BH 1994.7.365 I. A végrendelet visszavonásának elbírálása, a hatálytalanság és az érvénytelenség elhatárolása [Ptk. 650. § (1)-(2) bek., 649. §, 653. §].

II. Újabb megtámadási ok előterjesztése a másodfokú eljárás során a keresetváltoztatási tilalomba ütközik [Pp. 247. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alpereseket, hogy fizessenek meg az I. r. felperesnek 15 napon belül egyetemlegesen 82 364 Ft-ot. Ezt meghaladóan a felperesek keresetét elutasította. A megállapított tényállás szerint az örökhagyó az 1989. július 20-án saját kezűleg írt írásbeli magánvégrendeletben minden vagyonát egyik testvérére és annak házastársára: az alperesekre hagyta. 1989. szeptember 11-én azonban az örökhagyó közjegyző előtt újabb végrendeletet alkotott, és másik testvérét: a róla gondoskodó I. r. felperest nevezte meg örököséül. Utóbb a viszony megromlott közöttük és az örökhagyó 1990. november 26-án közjegyző által készített okiratban az 1989. szeptember 11-én kelt közvégrendeletét visszavonta.

Az örökhagyóról 1991 tavaszától kórházba kerüléséig, illetőleg 1991. augusztus 26-án bekövetkezett haláláig ismét az I. r. felperes gondoskodott. A hagyatéki eljárásban a közjegyző az örökhagyó hagyatékát az 1989. július 20-án kelt írásbeli magánvégrendelet alapján az alpereseknek adta át.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy ez a végrendelet érvényes és hatályos. A beszerzett írásszakértői vélemény alapján megnyugtató módon bizonyítást nyert, hogy a végrendeletet az örökhagyó saját kezűleg írta és aláírta, "olyan bizonyíték, amely az örökhagyó beszámítási, illetőleg végrendelkezési képességét vitássá tette volna, nem merült fel... A végrendelet érvényességét nem befolyásolja az a körülmény, hogy az örökhagyó az ezt követően készített végrendeletet visszavonta, mivel a visszavonás kizárólag az I. r. felperes javára készített közvégrendeletre vonatkozott. Éppen ellenkezőleg: az alperesek javára tett végrendelet amiatt lett érvényes, illetőleg hatályos, hogy az örökhagyó az ezt követően készített és a Ptk. 650. §-ának (2) bekezdése szerint a korábbi, az alperesek javára tett végrendeletet visszavonó végrendeletet is visszavonta, azaz hatálytalanná tette." Az érvényes és hatályos végrendelet alapján tehát az örökhagyó örökösei az alperesek. Megalapozottnak találta azonban az elsőfokú bíróság az I. r. felperesnek az örökhagyó gondozása ellenértékének a megtérítése iránt előterjesztett hagyatéki hitelezői igényét és azt - havi 3000 Ft alapulvételével - összesen 3 év és hét hónap időtartamra 126 000 Ft-ban fogadta el. Ebből levonta az örökhagyónak az I. r. felperes birtokába került takarékbetétkönyvéből a temetési költség fedezése után fennmaradt összeget és az alpereseket a különbözet megfizetésére kötelezte. A másodfokú bíróság ítéletével az első fokú ítéletet részben megváltoztatta, és az alperesek által az I. r. felperesnek fizetendő marasztalás összegét 58 364 Ft-ra leszállította. A másodfokú bíróság megállapítása szerint "az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy az örökhagyó 1989. szeptember 11-én közjegyző előtt készített végrendeletének 1990. november 26-án történt visszavonásával az 1989. július 20-án az alperesek javára készített végrendelet hatályossá vált. A Ptk. 650. §-a (1) és (2) bekezdésének helyes értelmezése szerint, ha az örökhagyó több végrendeletet is alkotott, és a visszavontnál régebbi keltezésű végrendelete is van, a később kelt végrendelet visszavonásával a régebbi végrendelet újbóli hatályba lép. Ilyen körülmények között alaptalan a felperes azon fellebbezése, hogy az alperesek javára tett végrendelet figyelmen kívül hagyásával a hagyaték átadása a törvényes öröklés szabályai szerint történjen." Az 1989. szeptember 11-én a közvégrendelet készítésének napján ügyvéd által készített írásbeli magánvégrendeletre alapított I. r. felperesi igénnyel kapcsolatban a másodfokú bíróság megállapította, hogy bár ezt a végrendeletet, amelyen az örökhagyó névaláírása helyén "bizonyos íráspróbálkozás" található, a felperesek a másodfokú eljárásban csatolták be, arra már a kereseti kérelmükben hivatkoztak. Maguk a felperesek adták elő azt is, hogy az ügyvéd az örökhagyó állapotánál fogva a végrendelkezésnek ezt a módját aggályosnak találta, és ezért került sor még ugyanezen a napon a közvégrendelet készítésére. "A közjegyzői okirat tartalmazza, hogy az örökhagyónak szürkehályog betegsége van, emiatt nem lát, nagyot hall, aláírásra képtelen, mert reszket a keze, bár egyébként írástudó. A végrendelet írásba foglalása után a közjegyző rögzítette, hogy mivel az örökhagyó aláírásra képtelen, azt csak a közjegyző írta alá." Erre figyelemmel

"az I. r. felperesnek a keresetváltoztatásra irányuló fellebbezési kérelme egyrészt elkésettsége, másrészt a Pp. 247. §-ának (1) bekezdése alapján alaptalan." A hagyatéki hitelezői igény jogalapját a másodfokú bíróság is megalapozottnak találta, álláspontja szerint azonban az elsőfokú bíróság tévedett a gondozás időtartamának megállapításánál. A másodfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelése alapján a gondozás időtartamát összesen 34 hónapban határozta meg és havi 3000 Ft-tal számolva, összesen 102 000 Ft-ot látott felszámíthatónak, amelyből az elsőfokú bíróság által elszámolt betéti összeg levonása után fennmaradó összeg illeti meg az I. r. felperest.

A felperesek felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő a jogerős ítélet ellen és annak hatályon kívül helyezésével elsősorban azt kérték, hogy a Legfelsőbb Bíróság elsődleges kereseti kérelmüknek adjon helyt. Másodsorban kérelmük arra irányult, hogy a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárásra és új határozat hozatalára. Álláspontjuk szerint az örökhagyó a közvégrendelet visszavonásával egyben az alperesek javára szóló végrendeletet is visszavontnak tekintette. Hivatkoztak arra is, hogy az örökhagyó az 1989. július 20-i végrendeletét abban a feltevésben alkotta meg, hogy élete végéig az alperesek fogják ápolni és gondozni, ez a feltevése azonban meghiúsult, ezért a végrendelet tanalmát tekintve érvénytelenné vált. Mindkét érvelést alátámasztja álláspontjuk szerint az a körülmény, hogy az örökhagyó a későbbi végrendelete visszavonásakor nem kívánt újabb végrendeletet készíteni: korábbi végrendeletét ugyanis nem létezőnek tekintette. Az I. r. felperes sérelmezte továbbá, hogy a másodfokú bíróság a közvégrendelet készítésének napján: 1989. szeptember 11-én ügyvéd által készített végrendelet érvényességét nem állapította meg, ugyanakkor eljárási szabályt is sértett, mert bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül állapított meg olyan tényállást, amely a végrendelet érvénytelenségét eredményezi. Végül az I. r. felperes a hagyatéki hitelezői igénye tekintetében hozott jogerős döntést és sérelmezte, álláspontja szerint a gondozás időtartamát az elsőfokú bíróság állapította meg helyesen.

Az alperesek ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályban tartását kérték. Arra hivatkoztak, hogy a javukra szóló végrendelet érvénytelenségével kapcsolatban a felperesek valójában a Ptk. 649. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerinti érvénytelenségi okra hivatkoznak, azonban nem nyert bizonyítást, hogy az örökhagyót a végrendelkezésre téves feltevés, vagy utóbb meghiúsult várakozás indította volna. Okszerű következtetéssel jutott a másodfokúbíróság arra a megállapításra is, hogy a közvégrendelet napján készült írásbeli magánvégrendelet érvénytelen. Végül a másodfokú bíróság a hagyatéki hitelezői igény tárgyában hozott döntésével jogszabálysértést nem követett el: a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében biztosított mérlegelési jogkörében a bizonyítékok egybevetése alapján állapította meg a gondozás időtartamát.