BH 2004.4.140 Az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében szabályozott jogorvoslathoz való jog nem teremt közvetlen, jogi lehetőséget a határozatok elleni jogorvoslat benyújtására - A jogorvoslati jogról történő téves tájékoztatás, vagy a tájékoztatás elmulasztása nem sért személyiségi jogot [Alkotmány 57. § (5) bekezdés, 1957. évi IV. tv. (Áe.) 65. § (2) bekezdés, Ptk. 78. § (1) bek. és 84. § (1) bekezdés].

A felperes tulajdonosa a P., A. u. 10. szám alatti ingatlannak, melynek közelében van a Ny. köz 6. szám alatti ingatlan. Ennek tulajdonosa, Sz. F. kérelmére Megyei Jogú Város Közgyűlésének Jegyzője engedélyt adott a benyújtott műszaki terveknek és műleírásnak megfelelő lakóépület építésére. Az építést engedélyező határozatot az építésügyi hatóság nem kézbesítette a felperes részére, mivel a felperes tulajdonában levő ingatlan nem közvetlenül szomszédos a tervezett építkezéssel érintett ingatlannal. 1999. szeptember 30-án megállapította, hogy fellebbezés hiányában a határozat jogerőre emelkedett, erről értesítette az építtetőt és a határozatot jogerősítő záradékkal látta el. A felperes 1999 novemberében szerzett tudomást az építési engedélyről, és ennek megtörténte után, 1999. november 19-én a határozat ellen fellebbezést terjesztett elő. Az I. fokú építésügyi hatóság a fellebbezést csak a felperes panaszára, 2000 márciusában terjesztette fel felettes hatóságához, az alpereshez. Az alperes 2000. április 13-án kelt támadott sz. határozatával a fellebbezést elutasította azzal az indokkal, hogy a felperes az eljárásban nem volt ügyfél, reá nézve a határozat rendelkezést nem tartalmazott, mindezek miatt fellebbezés előterjesztésére nem volt jogosult. A határozat indokolása tartalmazza, hogy az nem az ügy érdemében született, ezért annak bírósági felülvizsgálatá­ra nincs törvényes lehetőség.

A felperes ennek ellenére a határozat bírósági felülvizsgálata iránt pert indított. A Megyei Bíróság ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.

A megismételt eljárásban az alperes a felperes fellebbezését érdemben elbírálva, azt elutasította. Megállapította, hogy a tervezett építés megfelel a városrendezési terv előírásainak, és a tervezett építkezés megvalósítása a felperes számára számottevő érdeksérelmet nem jelent. A 2000. augusztus 7-én kelt határozatát, az építtető kérelmére, azonnal végrehajthatóvá nyilvánította. Ennek indokát az építtető nyomos, egyéni érdekében és az építésbiztonsági, szakmai érdekekben jelölte meg. A határozat indokolása tartalmazza azt is, hogy ennek során figyelemmel volt arra a körülményre is, hogy "az építtető jóhiszeműen (jogerősített és záradékolt tervek birtokában) megkezdett építkezését akasztotta meg fellebbező által előterjesztett (alaptalannak bizonyult) jogorvoslati kérelem."

A felperes ennek a határozatnak a bírósági felülvizsgálata iránt is pert indított, melynek során a Megyei Bíróság ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb bírósága felülvizsgálati eljárás keretében a Megyei Bíróság ítéletét ítéletével hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában részletesen kifejtette, hogy nyilvánvaló és közvetlen érdekeltség hiányában, az irányadó jogszabályi rendelkezésekre tekintettel, a felperes az építési engedélyezési eljárásban ügyfélnek nem minősült, ezért nem tévedett az I. fokú építésügyi hatóság, amikor határozatát a felperes részére nem kézbesítette. A határozat ellen a felperes fellebbezés előterjesztésére nem volt jogosult, annak elutasítása jogszerűen történt az I. fokú építésügyi hatóság részéről.

A Megyei Bíróság ítélete ellen az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán indult ügyben a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága ítéletével a Megyei Bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy a felperes az építési engedélyezési eljárásban közvetlen és nyilvánvaló törvényes érdekeltséggel nem rendelkezett. Az alperes határozata nem sértett jogszabályt, amikor a felperes fellebbezését alaptalannak minősítve, elutasította.

A felperes felemelt keresetében (6. sorszám alatti jegyzőkönyv második oldala) annak megállapítását kérte, hogy az alperes azáltal, hogy a támadott számú határozatában nem adott tájékoztatást arra nézve, hogy a határozat közlésétől számított 30 napon belül annak bírósági felülvizsgálata iránt a Megyei Bíróságnál keresetet lehet benyújtani, a felperesnek az Alkotmány 57. § (5) bekezdése által biztosított jogorvoslati jogának érvényesítését, tehát alkotmányos alapjogát sértette.

Kérte továbbá annak megállapítását, hogy az alperes a támadott határozatának alábbi megállapítása: "E tekintet­ben figyelemmel voltam arra a nem elhanyagolható körülményre, hogy építtető jóhiszeműen (jogerősített és záradékolt tervek birtokában) megkezdett építkezését akasztotta meg fellebbező által előterjesztett (alaptalannak bizonyult) jogorvoslati kérelem", emberi méltóságát és jóhírnevét sértette.

Ezzel összefüggésben az alperest elégtétel adására kérte kötelezni akként, hogy az alperes a sérelmezett határozat indokolásának módosítása tárgyában hozzon újabb határozatot, mellyel a felperes által sérelmezett fenti mondatot az indokolásból mellőzze.

A másodikként megjelölt kereseti kérelemben hivatkozott jogsértésre tekintettel, nem vagyoni kártérítés címén az alperest 100 000 Ft megfizetésére kérte kötelezni.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság a keresetet teljes egészében elutasította. Ítélete indokolásában kifejtette, hogy az alperes a felperes személyiségi jogát határozatában nem sértette meg, nem sértette meg a felperes jogorvoslati joghoz való jogát, valamint jóhírnevét sem.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes jelentett be fellebbezést, fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, és keresete teljesítését kérte. Sérelmezte az elsőfokú bíróság ítéletének azon ténymegállapítását, mely szerint az elsőfokú közigazgatási hatóság szeptember 30-án jogerősítette határozatát, sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság az ítéletben az általa előterjesztett keresetet és annak módosítását tévesen rögzítette, keresete alátámasztásául hivatkozott az elsőfokú eljárás során előterjesztetteken túl arra is, hogy a személyiségi jog megsértése, mint jogsértés a tények téves következtetésre indító csoportosításával is bekövetkezhet, és a jelen esetben be is következett. Ezenkívül fellebbezésében több, az első- és másodfokú közigazgatási eljárással összefüggő kifogását és sérelmét sorolta fel. Fenntartotta a jogorvoslati joga megsértésével összefüggésben kifejtett jogi álláspontját is.

Az alperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő.

A fellebbezés alaptalan.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a tényállást helyesen állapította meg, azt a másodfokú bíróság a fellebbezésre tekintettel annyiban pontosítja, hogy a Város Közgyűlésé­nek Jegyzője határozatát 1999. október 28-án hozta meg. A határozat a kézbesíteni rendelt személyek részére 1999. november 2-a és november 4-e közti időpontban került kézbesítésre.