A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20439/2010/3. számú határozata közös vagyon megosztása (HÁZASTÁRSI közös vagyon megosztása) tárgyában. [1952. évi IV. törvény (Csjt.) 30. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 148. §] Bírók: Baloginé dr. Faiszt Judit, Fermanné dr. Polák Zita, Hegedűs Mária

Fővárosi Ítélőtábla

1.Pf.20.439/2010/3.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Kovács Tibor ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, a Dr. Kátai Sándor Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Kátai Sándor ügyvéd) által képviselt I.rendű alperes neve (I. rendű alperes címe) I. rendű és II.rendű alperes neve (II. rendű alperes címe) II. rendű alperesek ellen házastársi közös vagyon megosztása iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2010. január 26. napján meghozott - 17.P.24.603/2006/50. sorszám alatt kijavított - 17.P.24.603/2006/48. számú ítélete ellen a felperes részéről 51. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatja.

Az I. rendű alperes kizárólagos tulajdonába adja a vagyonleltár 1. tétele alatt felvett motoros jacht, és a vagyonleltár 2. tétele szerinti utánfutó összesen 1.200.000 (Egymillió-kétszázezer) forint ellenértékét, a tulajdonába adott vagyontárgyak együttes értékét 1.942.000 (Egymillió-kilencszáznegyvenkétezer) forintra felemeli.

Mellőzi a felperes értékkiegyenlítés címén történő marasztalását, és az I. rendű alperest kötelezi, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 494.000 (Négyszázkilencvennégyezer) forintot értékkiegyenlítés címén.

A felperes által fizetendő elsőfokú perköltséget 450.000 (Négyszázötvenezer) forintra, az elsőfokú eljárási illetéket 524.250 (Ötszázhuszonnégyezer-kétszázötven) forintra leszállítja. Kötelezi az I. rendű alperest, hogy fizessen meg az államnak az adóhatóság felhívására 375.750 (Háromszázhetvenötezer-hétszázötven) forint elsőfokú eljárási illetéket.

A Fővárosi Ítélőtábla az ingatlan közös tulajdonának megszüntetésére vonatkozó rendelkezést azzal egészíti ki, hogy magasabb árverési vételár elérése esetén a felperest 30/100, az alperest 70/100 rész illeti meg.

Az árverésre az 1994. évi LIII. törvénynek az ingatlan végrehajtásra vonatkozó szabályai irányadók a 162. §-ban foglalt eltérésekkel és azzal, hogy az ítéletben megállapított legkisebb vételárat a végrehajtás során a végrehajtó nem szállíthatja le.

Az elsőfokú ítélet egyéb rendelkezéseit helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű alperesnek 100.000 (Százezer) forint másodfokú perköltséget.

A fellebbezési illetékből a felperes 401.120 (Négyszázegyezer-százhúsz) forintot, az I. rendű alperes 34.880 (Harmincnégyezer-nyolcszáznyolcvan) forintot köteles megfizetni az államnak az adóhatóság külön felhívására.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes és az I. rendű alperes elvált házastársak, 1975. január 3-án kötöttek házasságot, életközösségük 2004. szeptember 1-jén megszűnt. A házasságkötés előtt az I. rendű alperes és szülei, a II. rendű alperes és néhai édesapja azonos arányú közös tulajdonában állt a b.-i N. utca 37. szám alatti családi házas ingatlan. Az I. rendű alperes apja halála után megörökölte az ingatlan 1/3 tulajdoni hányadát, a II. rendű alperes özvegyi jogával terhelten. 1983-ban az alperesek között ajándékozási szerződés jött létre, amellyel a II. rendű alperes az I. rendű alperesnek ajándékozta az ingatlan 1/3 tulajdoni illetőségét haszonélvezeti jogának kikötésével. Az 1983. január 20-i ajándékozási nyilatkozat szerint az ajándékozó ellenszolgáltatásaképpen az I. rendű alperes vállalta, hogy 1984. január 1-től a házzal kapcsolatos összes kiadást - házadó, rezsi, villany, fűtés, gáz, karbantartás - fedezi. A szerződéskötést követően a volt házastársak az ingatlanon építkezésbe fogtak és azt 1985. végére befejezték.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az együttélés ideje alatt végzett közös építkezés eredményeként a teljes ingatlan 35/100 tulajdoni illetőségét megszerezte. A további 1/6 tulajdoni igényét arra alapította, hogy az ajándékozási szerződés visszterhes, tartási elemet tartalmaz, a volt házastársa által vállalt kötelezettséget a közös vagyon terhére közösen teljesítették. Tulajdoni igényének elutasítása esetére a II. rendű alperes helyett kifizetett 1.291.183 forint rezsiköltség ½ részének megfizetésére kérte az I. rendű alperes kötelezését. Kérte a megállapított tulajdoni hányada alapján a közös tulajdon megszüntetését, elsődlegesen I. rendű alperesi magához váltással, másodlagosan árverési értékesítés elrendelésével, a házastársi közös vagyon megosztását és az I. rendű alperes értékkiegyenlítés fizetésére kötelezését.

A II. rendű alperessel szemben tűrésre irányuló keresetet terjesztett elő.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes és az I. rendű alperes között a házastársi vagyonközösséget - helyesen - megosztotta. Megállapította, hogy az ingatlan 30/100 tulajdoni illetősége a felperest házastársi közös vagyon jogcímén megilleti, ezáltal az I. rendű alperes tulajdoni illetősége 70/100 részre módosul. A közös tulajdont árverési értékesítés elrendelésével szüntette meg, a legalacsonyabb árverési vételárat 35.360.000 forintban határozta meg, amelyből a felperest 12.240.000 forint, az I. rendű alperest 23.120.000 forint vételár illeti. Az I. rendű alperest a sikeres árverés esetén az ingatlan kiürítésére és az árverési vevő birtokba adására kötelezte, a II. rendű alperest a szerződésen alapuló haszonélvezeti és özvegyi jogára figyelemmel az ingatlanból a külön bejáratú szoba, konyha lakrész használatára feljogosította. A felperes kizárólagos tulajdonába 954.000 forint, az I. rendű alperesébe 742.000 forint értékű vagyontárgyat adott és a felperest 106.000 forint értékkiegyenlítés megfizetésére kötelezte. Rendelkezett a felperes tulajdonába adott, az I. rendű alperes birtokában lévő vagyontárgyak kiadásáról.

A meghaladó keresetet elutasította és a felperest az alperesek részére 1.000.000 forint perköltség, az állam javára 900.000 illeték megfizetésére kötelezte.

Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint az I. rendű alperes különvagyona a házasságkötés előtt vásárolt 1/3 ingatlan tulajdoni illetőség, a házassági életközösség fennállása alatt örökölt további 1/3 rész. Az I. rendű alperes az ingatlan további 1/3 illetőségét ajándékozás jogcímén szerezte meg. Az ajándékozási szerződéssel nem a II. rendű alperes tartására, hanem arra vállalt kötelezettséget, hogy az ingatlannal kapcsolatos összes kiadást fedezi. A szerződéssel az I. rendű alperes a teljes ingatlan tulajdonosává, így az ingatlant terhelő kiadások kötelezettjévé vált, amely nem teszi visszterhessé az ajándékozási szerződést. A házasfelek belső viszonyában az esetleges tartásra vonatkozó kötelezettségvállalás csak egy elszámolási viszonyt alapozhatna meg. A felperes kötelmi igénye is alaptalan, követelését az ingatlanhasználó II. rendű alperessel szemben érvényesítheti. Az I. rendű alperes ezért nem kötelezhető a II. rendű alperesre jutó fogyasztással kapcsolatban felmerülő költségek megfizetésére, e követelés a házassági vagyonközösség keretei között nem számolható el.