A Legfelsőbb Bíróság Mfv.11108/2009/7. számú határozata munkabér (ELMARADT munkabér) tárgyában. Bírók: Földényi Gyuláné, Stark Marianna, Tálné dr. Molnár Erika

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

mint felülvizsgálati bíróság

Mfv.II.11.108/2009/7.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Tóth Edina ügyvéd által képviselt felperes nek a dr. Lengyel Zsolt ügyvéd által képviselt alperes ellen elmaradt munkabér megfizetése és egyéb iránt a Kecskeméti Munkaügyi Bíróságnál 1.M.184/2008. szám alatt megindított és másodfokon a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 3.Mf.20.348/2009/7. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett számú másodfokú határozat ellen az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

v é g z é s t :

A Legfelsőbb Bíróság a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 3.Mf.20.348/2009/7. számú ítéletének azon részét, mellyel helybenhagyta a Kecskeméti Munkaügyi Bíróság 1.M.184/2008/26. számú ítéletének a felperes keresetét részben elutasító rendelkezését, nem érinti. Ezt meghaladó részében hatályon kívül helyezi és a munkaügyi bíróságot ebben a körben új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.

A felek felülvizsgálati eljárási költségét 8000 (nyolcezer) forint + 2000 (kettőezer) forint ÁFA összegben állapítja meg.

I n d o k o l á s

A felperes 1991. november 1-től létesített az alperessel munkaviszonyt autóbuszvezető munkakörre. A munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetében 2004. január 1-jétől 2007. december 31-ig terjedő időre elmaradt munkabér és a teljesített rendkívüli munkavégzés pótléka, valamint délutáni és éjszakai műszakpótlék megfizetésére kérte az alperest kötelezni.

A Kecskeméti Munkaügyi Bíróság 1.M.184/2008/26. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 716.597 forint munkabért, valamint 245.623 forint "túlórapótlékot" és mindezen összegek után 2006. január 1-től kifizetésig járó törvényes késedelmi kamatát. Egyebekben a felperes keresetét elutasította.

A megállapított tényállás szerint a felperes az alperesi társaság ...i telephelyén a 15-ös, 16-os és 17-es fordák szerinti járatokat vezette, 2005. december 1-től pedig ...án a 23-as fordabeosztás szerinti ... járatot.

Nem volt a perben vitatott, hogy a felperes minden hónapban előre, napokra lebontva megkapta, hogy mely fordákat kell teljesítenie. A fordákból is kitűnően a járatok között különböző időtartamú (10-20 perces, illetve ezt meghaladó tartamban, esetenként egy órát meghaladó tartamban is) a menetrendbe beépített várakozási idők (kiállási idők) vannak. Az autóbuszvezető munkaköri feladatai közé ugyanakkor nemcsak az autóbusz vezetése tartozik, hanem egyéb feladatok ellátása is, így az utas kiszolgálás, különböző adminisztráció, napi karbantartás, a gépjármű napi takarítása, a napi bevétel elszámolása, a gépjármű előkészítése és átadása stb.

Az alperes 2004. április 30-áig a közúti közlekedési alágazatban megkötött kollektív szerződés (ÁKSZ) alapján munkaidőként ismerte el a szolgálatban töltött időt, ezen belül a járatok közötti idő legalább felét. Az alperes 2004. május 1-jétől a kollektív szerződés alapján munkaidőként ismerte el és számolta el a vezetési időt, valamint a fordákban ténylegesen előírt, ennek hiányában a kollektív szerződésben az egyéb feladatok elvégzésére napi átalányidőben meghatározott minimum mértékeket, így a jármű előkészítésére és átadására fordított időt (kétszer 15 percet), az utas kiszolgálásra fordított időt (járatonként 5 percet), utasok ki- és beszállására fordított időt (az induló állomáson és a végállomáson járatonként 10 percet), a napi bevétel elszámolásra fordított időt (tételes elszámolás esetén 15 percet, egyéb elszámolás esetén 5 percet), a gépjármű napi karbantartási feladataira fordított időt (15 percet), valamint a járatok közötti teljes időt abban az esetben, ha tartalék szolgálatot rendelt el. A járatok közötti idő egy részét az alperes rendelkezésre állási időnek minősítette, és arra kifizetette a kollektív szerződés szerint a munkabér 50 százalékát, de a járatok közötti idő nagyobb hányadát (mint munkavégzésre elő nem írt kiállási időt) munkaidőként nem számolta el, és arra munkabért sem fizet. A felperes erre a körülményre alapította az elmaradt munkabér iránti igényét.

A tényállás szerint a kollektív szerződés (KSZ) 7/B. cikk 3. pontja az 50 kilométer vonalhosszt meg nem haladó belföldi és nemzetközi személyszállítás forgalmi utazó munkakörére vonatkozó eltérő szabályok alapján a rendelkezésre állási idő alkalmazását az 50 kilométer vonalhosszt meg nem haladó foglalkoztatásra is megállapította a 7/A. cikkben szabályozottak szerint. A KSZ 2007. június 1-től kezdődően akként módosult, hogy a járatok közötti kiállási idők rendelkezésre állási időnek minősülnek. Az alperes ezen időponttól a kiállási időkre (mint rendelkezésre állási időre) a munkavállalók részére, így a felperesnek is 40 százalékos pótlékot fizet.

A munkaügyi bíróság a lefolytatott bizonyítás eredményeként azt állapította meg, hogy a fordák szerinti azon időszakokban, amikor a felperes az autóbuszt nem vezette, akkor is munkát végzett, hiszen a kiállási idők nem olyan időszakok, amikor az idejével szabadon gazdálkodott és bármit megtehetett. Ezekben az időszakokban ugyanis nem volt lehetősége a felperesnek, hogy a munkavégzése helyétől eltávozzon, az általa vezetett gépjárművet otthagyja, azért sem, mert a felperes az általa vezetett gépjármű épségéért is felelt, valamint a vonaljegyeket, illetve a bevételt illetően elszámolási kötelezettséggel tartozott, a bevételt nem hagyhatta őrizetlenül a gépjárműben. Ezért a munkaügyi bíróság arra a jogi következtetésre jutott, hogy az Mt. 117. § (1) bekezdés a) pontja alkalmazásával a felperes munkaideje a munkavégzésre előírt idő kezdetétől annak befejezéséig tartó időtartam, amibe be kell számítani a munkavégzéshez kapcsolódó előkészítő és befejező tevékenység időtartamát. A munkaügyi bíróság szerint a KSZ 2007. június 1-jét követő módosítása után sem lehetett a munkaidőt szakaszokra osztani, és a perbeli bizonyítékokkal ellentétesen a munkaidő egy részét rendelkezésre állási időként elszámolni. Ezért a perbeli igazságügyi könyvszakértői bizonyítás alapján a munkaügyi bíróság megalapozottnak találta a felperes elmaradt munkabér iránti kereseti kérelmét az érvényesített időszakban irányadó órabérekkel számolva, és ebből következően - az alkalmazott munkaidőkeret szerinti óraszám túllépése miatt - megállapította a felperes által teljesített rendkívüli munkavégzés ellenértékét is.

A munkaügyi bíróság ítélete ellen mindkét fél fellebbezést terjesztett elő.

A Bács-Kiskun Megyei Bíróság 3.Mf.20.348/2009/7. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét kizárólag az alperes által fizetendő szakértői költség és eljárási illeték összege tekintetében változtatta meg, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A másodfokú bíróság azzal egészítette ki a tényállást, hogy a felperes a perbeli időszakban a fordákban 50 km alatti járathosszon teljesített menetrendszerinti személyszállítást, továbbá ezen kívül végzett nem menetrendszerinti tevékenységet is.