A Gyulai Törvényszék Pf.25150/2015/4. számú határozata jognyilatkozat pótlása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 112. §, 117. §, 295. §] Bírók: Hajnal Beatrix, Orbánné dr. Papp Éva, Pusztai-Sznyida Barbara

A Gyulai Törvényszék felperesnek - dr. Balázs Imre Ügyvédi Irodája (ügyintéző: dr. Balázs Imre ügyvéd, ) által képviselt alperes ellen jognyilatkozat pótlása iránt a Békéscsabai Járásbíróság előtt folyamatba tett perében a 2015. évi február hó 3. napján 4.P.20.930/2013/37. szám alatt hozott ítélet ellen az alperes részéről 40. és 43. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t .

A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és mellőzi az alperesi jognyilatkozat pótlására vonatkozó rendelkezését, és

megkeresi a Békés Megyei Kormányhivatal Békéscsabai Járási Hivatala Járási Földhivatalát, aziránt hogy a...., ... X helyrajzi számú, a természetben ...., ... u. ... szám alatti ingatlanra a 2012. május hó 14. napján kikötött vételi jognak a gyakorlásával létrejött adásvételi szerződés alapján I. r. felperes (születési neve: ...., született .....-on ...... napján, személyi száma:.................. anyja neve: .............., adóazonosító jele: .........., .... ....., .............. u. .... szám alatti lakos) felperes 1/1 tulajdonjogát a 2.270.330 forint megfizetésének igazolását követően jegyezze be a jelenleg alperes (születési neve: ............., született.........., ......., ................... napján, anyja neve: .........., személyi száma: ............, .........., ........ u. ... szám alatti lakos) alperes tulajdonaként bejegyzett ingatlanra vétel jogcímén.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s .

Az elsőfokú bíróság ítéletével a feleknek az alperes 1/1 részben tulajdonában álló .........-i belterület X helyrajzi számú, természetben .........., ........ u. ... szám alatti ingatlan vonatkozásában a felperes javára 2012. május hó 14. napján kikötött vételi jognak a gyakorlásával 2013. június hó 10. napján létrejött adásvételi szerződést érvényessé nyilvánította. Kötelezte a felperest az alperes javára 2.273.330 forint megfizetésére. Az adásvételi szerződés alapján a felperesnek az ingatlan-nyilvántartásban a tulajdonjoga bejegyzéséhez szükséges alperesi bejegyzést engedélyező nyilatkozatot pótolta. Megállapította, hogy mindegyik fél viseli a saját költségét és 28.000 forint költséget az állam visel.

Az indokolásában kifejtette, hogy az nem volt vitatott a felek között, hogy 2011. október 10. napján kölcsönszerződést kötöttek, melynek a módosítására 2012. május 14. napján került sor. A felek egyezően adták elő azt is, hogy korábban egymást nem ismerték, az alperesnek pénzre volt szüksége és közös ismerőseik révén kerültek kapcsolatba egymással. Az alperes állítása szerint azonban a kölcsönszerződés nem az okiratban szereplő összeg vonatkozásában jött létre, a szerződés ténylegesen csak 5.000.000 forintról szólt és havi 400.000 forintos kamatban állapodtak meg, mely összeg jelentette összesen a 7.800.000 forintot. A 2012. május 14. napján szerződésbe foglalt 6.600.000 forint helyett is csak 3.000.000 forintot kapott. Opciós szerződést nem is állt szándékában kötni. A bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján azonban a felek kölcsönszerződéseiben, a vételi jog alapítására vonatkozó megállapodásokban, valamint azok módosításaiban, mint teljes bizonyító erejű magánokiratokban foglalt tartalmat fogadta el figyelemmel arra, hogy az alperes állítását a tanúk nem támasztották alá. Nem találta alaposnak az alperes azon hivatkozását sem, hogy a kölcsönszerződés tartalmát illetően tévedésben volt, illetve hogy nem volt tisztában a vételi jogot alapító szerződés rendelkezéseivel, mert a magyar nyelvet nem ismerte. Az eljárás során meghallgatott tanúk vallomásából ugyanis megállapította, hogy az alperes már régebb óta Magyarországon tevékenykedett, magyarországi alkalmazottai voltak, az üzleti ügyeit maga intézte. Ezen túlmenően az ügyvédi irodában egyedül jelent meg, tolmácsot nem vitt magával, azt nem is kért, így nyilvánvalóan bízott a saját nyelvtudásában. Az ügyletkötés során ugyanakkor az ügylet lényegének teljes megértéséről biztosította a jelenlévőket. Nem állapítható meg az sem, hogy az alperes esetleges tévedését a felperes okozta, vagy azt felismerhette volna. 2012. május hó 14. napján a felek kifejezetten azzal a szándékkal jelentek meg az ügyvéd előtt, hogy a szerződéseiket módosítsák, illetve újabb kölcsönszerződést kössenek. Az alperesnek így kellő idő állt arra is rendelkezésére, hogy a már korábban megkötött szerződéseit hivatalos tolmáccsal lefordíthassa. A felperesben nem merülhetett fel olyan aggály, hogy az alperes az általa elmondottakat ne értette volna, vagy annak jelentőségével ne lett volna tisztában.

Nem találta a vételi jogot alapító szerződést jó erkölcsbe ütközőnek. Nem állapítható meg a rendelkezésre álló adatokból az, hogy a felek a vételi jogot alapító szerződéssel azt kívánták volna elérni, hogy a felperes elszámolási kötelezettség nélkül jusson hozzá az alperes tulajdonában álló .........., ........ utca ... szám alatti ingatlanhoz. A szerződések egyértelműen azt tartalmazzák, hogy a vétel tárgyát képező ingatlan vételárát a felperes köteles kifizetni, hogyha a vételi jogával él. Ebbe a vételárba azonban az alperessel szembeni követelését jogosult beszámítani. Nem állapítható meg az sem, hogy a vételár kialakítását nem előzte volna meg alkufolyamat. A felek az ingatlan forgalmi értékét a 2011. október hó 10. napján vizsgálták, és azt az alperes által hozott adásvételi szerződésben szereplő értékkel azonosították. Az így megállapított 8.600.000 forintos vételár nem volt olyan kirívóan alacsony, hogy az a 2011. október hó 10. napján kötött opciós szerződés érvénytelenségét eredményezte volna. Az alperes ugyanakkor 2012. május hó 14. napjára beruházásokat eszközölt az ingatlanban, melyek az ingatlan forgalmi értékét 7.000.000 forinttal emelték. Ehhez képest az ekkor meghatározott 8.600.000 forintos vételár kirívóan alacsony. Az alperes erről azonban a felperest nem tájékoztatta. Az ingatlan vételárának a meghatározása nem arra volt visszavezethető, hogy a felperes kihasználta volna az alperesnek a kölcsönre való nagy rászorultságát, így a szerződés jó erkölcsbe ütköző volta nem állapítható meg.

A szerződésben szereplő 8.600.000 forintos vételár, valamint az ingatlan 2012-re meghatározott 18.000.000 forintos forgalmi értéke között olyan jelentős a különbség, amely felperes előnyére nem szolgálhat.

A felperes 2013. június hó 10. napján kelt vételi jogot gyakorló nyilatkozata alapján a felek között az adásvételi szerződés létrejött, mert a felperesnek a vételi jog gyakorlására vonatkozó nyilatkozata hatályosult. A "Nem kereste" postai jelzéssel visszaérkezett küldemény esetében a mulasztás az alperes érdekkörében következett be, ezért az alperes a tudomásszerzés hiányára nem hivatkozhat.