A Fővárosi Törvényszék P.25194/2015/15. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 233. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §] Bíró: Borsodi Zoltán

Fővárosi Törvényszék

...P..../2015/15.

A dr. Vitál István ügyvéd (ügyvéd címe.) által képviselt

I.rendű felperes neve (I.r. felperes címe.) I. rendű felperesnek

és

II.rendű felperes neve (II.r. felperes címe.) II. rendű felperesnek

-

a jogtanácsos jogtanácsos (képviselő neve; képviselő címe.) által képviselt

alperes neve alperes ellen

kártérítés iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék meghozta az alábbi

Í T É L E T E T:

A bíróság kötelezi az alperest 15 napon belül fizessen meg az I. rendű és II. rendű felperesnek fejenként 398.595,- (háromszázkilencvennyolcezer-ötszázkilencvenöt) Ft-ot és ennek 2012. február 13. napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű éves késedelmi kamatát, valamint 50.000,- (ötvenezer) Ft perköltséget.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül jelen bíróságnál 3 példányban benyújtandó, de a Fővárosi Ítélőtáblához címzett fellebbezésnek van helye.

A fellebbezési határidő lejárta előtt a peres felek kérhetik, hogy a fellebbezést a másodfokú bíróság tárgyaláson kívül bírálja el. Ha a fellebbezés csak a perköltség viselésére, összegére, az előzetesen le nem rótt eljárási illeték viselésére vonatkozik, a teljesítési határidővel kapcsolatos, továbbá ha az csupán az ítélet indokolása ellen irányul, akkor azt a másodfokú bíróság tárgyaláson kívül is elbírálhatja, kivéve ha a fellebbező a fellebbezésében, vagy a másik fél a másodfokú bíróság felhívására tárgyalás tartását kéri.

I N D O K O L Á S:

Az I. rendű és a II. rendű felperesek házastársak. A II. rendű felperes mint az I. rendű felperes házastársa 2010. november 24-én utazási szerződést kötött a felperesek számára az 1-es cég neve Kft.-vel 7 éjszakás, félpanziós országi körutazás céljából. A szerződés szerint az utazás időpontja 2011. január 18. - február 6; a teljes részvételi díj az összes utasra 1.526.116,- Ft. A II. rendű felperes az utazási díjból igazoltan még aznap megfizetett 1.501.116,- Ft-ot, majd később a különbözetet is.

Az 1-es cég neve Kft. 2010. decemberében fizetésképtelenség miatt beszüntette utazásszervezői tevékenységét, melynek következtében a felperesek utazása meghiúsult. A cég biztosítója a 2-es cég neve Ltd. Magyarországi Fióktelepe volt, amely a felperesek kárigényét befogadta és annak alapján két részletben előbb 572.880,- Ft-ot, majd 131.046,- Ft-ot, vagyis mindösszesen 703.926,- Ft-ot fizetett meg részükre, míg az ezt meghaladó igény kifizetését megtagadta.

A fizetési meghagyással indult eljárásban a felperesek módosított keresetükben kérték, hogy a bíróság kötelezze az alperest, hogy a felpereseknek fejenként fizessen meg 398.595,- Ft-ot, ezen összeg után 2012. február 13-tól (ekkor kapták meg a biztosító értesítését arról, hogy lezárta az eljárást) a kifizetés napjáig járó, a Ptk. szerinti késedelmi kamatot, valamint ügyvédi munkadíjból álló perköltséget, melyet a vonatkozó IM rendelet alapján kértek megállapítani azzal, hogy a felperesi jogi képviselő ÁFA körbe tartozik (az ügyvédi munkadíjat úgy kérték, hogy azt a két felperesre együttesen számolja a bíróság, és fele-fele arányban ítélje meg számukra).

Előadták, hogy a 213/1996. (XII.23.) Korm.rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) alapján az 1-es cég neve Kft. nem megfelelő, de a belső jogrend által nem kifogásolt mértékű vagyoni biztosítékkal működhetett, amely miatt a teljes mértékű kártalanításuk nem volt lehetséges. A felperesek előadták tovább, hogy ők mint az Európai Unió polgárai közvetlenül is hivatkozhatnak a közösségi irányelvekre, amennyiben az adott állam azoknak a gyakorlatba történő átültetését, a hazai jogforrások közé történő beillesztését elmulasztotta, illetve azt esetleg nem megfelelő módon végezte el. Álláspontjuk szerint a 213/1996. (XII.23.) Korm.rendelet nem felel meg a szervezett utazási formákról szóló 90/314/EGK Irányelv 7. cikkében foglaltaknak és az irányelv nem megfelelő átüítetése miatt viszont a alperes neve alperest kártérítési felelősség terheli. Jogalapként hivatkoztak a (régi) Ptk. 339. § (1) bekezdésére, valamint eseti bírósági döntésre (a Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.20.182/2014/2. számú ítélete, illetve az Európai Bíróság C-430/13. számú ügyben hozott végzése).

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy az irányelvet megfelelően ültette át a magyar jogba, de amennyiben bizonyítottá válna a szabályozás uniós joggal való összhangjának hiánya, az sem adna alapot az alperes kártérítési felelősségének megállapítására. Hivatkozott arra, hogy nincs jogalkotással okozott kár, ráadásul nem az alperes volt a jogalkotó. Szerinte egyébként is csak akkor lenne megállapítható az alperes teljes körű felelőssége, amennyiben kizárólag a szabályozás esetleges nem megfelelősége vezetett volna a felpereseket ért kárhoz. Az alperes hivatkozott arra is, hogy a vízum-ügyintézési díj és a sztornó-biztosítási díj nem tartozik a vonatkozó irányelv hatálya alá.

A felperesek kereset alapos.

A bíróság által a jogvita eldöntése során vizsgált jogszabályok a következők:

A 90/314/EGK Irányelv 7. cikke szerint a szervező és/vagy közvetítő szerződő fél kellő biztosítékra vonatkozó igazolást nyújt arra vonatkozóan, hogy fizetésképtelenség esetén a befizetett összeget visszatéríthesse, és a fogyasztót hazaszállíthassa.

A perbeli időpontban hatáyos, az utazásszervező és -közvetítő tevékenységről szóló 213/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet vonatkozó szabályai a következőek:

2. § (1) Utazásszervezői vagy utazásközvetítői tevékenységet Magyarországon csak az az utazási vállalkozó folytathat, aki a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvényben (a továbbiakban: Kertv.), valamint az e §-ban előírt feltételeknek megfelel, és kérelme alapján e tevékenység folytatását számára a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal (a továbbiakban: Hivatal) engedélyezte.

(2) Az engedély iránti kérelemnek tartalmaznia kell

a) a (7) bekezdés a)-d), f) és g) pontjában meghatározott adatokat,

b) a Kertv. 6/F. § (2) bekezdés a) pontja szerinti felelős személyre vonatkozóan előírt képesítési és gyakorlati követelmények meglétét igazoló iratokat,

c) utazásszervezői tevékenység esetén a 8. §-ban meghatározottaknak megfelelő vagyoni biztosíték meglétét igazoló iratokat, valamint a kérelmező nyilatkozatát arról, hogy a 8. § (3) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott tevékenységekből az indulás évében milyen összegű árbevételt tervez.

(3) A hiánypótlási felhívás kibocsátására alkalmazandó határidő tizenöt nap, az ügyintézési határidő negyvenöt nap.

(4) Nem engedélyezhető a tevékenység, ha a kérelmező - a kérelem benyújtásának időpontjában - az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 178. § 32. pontja szerint nem minősül köztartozásmentes adózónak. A kizáró feltétel fennállásának hiányát a kérelmező - ha nem szerepel a köztartozásmentes adózói adatbázisban - 30 napnál nem régebben kiállított közokirattal igazolhatja.