A Győri Ítélőtábla Gf.20013/2015/4. számú határozata fuvarozási díj megfizetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 206. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 216. §, 496. §, 506. §] Bírók: Bajnok István, Ferenczy Tamás, Szalai György

Győri Ítélőtábla

Gf.II.20.013/2015/4.

A Győri Ítélőtábla a dr. Faluhelyi Ágnes ügyvéd által képviselt felperesnek a Bakkné dr. Gaál Éva Ügyvédi Iroda által képviselt alperes ellen fuvardíj megfizetése iránt indított perében a Veszprémi Törvényszék 2014. október 20. napján kelt 1.G.40.031/2014/8. szám alatti ítélete ellen az alperes által 9., 10. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 5.000. (Ötezer) Ft másodfokú perköltséget.

Ez ellen a végzés ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

Az alperes a fuvarozó felperestől nemzetközi árufuvarozást rendelt meg 2014. március 7-i Ország 1 (Város 1, Város 2) felrakással és 2013. március 8-i Ország 2 (Város 1,Város 2,Város 3) lerakással, 600.- euró fuvardíjért. A további alperesi megrendelés szerint a felperesnek 2013. március 8-án Ország 2ben (Város 4) kellett felrakodnia és 2013. március 11-én Ország 1 (Város 3) lerakodnia 550.- euró fuvardíjért. A teljesített fuvarozásokról a felperes 2013. március 14. napján állított ki számlákat, együttesen 1.150.- euró fuvardíjról. 2013. március 25-én az alperes újabb nemzetközi fuvarozást rendelt meg a felperestől két Ország 1 felrakóhellyel. A fuvarfeladat teljesítése során a felperes fuvarszervezője telefonon kérte az alperes fuvarszervezőjét a hátralékos fuvardíj kiegyenlítésére. Ezután a második felrakóhelyen a felperes már felrakodott fuvareszközét - az alperes utasítására - a raktározó cég lerakatta. A lerakott árut az alperes egy másik, saját maga által kiállított fuvareszközzel juttatta el a rendeltetési helyre. 2013. április 8-án az alperes a felperes részére együtt 356. eurót számlázott ki fuvarozási és rakodási díj címén. A 2013. március 7-én és március 8-án megrendelt fuvarozás 1.150. euró fuvardíjából az alperes 794.- eurót kifizetett, a fennmaradó - és a felperes terhére kiszámlázott - 356.- eurót azonban nem.

A felperes keresetében 356.- euró fuvardíj, valamint annak a 2013. március 28. napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy az alperes megrendelésére a fuvareszközt kiállította, a fuvarozást megkezdte, így az alperest elállási jog nem illette meg.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy a 2013. március 25-i fuvarfeladat teljesítése során a felperes a fuvarozás befejezését egyes korábbi, még nem esedékes fuvardíjai kifizetéséhez kötötte. A teljesítés megtagadása miatt az alperes kénytelen volt másik fuvareszközt kiállítani, mellyel 356.- euró költsége merült fel.

Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével az alperest a kereset szerint 356.- euró tőke, valamint annak a 2013. március 29. napjától járó késedelmi kamata megfizetésére kötelezte. Határozata indokolásában elsődlegesen arra tért ki, hogy - a felek közötti jogválasztás hiányában - az 593/2008/EK rendelet 4. Cikk (1) bekezdés b/ pontja alapján a bíróság a magyar jogot, a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) szabályait alkalmazta a nemzetközi fuvardíj megfizetése iránti perben. A törvényszék a perben rendelkezésre álló bizonyítékok (a felperes személyes előadása, "A" és "B" tanúk vallomása, valamint az alperesi fuvarszervezőtől, "B" től származó 2013. február 26. napján kelt e-mail okirata) mérlegelése alapján úgy ítélte meg, hogy a felek a folyamatosan fennálló jogviszonyukban a fuvardíjak 14 napos fizetési határidejében állapodtak meg azzal, hogy az alperest megilleti a 3%-os levonás ("skonto") joga. A bíróság kiemelte, hogy a 2013. március 25-i telefonbeszélgetés tartalmát illetően a felek fuvarszervezői - "A" és "B" - tanúvallomásai között ellentmondás állt fenn; a fuvardíj kifizetése elmaradása esetére a felperesi fuvarszervező az együttműködés közeljövőbeni megszüntetését helyezte kilátásba, míg minderre az alperesi fuvarszervező úgy emlékezett, hogy "addig nem megy tovább az autó, amíg nincs kifizetve a számla". Ugyanakkor "B" tanú nem emlékezett arra, hogy dátumszerűen bármit mondott volna a felperesi fuvarszervező arra, hogy mikor állítja le a felperes a gépjárművét. A törvényszék a rendelkezésre álló adatok alapján úgy ítélte meg, hogy a megkezdett fuvarfeladat teljesítését az alperes szakította félbe a közte, valamint a felperes között felmerült fizetési nézeteltérés miatt. Az alkalmazandó Ptk.496.§ (1) bekezdése ugyan biztosítja a feladó (megrendelő) részére a szerződéstől elállás lehetőségét, de csak a fuvarozás megkezdése előtt és a fuvarozó kára megtérítésének következményével. A konkrét esetben - a felperesi fuvareszköz alperesi utasításra lerakása előtt - a fuvarozás már megkezdődött, ez a jogszerűtlen elállás pedig nem teszi lehetővé a lerakás költségei fuvardíjba beszámítását.