A Szegedi Ítélőtábla Pf.20166/2008/5. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 164. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 318. §, 339. §, 348. §, 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. §] Bírók: Kiss Gabriella, Kissné dr. Koch Ágnes, Simonné dr. Gombos Katalin

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.III.20.166/2008/5. szám

A M A G Y A R K Ö Z T Á R S A S Á G N E V É B E N !

A Szegedi Ítélőtábla dr. Jánosi László ügyvéd által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - dr. Kriveczky György ügyvéd által képviselt ... KÓRHÁZ (cím) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében, amely perbe a dr. Jakab Tamás ügyvéd által képviselt beavatkozó neve (címe) beavatkozott, a Csongrád Megyei Bíróság 2008. február 12. napján kelt 2.P.22.000/2007/5. számú ítélete ellen a felperes által 6. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő

Í T É L E T E T :

Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek és a beavatkozónak fejenként 60.000-60.000 (Hatvanezer-Hatvanezer) Ft másodfokú perköltséget.

A másodfokú eljárás során felmerült 240.000 (Kettőszáznegyvenezer) Ft le nem rótt eljárási illeték az állam terhén marad.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

A felperes terhességét az alperes orvosa diagnosztizálta. 2005. február 5. napján, majd 2005. március 18. napján az alperesi intézmény alkalmazottja, szakorvos 1 vizsgálta a felperest UH készülékkel, és ezen két szűrővizsgálat alkalmával a magzaton semmilyen rendellenességet nem észlelt. A terhesség 32. hetében, 2005. június 17. napján szakorvos 1 újabb ultrahang vizsgálatot végzett, ekkor a magzatnál kétoldali tágult agykamrát észlelt. Erre figyelemmel további diagnosztikai vizsgálatok elvégzésére a felperest tovább utalta a ... Tudományegyetem Nőgyógyászati Klinikájára. Az itt elvégzett UH vizsgálaton több csigolyára kiterjedő

- 2 -

záródási zavart és agykamra tágulatot is megállapítottak. Ezt követően genetikai tanácsadás is történt.

A terhesség 39. hetében a ... TudományegyetemSzülészeti Klinikáján született meg 2005. augusztus 6. napján a felperes ... utónevű gyermeke. A gyermek gerinchasadékkal, vízfejűséggel született meg. A gyermek állapota alapbetegsége tekintetében végleges.

A felperes módosított, leszállított keresetében 4.000.000 Ft kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest figyelemmel arra, hogy alkalmazottja nem megfelelő gondossággal járt el a terhesgondozás során. Már a 18. terhességi héten elvégzett ultrahang vizsgálat során fel kellett volna ismernie a súlyos magzati rendellenességet, ekkor még lehetőség lett volna a terhesség megszakítására. Miután erre nem került sor, a súlyos alapbetegségekkel megszületett gyermek gondozása, felügyelete a felperestől rendkívüli erőfeszítéseket igényel, ugyanis a gyermek önálló életvitelre képtelen lesz. A fiatal, egyedülálló felperes ennek folytán munkavállalásra és társas kapcsolatok kialakítására való képességét is nagymértékben elveszítette.

Az alperes és a beavatkozó a kereset elutasítását kérték. Álláspontjuk szerint olyan mulasztás, felróható alperesi magatartás a terhesgondozás során nem történt, ami a peres felek közötti egészségügyi szolgáltatási viszonyban kártérítési felelősséget alapozna meg. Nem vitatták, hogy a felperes gyermeke súlyos fejlődési rendellenességgel született, azonban az orvostudomány jelenlegi állása mellett azon időszakban, amikor a szülő kérésére a terhesség megszakításának még helye lett volna, ez az elváltozás nem volt 100 %-os bizonyossággal felismerhető. Az álnegatív szűrővizsgálati lelet ugyanis a vizsgálat ismert specifikus kockázata. Az alperes B típusú jártassággal rendelkező orvosa végezte a szűrővizsgálatot, az ultrahang szűrővizsgálatokra a szakmai protokollnak megfelelő időpontokban és megfelelően került sor, a vizsgálatok során a magzat kóros elváltozására utaló gyanús jelek nem voltak észlelhetők. A használt ultrahang készülék a szűrővizsgálat követelményének megfelelt. Amint pedig az alperes orvosa észlelte a magzat elváltozását, magasabb szintű intézménybe tovább utalta a felperest diagnosztikus vizsgálat elvégzése érdekében, így minden szakmai szabálynak, kötelezettségnek adekvát módon eleget tett.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, és kötelezte őt perköltség megfizetésére, valamint rendelkezett a le nem rótt eljárási illeték és állam által előlegezett költség viseléséről. Megállapította, hogy a peres felek között egészségügyi szolgáltatásra vonatkozó kötelmi jogviszony jött létre. Vizsgálta, hogy a felperes terhességi ellátása során az alperes kellő gondossággal járt-e el, ezzel összefüggésben felróható, vagy sem az, hogy a felperes magzatának nem vitásan beállott fejlődési rendellenességét nem ismerte fel akkor, amikor a felperes a terhesség megszakítás mellett dönthetett volna. A szakkérdések megválaszolására igazságügyi szakértőt rendelt ki. A szakértő aggálytalan szakvéleményében állapította meg, hogy az alperes szakorvosa a felperes terhessége során a szakmai protokollnak megfelelő időben, a terhesség 13., 18. és 32. hetében, megfelelő

- 3 -

Pf.III.20.166/2008/5. szám

módon, a tőle elvárható gondossággal végezte el a szülészeti UH vizsgálatokat. Az élettani tartományon belüli AFP eredmény birtokában a 18. terhességi héten elvégzett UH vizsgálat során fejlődési rendellenességre utaló jelet nem talált. Az alperes orvosának a középértéknél magasabb, de még nem kóros mértékű AFP értékekből sem kellett kóros elváltozásra következtetnie, egyebekben pedig az UH szűrővizsgálat és AFP vizsgálat együttesen sem képes100 %-os bizonyossággal a fejlődési rendellenességet kizárni. Az UH vizsgálati lelet a szakma szabályainak megfelelően készült. Mivel értékelhető kóros eltérés ekkor nem volt felismerhető, így ezen indikáció alapján tájékoztatási kötelezettsége sem lett volna a terhesség megszakítással kapcsolatosan. A terhesség 32. hetében elvégzett UH vizsgálat során merült fel a kóros eltérés, fejlődési rendellenesség gyanúja a magzatnál, amikor az alperesi orvos minden szükséges és lehetséges vizsgálatot elvégzett. Miután valamennyi fejlődési rendellenesség ekkor nem került felismerésre, diagnosztikus tévedés megállapítható, azonban a legjobb felbontású és legkorszerűbb UH készülékkel történő vizsgálatnál is előfordulhat, hogy nem sikerül mindig valamennyi fejlődési rendellenességet felismerni. A felperes az aggálytalan szakértői véleményt cáfolni nem tudta, annak pedig nincs jelentősége, hogy a szakértői vélemény részletesen nem tartalmazza, hogy a felperesen milyen konkrét vizsgálatokat végeztek el az ellátás során, hiszen a perben annak volt jelentősége, hogy az alperes részéről az UH vizsgálatokat kellő időpontban, kellő gondossággal végezték-e el, illetve ezzel összefüggésben a vizsgálatok alapján fel kellett volna-e ismerni a 18. héten a születendő gyermek fejlődési rendellenességeit. A felperes által becsatolt, internetről letöltött ultrahang szűréssel kapcsolatos tájékoztató nem alkalmas a szakértő azon szakmai megállapításainak megdöntésére, amely szerint alperes részéről felróhatóság, illetőleg gondatlanság a felperes ellátása során nem állapítható meg. Tanúként hallgatta meg tanú 1-t, aki a felperes azon tényállítását, hogy már a 18. héten az UH vizsgálat során készült fényképfelvételből meg kellett volna tudni állapítani a magzat fejlődési rendellenességét, nem támasztotta alá. Ebből következően a tanúvallomás sem alkalmas a szakvélemény aggályossá tételére. Az egészségügyi törvény szerint az alperesnek a rendelkezésére álló eszközökkel kell az elvárható gondosságot kifejtenie, így nincs jelentősége annak a felperesi hivatkozásnak sem, hogy a legkorszerűbb készülékkel vizsgálta-e az alperes orvosa a felperest. Összességében kimondta, hogy az alperes a kellő gondosságot fejtette ki a felperes terhességi ellátása során, ebből következően a gyermek fejlődési rendellenességéért, illetőleg azért, hogy a felperes az ilyen fejlődési rendellenességgel született gyermeket kénytelen nevelni, felelősség nem terheli.