A Fővárosi Ítélőtábla Bf.274/2019/36. számú határozata testi sértés bűntette tárgyában. Bírók: Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna, Lassó Gábor, Radnainé dr. Solymosi Viktória

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2020. évi február hó 6. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t :

A testi sértés bűntette és más bűncselekmények miatt vádlott és társa ellen indult büntetőügyben a Budapest Környéki Törvényszék 2019. június 19. napján kelt 15.B.11/2018/73. számú ítéletét megváltoztatja.

I. r. vádlottal szemben a kiutasítás büntetést mellőzi egyben a vádlottat 7 (hét) év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre is ítéli.

A Budapesti XX.., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság 2017. január 4. napján jogerőre emelkedett ítéletének száma helyesen: 8.Fk.XXI.1034/2016/20.

I. r. vádlott helyesen 2017. február 16. napjáig őrizetben, 2017. február 17. napjától 2018. június 30. napjáig előzetes letartóztatásban volt, 2018. július 1. napjától letartóztatásban van.

II. r. vádlott helyesen 2017. február 16. napjáig őrizetben, 2017. június 30. napjáig előzetes letartóztatásban, 2018. július 1. napjától letartóztatásban volt.

A vádlottakkal szemben külön-külön 107 000,-Ft (százhétezer) erejéig a vagyonelkobzást elrendeltnek tekinti.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

I. r. vádlottal szemben a kiszabott szabadságvesztésbe a 2020. február 6. napjáig letartóztatásban töltött időt beszámítja

II. r. vádlott 2019. június 19. napjáig letartóztatásban, 2019. június 20. napjától 2020. február 6. napjáig bűnügyi felügyeletben volt. A bűnügyi felügyeletben töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja úgy, hogy 4 (négy) nap bűnügyi felügyelet 1 (egy) nap szabadságvesztésnek felel meg.

II. r. vádlott tartózkodási helye pontosításra került.

A másodfokú eljárás során felmerült 42 000,-Ft (negyvenkettőezer) Ft bűnügyi költséget I. r. vádlott köteles az államnak megfizetni.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

[1] A Budapest Környéki Törvényszék 15.B.11/2018/73. számú, 2019. június 19. napján kihirdetett ítéletével I. rendű vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 164. § (1) bekezdésébe ütköző és a (8) bekezdés I. fordulata szerint minősülő társtettesként elkövetett testi sértés bűntettében, a Btk. 365. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző társtettesként elkövetett rablás bűntettében és a Btk. 342. § (1) bekezdés b) pontjába ütköző közokirat-hamisítás bűntettében, valamint a Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság 2017. január 4. napján jogerőre emelkedett 8.Fk.XXI.1034/2016. számú ítéletének próbára bocsátást kimondó rendelkezését hatályon kívül helyezte a próbára bocsátást megszüntette és bűnsegédként elkövetett garázdaság bűntette (Btk. 339. § (1) bekezdés (2) bekezdés a) és d) pont) miatt is halmazati büntetésül 7 év szabadságvesztésre és 7 év 6 hónap kiutasításra ítélte.

[2] II. rendű vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 164. § (1) bekezdésébe ütköző és a (8) bekezdés I. fordulata szerint minősülő társtettesként elkövetett testi sértés bűntettében és a Btk. 365. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző társtettesként elkövetett rablás bűntettében és ezért halmazati büntetésül 6 év szabadságvesztésre és 6 év 6 hónap kiutasításra ítélte.

[3] A szabadságvesztést mindkét vádlott esetében börtönben kell végrehajtani. Rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi lehetőségéről, a vádlottakkal szemben külön-külön 107.000 Ft erejéig vagyonelkobzást állapított meg. Rendelkezett továbbá az eljárás során lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség megfizetéséről is.

[4] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyészség I. rendű vádlott terhére a büntetés súlyosítása érdekében jelentett be fellebbezést.

[5] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség Bf.185/2018/12. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, indítványozta, hogy a másodfokú bíróság pontosítsa az ítélet 3. oldalának első bekezdését abban a tekintetben, hogy a B.1271-2 /2018. számú vádirattal a Szigetszentmiklósi Járási Ügyészség emelt vádat.

[6] Egyebekben az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének részletesen eleget tett, az eljárási szabályokat megtartotta és törvényesen járt el akkor, amikor a tárgyalást a Be. hatálybalépését követően egyesbíróként folytatta.

[7] A tényállás értelmében az I. és II. rendű vádlott elhatározta, hogy pénzt és italokat szereznek sértettől, majd pedig mindketten részt vettek a bántalmazásban, így a bírósági gyakorlat alapján társtettesként felelnek az eredményért, ha a sértettet egymás tevékenységéről tudva akarategységben bántalmazták, és nincs jelentősége annak, hogy a több elkövető közül a súlyos sérülést ténylegesen ki okozta, a bekövetkezett eredményre figyelemmel kell a büntetőjogi felelősségüket megállapítani. Mindezek alapján mindkét vádlott társtettesként valósította meg az életveszélyt okozó testi sértés bűntettét, és ugyancsak a szándékegység fennállására tekintettel következetes abban is a bírósági gyakorlat, hogy rablás esetén társtettesség megállapításának van helye akkor is, ha az egyik elkövető erőszakot vagy élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmazott, a másik pedig az értékek után kutatott, és akkor is, ha az elkövető társával szándékegységben úgy vesz részt a cselekményben, hogy őt a sértett nem észleli. Jelen esetben az irányadó tényállás alapján a vádlottak közösen határozták el a rablás elkövetését, így szándékegységben cselekedtek, amikor az értékek megszerzése érdekében bántalmazták a sértettet, ezért társtettesként valósították meg a rablás bűntettét.

[8] Az ítélet történeti tényállása tartalmazza a magánlaksértés törvényi tényállási elemeit, de e tekintetben a bűnösséget csak akkor lehetne megállapítani, hogy ha magánindítványt terjesztett volna a sértett, ami jelen esetben nem történt meg. Így tévedett akkor a bíróság, amikor a bűncselekmény megállapításának akadályaként azt jelölte meg, hogy az ügyész azt kifejezetten nem akarta vád tárgyává tenni, hiszen abban az esetben, ha azt a vádirati tényállás tartalmazza, akkor a bűnösség megállapításának lett volna helye.

[9] A próbára bocsátás megszüntetése törvényes, azonban a hivatkozott ítéletet a 20. alszámmal kell kiegészíteni.

[10] A másodfokú nyilvános ülésen az ügyész fellebbezését azonos tartalommal tartotta fent és kiemelte, hogy súlyosító körülményként kell értékelni az I. rendű vádlott terhére a többszörös halmazatot, azt, hogy a bűncselekményt próbára bocsátás hatálya alatt követte el, ezért a középmértékkel megegyező tartamú szabadságvesztés eltúlzottan enyhe. Egyik vádlott sem tartózkodik tíz éve igazoltan jogszerűen Magyarországon, ezzel szemben a bűncselekmény jellege és a jelentős tárgyi súlya alapján helyes a kiutasítás alkalmazása.

[11] A fentiek alapján indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg, I. rendű vádlottal szemben kiszabott börtönben végrehajtandó szabadságvesztést súlyosítsa, a próbára bocsátást kimondó ítéletet 20. alszámmal egészítse ki, és az ítélet indokolását helyesbítse azzal, hogy a közokirat-hamisítás bűntette miatt a Szigetszentmiklósi Járási Ügyészség emelt vádat, egyebekben pedig az ítéletet hagyja helyben.