BH 2002.12.491 Végrehajtási záradékolásra a kölcsönszerződés felmondásának közokiratba foglalása esetén kerülhet sor [Vht. 21. § (2) bek.].

Az adós és házastársa 1998. május 28. napján teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt hitelszerződést, valamint - ennek alapján - közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozatot írtak alá. A közjegyzői okiratban az adós és házastársa elismerték azt, hogy a végrehajtást kérőtől - egyetemleges adóstársakként 500 000 forint hitelt vettek fel, kötelezettséget vállaltak az összeg visszafizetésére, valamint részletezték ennek módját és határidejét. A közokirat 3. pontja szerint az adós szerződésszegése esetén a Ptk. 525. §-a (1) és (2) bekezdésének megfelelően a végrehajtást kérő "a szerződést jogosult felmondani és a fennálló hiteltartozást, továbbá járulékait a felmondásról szóló értesítés postára adásától számított 15 napon belül egy összegben lejárttá tenni". Az adós és házastársa tudomásul vették, hogy "amennyiben" a szerződést megszegik, és "ennek folytán" a végrehajtást kérő felmondja a hitelszerződést, és a teljes követelés "lejárttá válik, a hitelezőnek módjában áll a közjegyzői okiratot bírósági végrehajtási záradékoltatásra az illetékes helyi bíróságnál benyújtani".

Az adós és házastársa szerződésszegésére alapítottan a végrehajtást kérő a kölcsönt 2000. június 8-án felmondta, az elsőfokú bíróság azonban megtagadta az említett közjegyzői okirat végrehajtási záradékkal történő ellátását. Végzésének indokolása szerint a közokirat nem tanúsítja a kötelezettség bekövetkezését, azaz a kölcsönszerződés felmondását, ezért hiányzik a záradék kibocsátásának a Vht. 21. §-a (2) bekezdésében előírt feltétele. Nem vitás, hogy az adós szerződésszegése esetén a végrehajtást kérőt megilleti a felmondás joga, ha azonban követelését végrehajtás útján kívánja behajtani, e jogát csak a jogszabályban meghatározott alakiságok betartása esetén gyakorolhatja.

A végzés ellen a végrehajtást kérő fellebbezett. Arra hivatkozott, hogy az adós fizetési kötelezettsége nem függött feltételtől vagy időpont bekövetkezésétől, erről sem a hitelszerződés, sem a tartozáselismerő nyilatkozat nem rendelkezett, így a jelen esetre nem vonatkozik a Vht. 21. §-ának (2) bekezdése. Az adós a tartozáselismerő nyilatkozatban vállalta, hogy felmondás esetén a fennálló tartozást egy összegben megfizeti. Felesleges, emellett indokolatlan költségeket jelentene a felmondás közokiratba foglalása, amely egyébként sem igazolja, hogy a felmondás alapjául szolgáló körülmények bekövetkeztek-e.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Utalt annak helyes indokaira, és rámutatott, hogy a törvényalkotó feltételezett szándékára figyelemmel nem lehet eltérni a jogszabály szövegétől, amelynek kiterjesztő értelmezésére sincs lehetőség.

A jogerős végzés ellen a végrehajtást kérő nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben mindkét végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság újabb eljárásra, újabb határozat meghozatalára utasítását kérte. Megismételte - az előbbiekben már ismertetett fellebbezésében foglaltakat, és hangsúlyozta, hogy az adósok fizetési kötelezettsége bekövetkezett. Érvelése szerint nem arról van szó, hogy feltételhez kötötték volna az adósok fizetési kötelezettségét, hanem arról, hogy szerződésszegésük miatt a végrehajtást kérő élt a felmondás jogkövetkezményével: a végrehajtási záradék kibocsátására irányuló jogával. A végrehajtási eljárás során nem lehet vizsgálni, hogy a felmondás jogszerű volt-e, ugyanezt azonban a felmondás közokiratba foglalása sem igazolja, és az újabb közokirat beszerzése jelentős többletköltséget okoz.

Az adós felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos, mert nem történt jogszabálysértés.