és vészes bizalomvesztéséről.

(69) A Bizottság megfigyelte, hogy az akvakultúra termékeinek (kagylók és halak) éves értéke 1999-ben, Franciaország egészére vonatkozóan 502 millió euró volt (Ofimer 2000. évi jelentése). A táblázat, amelyben ez az értékszám szerepel, nem tünteti fel a halászat részarányát. Ha egy másik forrásra hivatkozunk (a mezőgazdasági minisztérium honlapjának" halgazdálkodási" oldala (3), ez a részarány (tengeri halászat és édesvízi halászat) 221 millió euró lenne. Így a kagylóágazat termék-előállításának értékét 281 millió euróra becsülhetjük.

(70) Ez alapján a kagylófélékkel kapcsolatban kialakult kép romlása következtében az üzleti forgalomban bekövetkezett veszteséget százalékos formában 7,7/281-re becsülhetjük, amely az előző évi termelés értékének 2,7 %-a. A kompenzációs kárpótlás összege 7,16 millió euró volt, amely 7,16/281 jelent, amely az üzleti forgalom 2,5 %-a.

(71) A Bizottság úgy becsüli, hogy a kisebb mértékű károkat a költségek között kell feltüntetni, amelyeket az üzemeknek kell finanszírozniuk tevékenységük normál működtetése keretében. Valójában minden gazdasági tevékenység ki van téve különböző kisebb-nagyobb kockázati tényezőknek (a termelési faktorok árának fluktuációja, az eladási ár változásai, bizonyos terhek esetleges növekedése stb.), amelyek a legkülönfélébb nem várt eseményeket eredményezhetnek. A Bizottság úgy véli, hogy amennyiben ezek a kockázati tényezők kisebb jelentőségű károkat okoznak, nem szolgáltathatnak jogos alapot a kompenzációra, mivel akkor ezt à contrario visszatérően úgy kellene tekinteni, hogy a gazdasági szereplők attól a pillanattól kezdve, hogy egy bármiféle nem várt esemény következményeit kénytelenek elszenvedni, protestálhatnak egy ilyen jellegű kompenzációért. A példa kedvéért, összhangban ezzel az általános iránymutatással, a Bizottság úgy tekinti, hogy a mezőgazdaságban a szerződés 87. cikke (2) bekezdése b) pontja alapján 30 %-os veszteségküszöb (20 % a kedvezőtlen adottságú területek esetében) esetén lehet csak a támogatást a közös piac intézményével összeegyeztethetőnek nyilvánítani.

(72) Következésképpen a társadalombiztosítási terhek egy részének átvállalására és a használati díjak befizetése alóli mentességre irányuló intézkedések, amelyek keretében a mindössze 2,7 %-os üzleti forgalomban bekövetkezett veszteséget kompenzálták, a szerződés 87. cikke (2) bekezdésének b) pontja alapján lényegében nem tekinthetők a közös piac intézményével összeegyeztethetőknek. Mindezen túl ezek a támogatási intézkedések nem kapcsolódnak az 1997. évi iránymutatásokban meghatározott egyetlen derogációhoz sem. Így lényegében ezeket a közös piac intézményével összeegyeztethetetlennek kell tekinteni.

(73) Ugyanakkor a Finistère Gironde-ig terjedő, az Atlanti-óceán partján elterülő megyékben élő haltenyésztők kedvezményezésére bevezetett intézkedéseket illetően a Bizottság megjegyzi, hogy azok az 1999 decemberében bekövetkezett két esemény egyike, az Erika hajótörése közvetlen következményeként bekövetkezett károk kompenzálását szolgálták. Ezeket az intézkedéseket tehát globális módon, más, a szóban forgó eseményeket követően engedélyezett támogatásokkal együtt kell kiértékelni. Egyrészt olyan támogatásokról van szó, amelyekkel kapcsolatosan, a Bizottság 2001. december 11-én kelt levelében (a mezőgazdasági katasztrófák szabályozása, az anyagi károk, illetve az árukészletben keletkezett kár helyreállításának támogatása, a FIPOL támogatásra adott hitelek) a közös piac intézményével való összeegyeztethetőség tekintetében már jóváhagyólag nyilatkozott, másrészt olyanokról, amelyekkel kapcsolatban a Bizottság jelen határozatában nyilatkozik jóváhagyólag (a 2000. év első negyedévére vonatkozó társadalombiztosítási terhek egy részének átvállalása, valamint a pénzügyi terhek egy részének átvállalása - lásd a B. szakaszt).

(74) Mivel ezek a támogatások a 87. cikk (2) bekezdésének b) pontja értelmében a közös piac intézményével összeegyeztethetők, az üzleti forgalom 2,5 %-nak megfelelő kiegészítő kárpótlási összeget be kell építeni a haltenyésztők által kapott teljes támogatás összegébe (ez a 2,5-ös százalékszám, amely megegyezik 7,16 millió euró/281 millió euróval, nemzeti szinten került kiszámításra; ugyanezen százalékszám tekinthető középértéknek minden egyes gazdaság esetében). Mindezen túl figyelembe véve ezt az alacsony számértéket, amely annak az eredménye, hogy az egyéb támogatások nem kompenzálták hiánytalanul az elszenvedett károkat, a túlkompenzáció kockázata kiküszöböltnek tekinthető.

(75) A veszteségek, valamint azok kompenzációjára nyújtott támogatások megítélését minden egyes önálló gazdaság szintjén kellett volna elvégezni, annak érdekében, hogy ellenőrizni lehessen, hogy vajon minden egyes üzem által elszenvedett károk egésze, a kagylófajtákról kialakult kép romlásából származó, az üzleti forgalom szintjén jelentkező, 2,7 %-osnak becsült veszteséget is hozzászámítva meghatározó összeget tett-e ki. A Franciaország által alkalmazott módszer nem egyezik meg ezzel a sémával, mivel azt a szóban forgó területen (Finistère-től Gironde-ig terjedő, az Atlanti-óceán partján húzódó megyék) élő valamennyi termelő esetében alkalmazták. Ugyanakkor, jelen esetben a Bizottság ezt a módszert elfogadhatónak tekintheti, és úgy ítélheti meg, hogy azt kielégítő módon alkalmazták az adminisztrációs feladatok megkönnyítése érdekében, tekintettel arra a kiterjedt területre, ahol az események bekövetkeztek, továbbá az érintett üzemek jelentős számára.

(76) Ebből következik az, hogy a használati díjak befizetése alóli mentességre és a társadalombiztosítási terhek egy részének átvállalására irányuló intézkedések a szerződés 87. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében nem tekinthetők a közös piac intézményével összeegyeztethetőknek, abban az esetben, ha azoknak olyan haltenyésztési üzemek is részesei voltak, amelyek a szóban forgó események által érintett megyéken kívül esnek. Ezzel szemben, a szóban forgó intézkedések a közös piac intézményével összeegyeztethetőknek tekinthetők, amennyiben azok részesei csakis a Finistère-től Gironde-ig terjedő, az Atlanti-óceán partján elterülő megyék üzemei voltak.

2. Halászok

(77) A Franciaország egész területére kiterjesztett, a halászok kedvezményezésére bevezetett, a társadalombiztosítási terhek egy részének általános átvállalására irányuló intézkedés tárgya, Franciaország szerint, a halászati termékek piaci pangásának kompenzálása volt. Ez az átvállalás a 2000. április 15-től 2000. október 15-ig terjedő időszakra vonatkozott.

(78) A Bizottság a Franciaország által bemutatott adatok alapján, különösképpen az Ofimer-től származó más információk alapján (ezen közintézmény honlapján elérhető információk (4) nem volt meggyőzve, és így a hivatalos vizsgálati eljárás mellett döntött.

(79) Franciaország a 2002. március 5-én kelt, a hivatalos vizsgálati eljárás megindításával kapcsolatos válaszjegyzékében jelezte, hogy a 2001. április 5-én kelt jegyzékében közölt információk a vizsgált időszakra vonatkozó végleges adatok; véleménye szerint a Bizottságnak nem kellett volna a döntését az Ofimer honlapján talált információkra alapoznia.

(80) A Bizottság ezt az érvet elvetette. Valójában az Ofimer egy közintézmény, amely a mezőgazdasági és halászati minisztérium fennhatósága alatt működik, és amely egyik feladata, mint ahogy azt a honlapon közzétett rövid bemutatkozó ismertetés is jelzi, az, hogy a tengeri termékek és az akvakultúra termékeinek piaci változásait napi rendszerességgel nyomon kövesse. E célból, gazdasági figyelői szereppel is fel volt ruházva. A nagybani belső hálózaton összegyűjtik valamennyi francia nagybani piac eladási adatait, annak érdekében, hogy azokat átlátható módon az ágazat szereplői rendelkezésére bocsássák. Éppen ezek az összefoglaló jellegű adatok keltették fel a Bizottság érdeklődését, mivel lehetővé tették számára azt, hogy általános összefüggésben tudja elhelyezni a Franciaország által átadott részinformációkat a szóban forgó támogatási intézkedés elemzése céljából.

(81) A Bizottság nem feltételezheti, hogy az Ofimer adatai jelentős eltéréseket mutatnak azokhoz a végső statisztikai adatokhoz képest, amelyeket röviddel később készítettek el. Az Ofimer gazdasági megfigyelője által az adatok összegyűjtéséhez alkalmazott módszer (5) ezen szervezet éves jelentéseiben bemutatásra került. Így köszönhetően a nagybani belső hálózatnak, az Ofimer a helyi szereplőknek (nagybani piacok, termelőszervezetek, halárusok) napi, illetve heti jegyzéket szolgáltat, amelyben közzéteszi a legfőbb nagybani piacok, valamint a francia kínálat terén leginkább meghatározó fajták mennyiségi és árakra vonatkozó adatait. Mindezen túl minden hónap elején egy "kibővített" jegyzék mutatja be halmozottan az év eleje óta eltelt időszak legjelentősebb nagybani piacainak eladási adatait, valamint minden negyedév elején egy eladásösszegző jegyzet készül és érhető el a szervezet honlapján. Ezen információk összegyűjtésének a módszere azt mutatja, hogy Ofimer adatai megbízható adatok. Egyetlen konkrét adat sem utal arra, hogy ezek az adatok félrevezetők lennének. Sőt, a Bizottság más dokumentumokban, amelyekhez a szóban forgó honlapon hozzáfért, sem talált az alkalmazott adatokhoz képest helyesbített vagy ellentmondó adatokat; ellenkező esetben, természetesen ezeket figyelembe vette volna. Mindezen túl, az a tény, hogy az adatokat az Ofimer közintézmény honlapján közzéteszik, azokat hivatalos jelleggel ruházza fel. Nincs semmi indok arra, hogy ezeknek az adatoknak a hitelességét a Bizottság megkérdőjelezze.

(82) Néhány, Franciaország által még a hivatalos vizsgálati eljárást megelőző, illetve ezen eljárás megkezdésére 2002. március 5-én kelt válaszjegyzékében hivatalosan közölt információi csak hiányos részinformációkat tartalmaztak, amelyek nem tették lehetővé a Bizottság számára azt, hogy helyesen ítélje meg a szóban forgó időszak alatt a halászati termékek piaci helyzetét. A Bizottságnak más információkat is fel kellett kutatnia ahhoz, hogy ezt a vizsgálatot el tudja végezni. A Bizottság sajnálja azt, hogy Franciaország nem jutatta el közvetlenül ezeket vagy más hasonló hivatalos adatokat.

(83) Következésképpen helyénvaló kielemezni a különféle ismert adatokat azért, hogy meghatározható legyen a halászati termékeknek a 2000. év első félévi pontos piaci helyzete.

(84) Franciaország 2001. április 6-án kelt jegyzéke semmiféle számadatot nem tartalmazott a piacra vitt mennyiségre vonatkozóan. Csupán annyit közölt, hogy "a ténylegesen eladott mennyiség és annak értéke a valóságban alacsonyabb, mint a Bizottság által elfogadott adatok, valamint az 1999-es értékeknek is alatta marad". Ekkor a Bizottság már ismerte az Ofimer igazgatótanácsa által, a 2000. május 24-i ülés alkalmával felülvizsgált, a 2000. év januártól áprilisig terjedő időszakra vonatkozó helyzetelemzésében szereplő adatokat, amelyeket felhasznált ahhoz, hogy Franciaországtól, a 2001. január 15-én küldött levelében kiegészítő információkat kérjen (a Bizottság ebben idézett egy részletet, amely szerint " a 2000. első négy hónapjában a piacra vitt mennyiség megfelelt az 1999. ugyanezen időszakára vonatkozó mennyiségnek és a nagybani eladási érték az előző évhez képest 3 %-os növekedést mutatott").

(85) Franciaország a 2002. március 5-én kelt jegyzékében ezzel szemben azt írta, hogy "minden jelentősebb francia nagybani piacon, a piacra vitt mennyiség 2000. első hat hónapjában megfelelt az 1999. ugyanazon időszakára vonatkozó mennyiségnek, még annak ellenére is, hogy ritkán, rövidebb időszakokra jelentős visszaesést könyveltek el, amely nyilvánvalóan a jelentősebb média visszhangnak tudható be". Mindez megegyezik azzal, ami az említett helyzetelemzésben, illetve az Ofimer Flash Eco kiadványa 2001. február 16-i számában szerepel; a Bizottság ez utóbbira hivatkozott a hivatalos eljárás megkezdéséről szóló határozatában (a 2000. év és az 1999. év termelésének összehasonlítására vonatkozó adatokat tartalmazó dokumentum, amely megjegyzi, hogy "a 2000. év eredményei azt jelzik, hogy az eladott mennyiség megfelel az 1999-ben eladott mennyiségnek").

(86) A Bizottság tehát megállapította, hogy a piacra vitt mennyiség nem változott 2000-ben, pontosabban annak első félévében. Egyetlen információ alapján sem lehet azt mondani, hogy a piacra vitt mennyiségek csökkentek akkor, amikor a média hatása erősebbnek bizonyult. Ugyanakkor a piacra vitt mennyiségek csökkenése feltehetőleg más okokkal magyarázható, leginkább a rossz időjárással. Nem ritka esetben előfordul, hogy a halászhajók nagy része viszonylag hosszabb ideig (1-2 hétig vagy tovább) nem tud kimenni a tengerre a rossz idő miatt. Az említett médiának nincs közvetlen hatása a piacra vitt mennyiségre; nem ez az, amely megakadályozza azt, hogy a halászok kimenjenek a tengerre. A média az ágazat ezt követő szakaszában, az árak és a piacról visszavont mennyiségek tekintetében érezteti hatását.

(87) Franciaország 2001. április 6-án kelt jegyzéke szerint "a piacról visszavont áruk mennyiségének aránya jelentősen magasabb volt 2000. első hónapjaiban, mint 1999. ugyanezen hónapjaiban; a növekedés 1999. január és április, illetve 2000. január és április között elérte a 25 %-t, 1999. január és március, illetve 2000. január és március között a 35 %-t, 1999. január és 2000. január között a 92 %-t, valamint 1999. február és 2000. február között az 57 %-t". A 2002. március 5-én kelt jegyzék visszautal ezekre a számadatokra, és egyben közli, hogy a januártól májusig terjedő időszakban a piacról visszavont áruk mennyiségének növekedése 32 %, míg a januártól júniusig terjedő időszakban ez a mérték 28 % volt. Mindezen túl ez a jegyzék pontosítja azt, hogy "a visszavont áruk mennyisége bizonyos fajok esetében, úgy mint a languszta (+ 175 %), az ördöghal (+ 161 %), valamint a tengeri pók (× 5) rendkívül magasnak bizonyult; ezen fajok esetében hangsúlyozta leginkább a média a szénhidrogén maradványokkal (6) szembeni érzékenységet".

(88) Ezek az adatok részadatok, amelyek nem teszik lehetővé azt, hogy a ténylegesen visszavont áruk mennyiségről konkrét képet kapjunk. Valójában a ténylegesen visszavont áruk mennyisége nem került feltüntetésre; a kétszeres vagy háromszoros növekedés nem jelez semmit abban az esetben, amennyiben a referenciamennyiség, tehát az első évben a visszavont áruk mennyiségének mértéke alacsony. Sőt, az sem került pontosításra, hogy százalékos formában mennyi volt a piacra vitt, illetve a piacról visszavont áruk mennyisége. Az sem került feltüntetésre, hogy vajon januárban, a visszavont áruk mennyiségének növekedése azon fajokat érintette-e, amelyek esetében a média leginkább foglalkozott a szénhidrogénre való érzékenységükkel. A Bizottság megvizsgálja a Franciaország által említett három faj esetét: a langusztáét, az ördöghalét és a tengeri pókét.

(89) A languszta esetében, amennyiben az Ofimer erről a rákról készített tanulmányára (7) hivatkozunk, elmondható, hogy ezen rák szezonja április közepétől augusztusig tart. A jelentős, piacról történő visszavonások alkalomszerűen jelentkezhetnek. Ez a tanulmány megemlíti a megszokottól eltérően magas 2001. május-júniusi visszavonások esetét, amely annak a következménye volt, hogy jelentős mennyiségű élő languszta került a piacra olyan időszakban, amikor ezen termék iránt kevésbé jelentős a kereslet. Ugyanakkor a Bizottságnak a halászati termékek közös piaci szervezésére vonatkozó szabályok alkalmazása keretében (a halászati és haltenyésztési termékek közös piaci szervezéséről és alkalmazásának részletes szabályozásáról szóló, 1992. december 17-i 3759/1992/EGK tanácsi rendelet (8), az események időpontjában alkalmazandó) megküldött adatok szerint ezek a visszavonások 2000. első hat hónapjában az alábbiak szerint alakultak: januárban 21 kg, februárban 5 kg, márciusban 2 kg, áprilisban 103 kg, májusban 1 364 kg, júniusban 2 007 kg. Tehát ezen rákfélére vonatkozóan nincs egyetlen pontos és világos adat sem, amely arra utalna, hogy az olajfolt médiatizálása, amelyről azt feltételezzük, hogy a hajótörést követő hetekben jelentősebb volt, említésre méltó mennyiségű languszta piacról történő visszavonását eredményezte volna.

(90) Az ördöghal esetében a Bizottsághoz eljutatott adatok szerint a visszavont áruk mennyisége 454 kg volt 2000. januárban, szemben azzal a 84 kg-os mennyiséggel, amelyet 1999. januárban rögzítettek, amely tehát említésre méltó növekedést jelez. Ugyanakkor 2000. februárban a visszavont áruk mennyisége nem volt csak 59 kg, akkor, amikor 1999. februárban ez 221 kg volt. 2000. márciusban 39 kg-t vontak vissza a piacról szemben a 148 kg-os 1999. márciusi mennyiséggel; a következő három hónapban visszavont mennyiség még ennél is magasabbak voltak 1999-ben (278 kg), mint 2000-ben (241 kg). Így tehát egy nagyon ellentmondásos helyzet állt elő, amelyből adódóan a Bizottság nem tudja levonni a végkövetkeztetést azzal kapcsolatban, hogy az olajfolt hatásának következtében megnövekedett-e vagy sem a visszavont áruk mennyisége.

(91) Ami a Franciaország által harmadik fajként említett tengeri pókot illeti, a Bizottság nem rendelkezik a visszavont mennyiségekre vonatkozó adatokkal (9). Ugyanakkor hivatkozni lehet a Bizottságnak a pogácsarákkal kapcsolatosan megküldött mennyiségekre; a pogácsarák értékesítési és piaci sajátosságai hasonlatosak a tengeri pókéhoz. A visszavont áruk mennyisége 2000 első hónapjaiban 1999-hez viszonyítva megnövekedett, azonban abszolút értékben ezek mennyisége alacsony szinten maradt; 19 kg-ról 47 kg-ra emelkedett januárban, 3-ról 35 kg-ra februárban, 7 kg-ról 31 kg-ra márciusban, jelentéktelen áprilisban, 31-ről 164 kg-ra májusban és 501-ről 521 kg-ra júniusban. Tehát nem beszélhetünk a fogyasztók bizalomvesztéséről a pogácsarák esetében, különösképpen 2000. első hónapjaiban, illetve egyetlen részlet sem utal arra, hogy a tengeri pók esetében ez másképp alakult volna ugyanezen időszak alatt.

(92) Következésképpen, amennyiben 1999. januárjához viszonyítva 2000. januárban a visszavonások 92 %-kal növekedtek volna és 28 %-kal az év első hat hónapjában, úgy ezek a visszavonások abszolút értékben kevésbé növekedtek. Ugyanakkor nincs egyetlen olyan részlet sem, amely lehetővé tenné ezt a növekedést az olajfolt médiatizálásának számlájára írni. Sőt, amennyiben még a Bizottsággal közölt információkra is hivatkozunk, megfigyelhető, hogy a 2000. januárban megállapított jelentős visszavonások olyan fajokat érintettek, mint a macskacápa (11 423 kg-ról 16 362 kg-ra), a fekete tőkehal (120 kg-ról 3 727 kg-ra) vagy mint, a sima lepényhal (51 kg-ról 1 789 kg-ra), amelyek esetében piaci sajátosságaik miatt a visszavont áruk mennyiségének növekedése és az olajfolt médiatizálásának hatása között a kapcsolat igen elenyésző, szinte nem létező. Másrészt, az Ofimer 2000. január-áprilisi helyzetelemzése szerint a legfőbb fajok esetében a visszavont áruk mennyisége a piacra vitt áruk mennyiségének 1,5 %-a alatt maradt; eseti visszavonásokat jelentettek be a tengeri süllő, a szardella és a tengeri pók esetében.

(93) A visszavont áruk kérdéséről alkotott végkövetkeztetéseképpen, a Bizottság megállapította, hogy egyetlen részlet sem utal arra, hogy a visszavonások megnövekedése és az olajfolt médiatizálásának hatása között kapcsolat állna fenn.

(94) 2001. április 6-án kelt jegyzékében Franciaország jelezte, hogy a halászati termékek kiskereskedésekben eladott mennyisége az előző évhez képest 2 %-kal csökkent az első félévben, különösképpen a friss termékek esetében, ahol a mennyiségi csökkenés 7 %-os, míg az értékben számított csökkenés 1 %-os volt, amelyből a rákfélék mennyiségi csökkenése 6 %-os és a halfélék mennyiségi csökkenése 6 %-os volt (5 % a szeletelt hal esetében és 7 % az egész hal esetében). A 2002. március 5-én kelt jegyzék emlékeztet ezekre a számokra (a rákfélék esetében egy kisebb módosítással, amelyek esetében az említett bázisérték 6,5 %) és jelzi, hogy ezek az adatok a fogyasztók valós bizalomvesztését jelentik a tengeri termékekkel szemben. Ez a jegyzék megemlíti azt is, hogy, az Ofimer által figyelt 49 meghatározó fajta esetében megállapítható, hogy az előző évhez képest 34 termék átlagára csökkent január hónapban, 26-é január-februárban, 21-é január-márciusban, 19-é január-áprilisban, 21-é január-májusban és 18-é január-júniusban. Adott fajták esetében az átlagár a következő módon csökkent: nyelvhal (- 5 %), tengeri süllő (- 6 %), tengeri csuka (- 6 %), szardella (- 6 %), kalamájó (- 11 %), fekete tőkehal (- 8 %), szardínia (- 6 %), Szent Péter hala (- 11 %), makréla (- 18 %), közönséges lepényhal (- 28 %), fattyúhering (- 20 %), tengeri keszeg (- 11 %), vörös morgóhal (- 4 %), polip (- 23 %), tengeri pók (- 16 %), garnélarák (- 20 %). Franciaország szerint "ezen adatok meghatározó módon megvilágítják a 2000. január és június között az első osztályú piac által elszenvedett visszaesést, illetve jól illusztrálják, amennyiben ez szükséges, az Erika hajótörés által a francia fogyasztók körében kiváltott emberi reakciót".

(95) A Bizottság megállapította, hogy ezek a részadatok valójában meghatározó módon nem világítanak rá arra, hogy mi történt. Azért, hogy egy valós áttekintést kapjon a helyzetről, Franciaországnak egyidejűleg tájékoztatnia kellett volna a Bizottságot a szóban forgó valamennyi fajta értékesített mennyiségéről.

(96) Ezzel szemben a Bizottság megállapította, hogy az Ofimer 2000. január-áprilisi helyzetelemzése szerint, az árak nagyon ellentmondásosan alakultak. Bizonyos esetekben az árak a bőséges kínálat következtében csökkentek: tengeri süllő (- 11 %), fekete tőkehal (- 8 %), tengeri csuka (- 9 %). Ezzel ellentétben a visszafogott kínálat lehetővé tette más fajok esetében az árak növekedését: vörösmárna (+ 31 %), közönséges tőkehal (+ 27 %), ördöghal (+ 13 %). Ez a helyzetelemzés jelzi azt is, hogy a kínálat átalakítása következtében, a drágább fajok (tengeri csuka, ördöghal, nyelvhal, tengeri süllő, vörösmárna, languszta) részaránya növekedett az olcsó fajok (makréla, fekete tőkehal, sárga tőkehal, tintahal, szardella) részarányának kárára, amely azt eredményezte, hogy a nagybani eladások értéke az előző évhez képest 3 %-kal növekedett.

(97) A nagybani eladások értéke az eladáshoz kapcsolódó költségek levonását követően, megegyezik a halászhajók üzleti forgalmával. A Bizottság megállapította tehát, hogy a halászati üzemek teljes üzleti forgalma kisebb mértékű növekedést mutatott. Következésképpen, amennyiben jelentős számú fajta ára csökkent, úgy ez a csökkenés nem egyezik meg az árak általános csökkenésével, de megfelel annak az ellentmondásos helyzetnek, amelyet az Ofimer állapított meg helyzetelemzésében. Az olajfolt talán hatással volt a tengeri termékek piacára, például bizonyos meghatározott fajok esetében, de a felsorolt különböző részadatok arra engednek következtetni, hogy ez a hatás nagyon elhanyagolható volt. Ugyanakkor, amennyiben ez meghatározó lett volna, az Ofimer bizonyára megemlítette volna azt azokban a közzétett dokumentumaiban, amelyeket kidolgozott.

(98) A fent említett különböző adatok függvényében a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a halászok esetében a társadalombiztosítási terhek egy részének április 15. és október 15. közötti időszakra vonatkozó általános átvállalása a szerződés 87. cikke (2) bekezdésének b) pontja alapján nem nyilvánítható összeegyeztethetőnek a közös piac intézményével.

(99) Amennyiben a működési támogatást valamennyi halászati üzem esetében engedélyezték, anélkül, hogy részükre bármiféle kötelezettséget előírtak volna, úgy ez a támogatási intézkedés összeegyeztethetetlen a közös piac intézményével az 1997. évi iránymutatások 1.2. pontja negyedik albekezdésének harmadik francia bekezdése szerint.

V. KÖVETKEZTETÉSEK

(100) A Bizottság megállapítja, hogy Franciaország illegálisan, a szerződés 88. cikke (3) bekezdését megsértve léptette életbe azokat a támogatási intézkedéseket, amelyek ennek a határozatnak a tárgyát képezik.

(101) Ezen határozat IV-B. és IV-C.1. részeiben kifejtett elemzés alapján, a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az Atlanti-óceán partján húzódó, Finistère-től Gironde-ig terjedő megyék haltenyésztői kedvezményezésére bevezetett támogatási intézkedések (társadalombiztosítási terhek egy részének átvállalása, pénzügyi terhek egy részének átvállalása, a használati díjak befizetése alóli mentesség) a szerződés 87. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerint összeegyeztethetők a közös piac intézményével.

(102) Ezen határozat IV-C.1 részében kifejtett elemzés alapján, a Bizottság úgy ítéli meg, hogy más megyék haltenyésztői kedvezményezésére engedélyezett, a társadalombiztosítási terhek egy részének a 2000. április 15-től július 15-ig terjedő időszakra vonatkozó átvállalása, valamint a használati díjak befizetése alóli mentesség a 2000. évre nem képezhetik a szerződés 87. cikke (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott derogáció részét.

(103) Ezen határozat IV-C.2. részében kifejtett elemzés alapján, a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a halászok kedvezményezésére engedélyezett, társadalombiztosítási terhek egy részének átvállalása a 2000. április 15-től október 15-ig terjedő időszakra nem képezheti a szerződés 87. cikke (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott derogáció részét,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A Franciaország által bevezetett intézkedések, amelyek a társadalombiztosítási és pénzügyi terhek egy részének átvállalására, valamint a használati díjak befizetése alóli mentességre irányultak, és amelyeknek a kedvezményezettjei Finistère, Morbihan, Loire-Atlantique, Vendée, Charente-Maritime és Gironde megye haltenyésztői voltak, a közös piac intézményével összeegyeztethetők.

2. cikk

A Franciaország által a 2000. április 15-től július 15-ig terjedő időszakra a társadalombiztosítási terhek átvállalása és a 2000. évi használati díjak befizetése alóli mentesség formájában bevezetett támogatási intézkedések, amelyek kedvezményezettjei más megyék haltenyésztői voltak, mint Finistère, Morbihan, Loire-Atlantique, Vendée, Charente-Maritime és Gironde megyék, a közös piac intézményével összeegyeztethetők.

3. cikk

A Franciaország által a 2000. április 15-től október 15-ig terjedő időszakra a társadalombiztosítási terhek egy részének átvállalása formájában bevezetett támogatási intézkedés, amelynek kedvezményezettjei a halászok voltak, nem egyeztethetők össze a közös piac intézményével.

4. cikk

(1) Franciaország megtesz minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy a 2. és 3. cikkekben említett és a kedvezményezettek részére már jogtalanul folyósított támogatásokat visszatérítse.

(2) A visszatérítésről haladéktalanul intézkedni kell összhangban a nemzeti jogszabályi eljárással; ezen határozat végrehajtására a nemzeti jogszabályi eljárástól függően azonnal és hatékonyan sort kell keríteni. A visszatérítendő támogatások magukba foglalják azokat a kamatokat is, amelyeket attól az időponttól kell számítani, amikor a kedvezményezett rendelkezésére bocsátották a támogatásokat egészen addig, ameddig a támogatások visszatérítésre nem kerülnek. A kamatlábat a 794/2004/EK bizottsági rendelet (10) V. fejezetével összhangban kell kiszámítani és alkalmazni.

5. cikk

Franciaországnak ezen határozat bejelentésétől számított két hónapon belül tájékoztatnia kell a Bizottságot azokról az intézkedésekről, amelyeket a kiigazítás érdekében tesz meg.

6. cikk

Ennek a határozatnak a Francia Köztársaság a címzettje.

Készült Brüsszelben, 2004. július 14-én.

a Bizottság részéről

Franz FISCHLER

a Bizottság tagja

(1) HL C 39., 2002.2.13., 6. o.

(2) HL C 100., 1997.3.27., 12. o.

(3) www.agriculture.gouv.fr/pech/aqua/

(4) www.Ofimer.fr

(5) 2000. évi jelentés, 39. o.; 2001. évi jelentés, 42. o.

(6) Ezzel az üggyel kapcsolatban a francia hatóságok a vizsgálati eredmények 14 másolatát küldték meg, amely vizsgálatok célja az volt, hogy a vizsgált termékekben (különféle halak) megállapítsák a szénhidrogének koncentrációjának mértékét. A Bizottságot meglepte, hogy ezek a vizsgálati eredmények egybeesnek azokkal a mintaként kifogott halakkal, amelyek közül 3 esetében a vizsgálatot 2000. február 22-én készítették el és azt a vizsgálati laboratórium 2000. február 23-án kapta meg, 2 esetben, a mintavétel 2000. március 7-én történt, az eredményt a laboratórium március 10-én kapta meg, és 9 másik esetében a mintavételre és a kiértékelésre 2000. szeptemberében és októberében került sor. Ezek a vizsgálatok, amelyek kimutatták a szénhidrogének jelenlétét a szövetekben, egyáltalán nem tették lehetővé annak bizonyítását, hogy ez az Erika hajótörés következménye, a hajótörés óta eltelt idő hosszúsága miatt. Azért, hogy egyértelmű bebizonyítást nyerjen az Erika kőolaja és a szénhidrogénnel való terheltség között fennálló összefüggés, a hajótörést követő elegendően rövid időn belül szükség lett volna több, egymást követő vizsgálat elvégzésére. Ezen vizsgálatok hiánya inkább arra utalhatna, hogy közvetlenül a hajótörés után a halak igazán nem szájon keresztül nem fertőződtek. Három vagy kilenc hónappal később a szénhidrogénnel való terheltséget bizonyos esetekben, például a februári vagy márciusi esetekben okozhatta az Erika kőolaja, de ugyanúgy okozhatta a tartályok tisztításából visszamaradt anyag ; a hajók gyakorta a nyílt tengeren tisztítják tartályaikat a jogszabály erre vonatkozó rendelkezésének megsértésével. Ez a második feltevés még inkább elképzelhető a szeptemberben és októberben elvégzett vizsgálatok esetében.

(7) A languszta piaca, az OFIMER igazgatótanácsának 2002. március 6-án bemutatott tanulmány.

(8) HL L 388., 1992.12.31., 1. o. A halászati és haltenyésztési termékek közös piaci szervezére vonatkozó közlésekről szóló, 1993. július 26-i 2210/93/EK bizottsági rendelet (HL L 197., 1993.8.6., 8. o.) szerint, a tagállamoknak félévente tájékoztatniuk kell a Bizottságot a 3759/92/EK rendelet I. melléklete A, D és E pontjaiban felsorolt halászati termékek visszavont, illetve eladatlan mennyiségeiről. A languszta és az ördöghal szerepelnek ezen a listán.

(9) A tengeri pók a 3759/92/EK rendelet 1. cikkében említett fajok között szerepel, de nem szerepel a szóban forgó rendelet I. melléklete A., D. vagy E. pontjaiban. Ezen fajok esetében, amennyiben a visszavonási árat a termelői szervezet határozza meg, úgy a Bizottságot nem kell tájékoztatni a visszáruk adatairól.

(10) HL L 140., 2004.4.30., 1. o.