Tippek

Tartalomjegyzék nézet

Bármelyik címsorra duplán kattintva megjelenítheti a dokumentum tartalomjegyzékét.

Visszaváltás: ugyanúgy dupla kattintással.

(KISFILM!)

...Tovább...

Bíró, ügytárgy keresése

KISFILM! Hogyan tud rákeresni egy bíró ítéleteire, és azokat hogyan tudja tovább szűkíteni ügytárgy szerint.

...Tovább...

Közhiteles cégkivonat

Lekérhet egyszerű és közhiteles cégkivonatot is.

...Tovább...

PREC, BH stb. ikonok elrejtése

A kapcsolódó dokumentumok ikonjainak megjelenítését kikapcsolhatja -> így csak a normaszöveg marad a képernyőn.

...Tovább...

Keresés "elvi tartalomban"

A döntvények bíróság által kiemelt "elvi tartalmában" közvetlenül kereshet. (KISFILMMEL)

...Tovább...

Mínuszjel keresésben

A '-' jel szavak elé írásával ezeket a szavakat kizárja a találati listából. Kisfilmmel mutatjuk.

...Tovább...

Link jogszabályhelyre

KISFILM! Hogyan tud linket kinyerni egy jogszabályhelyre, bekezdésre, pontra!

...Tovább...

BH-kban bírónévre, ügytárgyra

keresés: a BH-k címébe ezt az adatot is beleírjuk. ...Tovább...

Egy bíró ítéletei

A KISFILMBEN megmutatjuk, hogyan tudja áttekinteni egy bíró valamennyi ítéletét!

...Tovább...

Jogszabály paragrafusára ugrás

Nézze meg a KISFILMET, amelyben megmutatjuk, hogyan tud a keresőből egy jogszabály valamely §-ára ugrani. Érdemes hangot ráadni.

...Tovább...

Önnek 2 Jogkódexe van!

Két Jogkódex, dupla lehetőség! KISFILMÜNKBŐL fedezze fel a telepített és a webes verzió előnyeit!

...Tovább...

Veszélyhelyzeti jogalkotás

Mi a lényege, és hogyan segít eligazodni benne a Jogkódex? (KISFILM)

...Tovább...

Változásfigyelési funkció

Változásfigyelési funkció a Jogkódexen - tekintse meg kisfilmünket!

...Tovább...

Módosult §-ok megtekintése

A „változott sorra ugrás” gomb(ok) segítségével megnézheti, hogy adott időállapotban hol vannak a módosult sorok (jogszabályhelyek). ...Tovább...

EH 2003.961 I. A felszámolás kezdő időpontja objektív időpont, amely független attól, hogy az érdekeltek arról mikor értesültek. A felszámolás kezdő időpontja után a felszámolási eljáráson kívül a jogszerű követelések jóhiszemű kiegyenlítésére sincs lehetőség. Az így esetleg kifizetett követelést a hitelező a felszámoló felhívására köteles visszafizetni [1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 4. § (1) bek., 28. § (2) bek., 34. § (2) bek., 57. § (1) bek., 58. § (1) bek.].

II. A kamatfizetési kötelezettség független attól, hogy a késedelem a kötelezettnek felróható-e vagy sem [Ptk. 301. §].

A felperes felszámolását a megyei bíróság a 13. sorszámú határozatával rendelte el. E határozata 1996. szeptember 5-én emelkedett jogerőre, amely a felszámolás kezdő időpontja. A felperes megbízásából, a bankszámláját vezető pénzintézet, vételár kiegyenlítése jogcímén 1996. szeptember 10-én 146 250 Ft-ot, majd 1996. szeptember 24-én 292 500 Ft-ot utalt át az alperesnek. A felperes felszámolója az 1997. október 20-án kelt levelében felhívta az alperest a felszámolás kezdő időpontját követően kifizetett, összesen 438 750 Ft vételár haladéktalan visszautalására azzal, hogy amennyiben ez megtörténik, az alperes vételárra vonatkozó követelését hitelezői igényként nyilvántartásba veszi.

Az alperes elzárkózott a vételár visszafizetésétől.

Az 1998. január 27-én előterjesztett fizetési meghagyással szemben benyújtott ellentmondás folytán perré alakult eljárásban a felperes keresetében kérte az alperes kötelezését 438 750 Ft és annak a kifizetéstől a visszafizetésig tartó időtartamra évi 20%-os kamata megfizetésére. Arra hivatkozott, hogy a felszámolás kezdő időpontjában a felperes valamennyi tartozása lejárttá vált. A felszámolás kezdő napját megelőzően keletkezett tartozásokat kiegyenlíteni nem lehet, azokat hitelezői követelésként kell kezelni, amennyiben azt a felszámolónak a törvényben előírt módon bejelentik.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Azzal védekezett, hogy a részére jogszerűen járó vételárat kapta meg, azzal jogalap nélkül nem gazdagodott. Jóhiszeműen járt el. A felperes gazdálkodó szervezet ügyintézője adott utasítást a részére járó vételár banki átutalására. Amennyiben a felperes ügyintézője mulasztott és jogosulatlanul adott utasítást a vételár alperes részére történő átutalására, úgy a felszámoló vele szemben kártérítési, vagy büntetőeljárást kezdeményezhet.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította és marasztalta az eljárás költségeiben. Határozatát azzal indokolta, hogy a felek között az adásvételi szerződések a felszámolás kezdő időpontja előtt érvényesen létrejöttek. A felperes az alperesnek az adásvételi szerződésből eredő kötelezettségét teljesítette, az alperes a felszámolás kezdő időpontja után átutalt vételárral jogalap nélkül nem gazdagodott. Az 1991. évi IL. törvény nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely kimondaná, hogy a felszámolás kezdő időpontja után az adós által kifizetett, jogszerű, szerződésen alapuló vételárat a szerződő félnek vissza kellene fizetnie.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. Kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 438 750 Ft-ot, ebből 146 250 Ft után 1996. szeptember hó 11. napjától, 292 500 Ft után 1996. szeptember 25. napjától a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamatot.

A felperesnek az elsőfokú kereseti illetékben történő marasztalását mellőzte. Határozatának indokolásában tényként állapította meg, hogy a felperes felszámolási eljárása 1995. június 23-án indult, így arra az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni (továbbiakban: módosított Cstv.). E törvény a felszámolás kezdő időpontját az azt elrendelő végzés jogerőre emelkedésének napjában állapítja meg [módosított Cstv. 28. § (2) bekezdésének e) pontja] és csupán a hitelezői igények bejelentése tekintetében minősül kezdő időpontnak a közzététel napja [módosított Cstv. 28. §-a (2) bekezdésének f) pontja]. A felszámolás kezdő időpontja az azt elrendelő bírósági végzés jogerőre emelkedéséhez igazodó objektív határidő, amely független attól, hogy az érdekeltek arról mely időpontban értesültek.

A perben annak van jogi jelentősége, hogy az alperes részére a perbeli számlák kifizetése 1996. szeptember 5-e, azaz a felszámolás kezdőnapja után történt. Az ismertetett jogi szabályozás szerint a felperes az alperes számlakövetelését 1996. szeptember 5. napjától már nem egyenlíthette volna ki. Ezért a felszámolás megindításának napját követően leemelt 438 750 Ft-ot az alperes köteles - jóhiszeműségétől függetlenül - a felperes számlájára visszafizetni. Az ekként visszafizetendő összeg a felperes felszámolási vagyonába kerül, az alperes pedig a követelését a felszámolási eljárásban érvényesítheti. Mindezen indokok alapján a másodfokú bíróság a felperes kereseti kérelmének megfelelően marasztalta az alperest.

A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Kérte a jogerős ítélet megváltoztatását és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását. Felülvizsgálati kérelmét arra alapította, hogy a jogerős határozat több vonatkozásban is jogszabályt sért, a módosított Cstv. 34. §-a (2) bekezdésének téves értelmezésén alapul, és a késedelmi kamatra vonatkozó rendelkezéseket is sérti.

A másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a perbeli számlákat a felperes az alperes bármiféle közreműködése nélkül, átutalással fizette ki. Az alperes semmit nem emelt le a felperes bankszámlájáról, végig jóhiszeműen járt el. Meghatározó jelentőségük van azoknak a körülményeknek, hogy a felperes által vásárolt áruk ellenértékének kifizetése melyik fél közrehatásával, milyen technikával történt. Ha a kifizetésre jogellenesen került sor, úgy azért csak a felperes átutalásról intézkedő vezetője tehető felelőssé. Neki ugyanis - ha a felszámolás kezdőnapjáról nem is tudhatott pontosan - arra mindenképpen számítania kellett, hogy a felszámolás elrendelésére a másodfokú bíróság döntése alapján sor fog kerülni. A késedelmi kamatra vonatkozó rendelkezés azért jogszabálysértő, mert az alperes csak akkor szerzett tudomást a visszakövetelésről, amikor a felperes felszámolója 1997. október 20-án arra felszólította. Álláspontja szerint a módosított Cstv. 34. §-ának (2) bekezdése - mely szerint a felszámolás kezdő időpontját követően a felszámolási vagyonnal kizárólag a felszámoló jogosult rendelkezni - csak a felszámolás alá került szervezetre tartalmaz kötelezettségeket, illetőleg tilalmakat. Alperes nem volt abban a helyzetben, hogy vizsgálhassa, kinek a jóvoltából jutott hozzá jogos követeléséhez. Meggyőződése szerint a csődtörvény alapján a felperes igényét nem lehet teljesíteni.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. Hivatkozott arra, hogy a felszámolás kezdőnapja - amelyet a felszámolást elrendelő bíróság végzésben megjelölt - objektív időpont, amely független attól, hogy az érdekeltek arról mely időpontban értesültek. Az alperes felülvizsgálati kérelmében a vételár megfizetésének technikai lebonyolításával foglalkozik. Álláspontja szerint azonban a peres eljárás tárgya vételár kifizetésének jogszerűsége. A módosított Cstv. 4. §-ának (1) bekezdése meghatározza a felszámolási eljárás körébe tartozó vagyont, s arról is rendelkezik, hogy ezt a vagyont meg kell őrizni a jogos hitelezői igények minél nagyobb mérvű kielégítésének érdekében. Tekintettel arra, hogy az alperes követelésének kiegyenlítése a felszámolás kezdőnapját megelőző napra készített mérlegben szereplő pénzeszközből történt, ezáltal a hitelezők érdeke sérelmet szenvedett, s az alperes a többi hitelezőhöz képest előnyben részesült. Az alperes csak a módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének f) pontja szerinti kielégítési sorrendben, s leghamarabb a felszámolást elrendelő bíróság által jóváhagyott közbenső mérleg és vagyonfelosztási javaslat alapján részesülhet kielégítésben.

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján, mert a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél a felülvizsgálati kérelemben tárgyalás tartását nem kérte.

A felülvizsgálati kérelem alaptalan.

A másodfokú bíróság a jogvita elbírálásához szükséges tényállást helyesen állapította meg, arra alapítottan a jogszabályoknak megfelelő határozatot hozott. Téves az alperesnek az az álláspontja, hogy a módosított csődtörvény 34. §-ának (2) bekezdése csak a felszámolás alá került szervezetre tartalmaz kötelezettségeket, illetőleg tilalmakat. Ez a rendelkezés a felszámolási eljárásban részt vevő minden félre - így az alperesre mint hitelezőre is - vonatkozik.

Téves az alperesnek az az álláspontja is, miszerint annak van a perben meghatározó jelentősége, hogy a vételár kifizetésére melyik fél közrehatásával és milyen technikával került sor, illetve, ha a kifizetés jogellenesen történt, azért csak a felperes átutalásról intézkedő vezetője tehető felelőssé. A jogerős ítélet helytállóan állapította meg, miszerint a perben annak van jogi jelentősége, hogy a felperes részéről a perbeli számlák kifizetése 1996. szeptember 5-e, azaz a felszámolás kezdő időpontja után történt.

A módosított Cstv. 38. §-ának (3) bekezdése ugyanis akként rendelkezik, hogy a felszámolás kezdő időpontja után a gazdálkodó szervezet ellen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos követelést - ideértve a végrehajtás elrendelése iránti kérelmet is - csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni.

A módosított Cstv. 4. §-a (1) bekezdése értelmében a felszámolás kezdő időpontjától az adós gazdálkodó szervezet vagyona ún. felszámolási vagyonná válik, melyre vonatkozó jognyilatkozatot - a módosított Cstv. 34. §-ának (2) bekezdése értelmében - csak az adós felszámolója tehet. Az adós hitelezője pedig a gazdálkodó szervezetnek a felszámolás körébe tartozó vagyonából a módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésében meghatározott sorrend figyelembevételével tarthat igényt kielégítésre, a módosított Cstv. 58. §-ának (1) bekezdésében meghatározott időpontban. Mindezeket a rendelkezéseket attól függetlenül alkalmazni kell, hogy az alperes - nem vitásan - jóhiszeműen járt el. Mivel azonban az alperes a követeléséhez a fenti jogszabályok megszegése útján jutott hozzá, annak kifizetése jogellenes, s az alperes annak visszafizetésére köteles.

Nem jogszabálysértő a jogerős ítéletnek a késedelmi kamatra vonatkozó rendelkezése sem. Az alperes a részére átutalt összeget, az átutalás időpontjától, jogosulatlanul tartotta magánál. Annak visszafizetése már az átutalás időpontjában esedékessé vált.

A Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy pénztartozás esetében a kötelezett a késedelembe esés időpontjától kezdve akkor is köteles 20% kamatot fizetni, ha a tartozás egyébként kamatmentes. A kamatfizetési kötelezettség akkor is beáll, ha a kötelezett késedelmét kimenti. A késedelmi kamat tehát a késedelmes teljesítés objektív következménye, a kamatfizetési kötelezettség független attól, hogy a késedelem a kötelezettnek felróható-e, vagy sem.

Az előbb kifejtettekre tekintettel a felülvizsgálati bíróság a jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján. (Legf. Bír. Gfv. VI. 32.398/1998. sz.)