A Kúria Bfv.414/2015/7. számú precedensképes határozata emberölés bűntette tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 161. §] Bírók: Csere Katalin, Soós László, Vaskuti András

A határozat elvi tartalma:

A jogos védelmi helyzet megszűnése után, de a közvetlen hozzátartozó sérelmére elkövetett jogtalan támadás miatti menthető felháborodás hatása alatt megvalósított ölési cselekmény erős felindulásban elkövetettként minősül.

Kapcsolódó határozatok:

Budapest Környéki Törvényszék B.105/2012/16., Fővárosi Ítélőtábla Bf.143/2013/17. (ÍH 2014.4), *Kúria Bfv.414/2015/7.*

***********

KÚRIA

Bfv.I.414/2015/7.szám

A Kúria Budapesten, a 2015. év június hó 30. napján megtartott tanácsülésen meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az emberölés bűntette miatt folyamatban volt büntetőügyben a terhelt védője által a Budapest Környéki Törvényszék 12.B.105/2012/16 számú, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.143/2013/17. számú ítéletei ellen előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva a Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.143/2013/17. számú ítéletét megváltoztatja.

a terhelt cselekményét erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének [Btk. 161. §] minősíti.

A terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát 6 (hat) évre enyhíti és a közügyektől eltiltást mellőzi.

Egyebekben a megtámadott határozatokat hatályukban fenntartja.

Az ítélet ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, és ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A Budapest Környéki Törvényszék a 2013. január 15-én kihirdetett 12.B.105/2012/16. számú ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettében [1978. évi IV. törvény 167. §]. Ezért őt hat év hat hónap börtönre és öt év közügyektől eltiltásra ítélte. A bíróság rendelkezett a járulékos kérdésekről is.

Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a terhelt indulatát az váltotta ki, hogy az általa évek óta ápolt, gondozott sértett őt késsel megtámadta, támadását csak erőszakkal tudta elhárítani. A terhelt indulata a sértett magatartása miatt, méltányolható okból keletkezett, tudata ennek hatására elhomályosult, belső egyensúlya megbomlott, a megfontolás szokásos mértékének megtartása lehetetlenné vált, de felfokozott indulatának az oka nem az ittas állapota, hanem a sértett vele szemben tanúsított magatartása volt.

A kétirányú fellebbezések folytán másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla a 2014. január 15-én meghozott és aznap jogerőre emelkedett 4.Bf.143/2013/17. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta: a terhelt terhére rótt bűncselekményt emberölés bűntettének [2012. évi C. törvény 160. § (1) bekezdés] minősítette, a börtönbüntetést kilenc évre, a közügyektől eltiltást 10 évre súlyosította azzal, hogy a terhelt legkorábban a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének letöltését követő nap bocsátható feltételes szabadságra. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A másodfokú bíróság az ép-lélektani alapon kialakult indulat magas fokát nem látta megállapíthatónak. Ezzel összefüggésben kifejtette, hogy az alanyi oldalnak csupán az önhibából eredő ittas vagy bódult állapotban elkövetett konkrét tényállás vonatkozásában van jelentősége. Ezért azt kell vizsgálni az alanyi oldal tekintetében, hogy a terhelt tudatzavart előidéző leittasodása önhibából eredt-e. A sértett kétségkívül elítélendő cselekvőségére a terhelt jelentősen eltúlzott magatartással reagált, ami döntően nem jogos felháborodására, hanem az ittasságára volt visszavezethető. A terhelt elkövetés után tanúsított (helyszín megváltoztatásában, nyomok eltüntetésében, a bűncselekmény utáni telefonálásban megnyilvánuló, ha nem is mindenben adekvát) magatartása is arra utal, hogy az indulat nem járt tudatszűkületet eredményező hatással.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője a Be. 416. § (1) bekezdésének a) és b) pontjára alapított felülvizsgálati indítványt nyújtott be, melyben a terheltnek a jogos védelem menthető felindulásból eredő túllépése [Btk. 22. § (3) bekezdése] mint büntethetőséget kizáró okból történő felmentését, illetve másodlagosan cselekményének erős felindulásban elkövetett emberölésként történő minősítését és a büntetés lényeges enyhítését indítványozta.

Az indítvány lényege szerint anélkül mellőzte a másodfokú bíróság az erős felindultságra és az önkontroll hiányára vonatkozó részét a tényállásnak, hogy megalapozatlanságra, vagy iratellenességre hivatkozott volna. Mindezen túl a másodfokú bíróság e körben az indokolási kötelezettségének [Be. 373. § (1) bekezdés III. a) pont] sem tett eleget.

Álláspontja szerint, ha a tényállás megváltoztatása a tudatállapotra vonatkozóan történt, akkor az törvényesen helyes lehet, ám a tényállásból levont jogi következtetéseket a másodfokú bíróság nem indokolta meg, a tárgyi oldal beható vizsgálatát nem végezte el. Az eljárt bíróságok tévesen ítélték meg a jogos védelmi helyzetet, ugyanis a kés elvételét követően a tényállás nem szól a sértetti magatartás támadó vagy fenyegető jellegének a megváltozásáról, ezért a tényállás alapján az ijedtségből, vagy menthető felindulásból történt túllépés sem kizárt, amely jelen esetben büntethetőséget kizáró okot eredményez.

Ezen büntethetőséget kizáró ok fennállására vonatkozó érvek el nem fogadása esetén a cselekmény minősítése törvénysértő, a helyes minősítés erős felindulásban elkövetett emberölés bűntette. A véghezvitel módja - a sorozatos késszúrások - egyértelműen felfokozott érzelmi állapotra utalnak, amelyet nem zár ki a terhelt ittassága, amelyre egyébként sincs adat.

A Legfőbb Ügyészség BF.499/2015/1. számú írásbeli nyilatkozatában kifejtettek szerint a felülvizsgálati indítvány - a terhelt cselekmény elkövetésekor fennálló ittasságát vitató részében - törvényben kizárt, a jogos védelmi helyzet és az emberölés privilegizált esetének megállapítására hivatkozó részében nem alapos. Ezért indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítványnak ne adjon helyt és tanácsülésen eljárva a megtámadott határozatokat hatályában tartsa fenn. Álláspontjának alátámasztására hivatkozott a Kúria 4/2013. BJE. számú határozatára. Eszerint a jogos védelmi helyzet mindaddig áll fenn, amíg a megtámadott okkal tarthat a támadás megkezdésétől vagy annak folytatásától. Az elhárítás szükséges mértékének túllépése pedig kizárólag akkor állapítható meg, ha a jogtalan támadás ténye megállapítható. A megtámadott ítélet tényállása ilyen adatot nem tartalmaz, a terhelt okkal nem tarthatott a támadás folytatásától, ezért a Btk. 22. § (3) bekezdésére, valamint az emberölés bűntettére, mint törvénysértő minősítésre hivatkozás alaptalan.

A Kúria a felülvizsgálati indítványt - mivel azt nem a terhelt terhére nyújtotta be az ügyész - a Be. 424. § (1) bekezdés szerint tanácsülésen bírálta el.

A Be. 423. § (4) bekezdésében írtakra figyelemmel a megtámadott határozatot a felülvizsgálati indítványban meghatározott részében és az indítványban meghatározott ok alapján, valamint az (5) bekezdésre figyelemmel a 416. § (1) bekezdés c) pontjában felsorolt - feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező - más eljárási szabálysértésekre tekintettel is felülbírálta. Ilyen, a Be. 373. § (1) bekezdésének I. b) és c) pontjában, valamint II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértést nem észlelt.