A Budapest Környéki Törvényszék Bf.559/2018/6. számú határozata ittas járművezetés vétsége tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 360. §, 590. §, 591. §, 598. §, 605. §, 606. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 37. §, 38. §, 79. §, 86. §, 236. §, 459. §]

Kapcsolódó határozatok:

Szigetszentmiklósi Járásbíróság B.158/2018/2., *Budapest Környéki Törvényszék Bf.559/2018/6.*, Kúria Bfv.456/2019/9. (BH 2020.2.36)

***********

A Törvényszék mint másodfokú bíróság a Bf. számú ügyben, 2018. év december hó 11. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő

Í T É L E T E T:

A járművezetés ittas állapotban vétsége miatt vádlott ellen indított büntetőügyben a Járásbíróság 2018. április hó 25. napján kihirdetett B. számú ítéletét megváltoztatja.

Az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés tartamát 1 (egy) év 10 (tíz) hónapra enyhíti és mellőzi annak próbaidőre történő felfüggesztését.

A büntetést a vádlottal, mint többszörös visszaesővel szemben tekinti kiszabottnak.

Egyebekben helybenhagyja az elsőfokú bíróság ítéletét azzal, hogy a feltételes szabadság legkorábbi időpontjára vonatkozó rendelkezésből mellőzi a "szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén", illetve a "legkevesebb 3 hónap kitöltésére" vonatkozó mondatrészeket.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

INDOKOLÁS

Az elsőfokú bíróság, vádlottat két rendbeli ittas járművezetés vétsége miatt (Btk. 236.§ (1) bekezdés) - mint visszaesőt halmazati büntetésül 2 év szabadságvesztésre és 3 év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg, annak végrehajtását 5 évi próbaidőre felfüggesztette, egyúttal megállapította, hogy a végrehajtás elrendelése esetén a vádlott legkorábban mely időpontban bocsátható feltételes szabadságra. Határozott továbbá járulékos kérdésként az eljárás során felmerült, állam által előlegezett bűnügyi költség vádlott általi megfizetéséről.

Az ügyész az ítéletet tudomásul vette, azzal szemben vádlott a nyilatkozattételre fenntartott 3 napon belül nem nyilatkozott-, míg a védő, ezen törvényes határidőn belül enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést, melyet írásban később nem indokolt.

A Főügyészség, a Bf. számú átiratában a védelmi fellebbezést alaptalannak találta, így az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt.

A másodfokú eljárás egyik résztvevője sem kérte nyilvános ülés kitűzését, ezért az ügyet a törvényszék a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (régi Be.) 360.§ (4) bekezdése alapján tanácsülésre tűzte ki, melyen a védelmi fellebbezést a Be. 590.§ (1) bekezdése alapján, az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül.

Ennek alapján a törvényszék a védő által a vádlott javára, enyhítés érdekében bejelentett fellebbezést alaptalannak találta, az alább kifejtett indokokra tekintettel.

Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást az eljárási szabályokat betartva folytatta le, ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett. A tényállás megalapozott.

A járásbíróság a bizonyítékokat a logika szabályainak megfelelően értékelte, melynek során indokolási kötelezettségének eleget téve törvényesen döntött a vádlott büntetőjogi felelősségének megállapításáról mindkét cselekményt illetően, azok minősítésére az anyagi jogszabályoknak megfelelően került sor.

A büntetés kiszabásánál az enyhítő és súlyosító körülményeket helyesen vette számba, és a szabadságvesztés büntetés mértéke is megfelel a Btk. 80. (1) - (3) bekezdésében foglalt büntetés kiszabási elveknek, valamint a Btk. 79.§-ában foglalt büntetési céloknak.

Az elsőfokú bíróság azonban tévedett, amikor azt állapította meg, hogy vádlott a cselekményt, mint a Btk. 459.§ (1) bekezdés 31. pontja szerinti visszaeső követte el.