A Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27062/2013/4. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2003. évi XCII. törvény (Art.) 97. §, 108. §, 109. §, 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 50. §] Bíró: Korvicska Attila

Kapcsolódó határozatok:

*Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27062/2013/4.*, Kúria Kfv.35568/2013/8. (BH 2015.1.18)

***********

A Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

8.K.27.062/2013/4. szám

A bíróság dr. Berlik Zoltán ügyvéd által képviselt dr. I.rendű felperes neve I.rendű felperes címe szám alatti lakos felperesnek - dr. Stomfai Ramóna jogtanácsos által képviselt I.rendű alperes címe szám alatti alperes ellen adóügyben hozott határozat felülvizsgálata iránt indított perében meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperes részére 15 nap alatt 2.000.000,- (Kettőmillió) Ft perköltséget, míg az állami adóhatóság külön felhívására 1.500.000,- (Egymillió-ötszázezer) Ft feljegyzett illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s :

Az első fokú adóhatóság a 2009. május 6. napján kiállított megbízólevél alapján a felperes 2002. évre vonatkozó személyi jövedelemadó bevallásai utólagos vizsgálatát végezte el.

Az APEH Ellenőrzési Hivatal Vállalkozások Ellenőrzési Főosztálya Társas Ellenőrzési Osztálya 3 számú határozatával a felperes terhére, illetőleg javára személyi jövedelemadóban 2002. évre megállapítást nem tett. A felperes fellebbezése folytán eljárva az alperes /2010. számú határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta, az indokolást részben megváltoztatta. A határozatában megállapította, hogy a 2002. évben tett bevallásokra az adóhatóság megállapítási joga 2009. szeptember 15. napján elévült. A vizsgálatot a megbízólevél alapján lefolytatta, azonban az elévülésre tekintettel az adózó terhére megállapítást nem tett. A tényállás megállapítása körében vizsgálta a felperes által az arra az évre forrásként megjelölt jogügyletek tartalmát, és megállapította, hogy a 2002. január 4. napján István kanadai magánszeméllyel kötött szerződés alapján nem igazolt, hogy 80.000.000,-Ft kézpénzt bocsátott volna ezen személy az adózó részére.

Szintén megállapította azt, hogy Tiborral és Ágnessel 2002. július 2. napján megkötött együttműködési megállapodás alapján sem igazolt 2002. évben a felperes által állított összeg megszerzésére ezen személyektől.

Vizsgálta a felperes és a részben tulajdonában álló Magánklinika Kft. között 2001. december 28. napján és 2002. december 20. napján létrejött kölcsönszerződések tartalmát is. Megállapította azt, hogy a 2002. december 20. napján kapott kölcsön összegével megegyező befizetésről szóló okirat került kiállításra 2002. december 30. napján, mely szerint a felperes, mint a magánklinika ügyvezetője a mai napon pénztárba befizet a tévesen a bankszámlájára utalt 2002. évi műtéti bevételt, 17.995.968,-Ft-ot.

Az adóhatóság megállapította azt határozata indokolásában, hogy a felperes nem igazolta azt, hogy ezen összegekhez ténylegesen hozzájutott, illetőleg adat nem merült fel arra, hogy ezen összeggel a felperes részére folyósítók rendelkeztek volna.

A felperes kereseti kérelme nyomán a Bíróság 20.K.21.569/2010/3. számú határozatával a felperesi keresetet elutasította.

Ezen ítélet ellen felülvizsgálati kérelemmel egyik fél sem élt.

A 2003-2006. évi időszakra új eljárás keretében folytatta le a vizsgálatot a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Adóigazgatósága Ellenőrzési Igazgatóhelyettese.

A 946740 számú határozatával a felperes terhére mindösszesen 74.298.767,-Ft adóhiányt állapított meg. Ezen túlmenően kötelezte a felperest 37.149.383,-Ft adóbírság és 35.972.782,-Ft késedelmi pótlék megfizetésére.

A felperes fellebbezése folytán eljárva az alperes 336269 számú határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta.

A határozata indokolásában megállapította azt, hogy a felperes továbbra sem igazolta hitelt érdemlő adatokkal az általa állított azon tényt, mely szerint a vizsgált időszak elején, azaz 2003. január 1. napján a 2002. évi bevételeiből olyan forrásokkal rendelkezett, amelyből az ezt követő kiadásait fedezte volna. A Tiborral és Ágnessel kötött együttműködési megállapodás, a Magánklinika Kft. és közötte létrejött kölcsönszerződések körében, illetőleg az István kötött megállapodás körében is fenntartotta a korábbi határozatában már rögzített indokolást.

Újabb tényállási elemként adta elő a felperes azt, hogy Péter részére 1997. április 5. napján 320.000.000,-Ft-ot adott kölcsön, melyet a kölcsönvevő részletekben fizetett vissza. Az elismervények szerint 2003. március 5. napján 10.000.000,-Ft-ot, 2004. február 10. napján 47.500.000,-Ft-ot, 2005. január 5. napján 64.000.000,-Ft-ot, míg 2006. január 5. napján 185.000.000,-Ft-ot. A felperesi előadás szerint az átadásra az adós budapesti kaszinójában került sor, arról csak átvételi elismervény készült, melyet a revizor részére nem tudott bemutatni. Az összeg átadásakor csak ketten voltak jelen, és készpénzes teljesítés történt, a készpénz sporttáskában cserélt gazdát.

Az eljárás során az adóhatóság meghallgatta Pétert is, aki a felperessel egyezően adta elő, hogy készpénzben az összeget átvette, azt magánál tartotta, és későbbi időpontokban, részletekben a felperes részére visszaszolgáltatta. A felperes az eljárás során hivatkozott a Megyei Bíróság 3. számú ítéletére is. Előadta, hogy mivel az összes részletet az adós nem fizette vissza részére, ezért indított bírósági eljárást. Az ítéletben a bíróság kötelezte Pétert, mint alperest, hogy 13.500.000,-Ft-ot, illetőleg 2008. január 30. napjától a kifizetés napjáig járó kamatait fizesse meg a felperes részére a köztük létrejött köcsönszerződésre figyelemmel. Az adóhatóság forrásként az ítéletben megjelölt összeget nem fogadta el, mivel az abban írt pénzösszeg tényleges mozgását hiteles bizonyíték nem támasztotta alá.

A felperes keresetében ezen határozat felülvizsgálatát kérte jogszabálysértésre hivatkozással.

Eljárási jogszabálysértésként jelölte meg azt, hogy az alperes által új eljárásra kötelező határozat kötelező előírásait nem tartotta meg a megismételt eljárás során sem az első fokú, sem a másodfokú hatóság, és a felperes terhére megállapításokat a bizonyítékok értékelése körében.

Ebben a körben hivatkozott arra, hogy 2005. július 5. napján az OTP-nél vezetett befektetési számlájáról jelentős pénzösszeget vett fel, melyet Zoltánnal és Ágnessel kötött megállapodása során felhasznált. Álláspontja szerint így téves azon indokolás, mely szerint ne rendelkezett volna ezen összeggel a jogügylethez. Éppen ezért a 2002-es megállapítások jogszerűtlenek, és az adózó vagyonmérlegében 2003. január 1. napján a szerződőktől visszakapott összeget rendelkezésre álló forrásként kellett volna tekinteni.

A már korábban vizsgált és a Magánklinika Kft-vel kötött jogügyletei körében is fenntartotta azt, hogy azokból származó jövedelme figyelmen kívül hagyása a nyitó tétel megállapítása során szintén jogszabálysértő.