A Miskolci Törvényszék P.21832/2018/65. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 318. §, (1) bek., 339. §, (1) bek., 474. §, (1) bek., 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 7. §, (1) bek., (2) bek., 13. §, (1) bek., 15. §, (1) bek., 77. §, (3) bek., 136. §, (1) bek., (3) bek. d) pont, 244. §, 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 341. §, (4) bek., 365. §, (2) bek. a) pont] Bíró: Szrogh Csaba

Kapcsolódó határozatok:

*Miskolci Törvényszék P.21832/2018/65.*, Debreceni Ítélőtábla Pf.20135/2020/4. (ÍH 2021.16)

***********

A M-i Törvényszék a Fp-i képv. Ügyvédi Iroda (címe, neve) által képviselt I.rendű felperes és II.rendű felperes (mindketten: címük) felpereseknek - Ap-i képv. (címe) ügyvéd által képviselt Ap. (címe) alperes ellen személyhez fűződő jogok megsértésének megállapítása és kártérítés megfizetése iránt folyamatban lévő perében, amely perbe az alperes pernyertessége érdekében beavatkozott beavatkozó képv. (címe) ügyvéd által képviselt beavatkozó (címe) - meghozta az alábbi

KÖZBENSŐ ÍTÉLETET:

A törvényszék megállapítja, hogy az alperest teljes kártérítési felelősség terheli az I. rendű és II. rendű felperest abból eredő kárért, hogy M. B. nevű gyermekük 2013. december 16. napján végtaghiánnyal megszületett.

A közbenső ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül a D-i Ítélőtáblához címzett, de a M-i Törvényszéken, elektronikusan előterjesztendő fellebbezésnek van helye.

A törvényszék tájékoztatja a peres feleket arról, hogy a másodfokú bíróság a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálja el, kivéve, ha a felek bármelyike tárgyalás tartását kéri, a bíróság azt indokoltnak tartja, vagy tárgyaláson foganatosítható bizonyítást kell lefolytatni.

A fellebbező félnek a tárgyalás tartására irányuló kérelmét a fellebbezésében kell előterjesztenie. A fellebbező fél ellenfele a fellebbezés kézbesítésétől számított 15 napon belül tárgyalás tartását kérheti; erre a fellebbezés kézbesítésekor figyelmeztetni kell.

A felek kérelme alapján sem kell tárgyalást tartani, ha az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét a Pp. 379. és 380. §-ban meghatározott okból kell hatályon kívül helyezni vagy a fellebbezés csak a közbenső ítélet indokolása ellen irányul.

INDOKOLÁS

[1.] A törvényszék a peres felek és képviselőinek nyilatkozatai, az orvosszakértői vélemény és annak kiegészítése, valamint a per teljes iratanyaga alapján az alábbi tényállást állapította meg a perben.

[2.] Az I. rendű felperes 2013. április 12. napján jelentkezett az alperes nőgyógyászatán terhességre utaló tünetekkel, mely alkalommal korai terhességet állapítottak meg. Ezt követően az I. rendű felperes az alperesnél részesült terhesgondozásban. Ultrahangos szűrővizsgálaton több alkalommal, így 2013. április 12. napján (5. hét), április 26. napján (7. hét), május 24. napján (11. hét), június 4. napján (13. hét), június 18. napján (14-15. hét), július 9. napján (18. hét), október 3. napján (31. hét), november 15. napján (37. hét), majd december 2. napján (38. hét) vett részt. A magzatnál a terhesgondozás során fejlődési rendellenességet nem írtak le.

[3.] A 14.-15.-18. heti ultrahangot a 1.Kórház és Egyetemi Oktatókórházban, míg a többit a 2.Kórház és Egyetemi Oktatókórházban végezték, amely intézmények 2017. április 1. napján egy intézménnyé, az alperesi intézetté olvadtak össze.

[4.] A 2013. június 4. napján, a terhesség 13. hetében végzett ultrahangos vizsgálatot 1.egészségügyi szakasszisztens, szülészeti-nőgyógyászati ultrahang diagnosztika szakasszisztens képesítéssel rendelkező egészségügyi dolgozó végezte, akinek nyilvántartási száma "F"89. Az ultrahangvizsgálati leleten egyebek mellett rögzítésre került, hogy a végtagok hiánytalanok. A terhesség 18. hetében az ultrahangos vizsgálatot 1.orvos végezte, aki "B" szintű jártassággal rendelkezik, nyilvántartási száma "B"237. Az ambuláns lap szerint a végtagok csöves csontjai épnek látszanak.

[5.] A felperesek gyermeke 2013. december 16. napján végtaghiánnyal született meg, a bal keze és alkarja, az alkar felső, középső határától hiányzik. A csonk végén négy darab borsónyi ujjkezdemény észlelhető. A gyermek végtaghiányát az alperes egyik ultrahangos vizsgálat során sem észlelte.

[6.] A felperesek keresetet terjesztettek elő az alperessel szemben, amelyben kérték annak megállapítását, hogy az alperes az I. rendű felperes terhesgondozása során nem Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 77. § (3) bekezdésében foglalt elvárható gondossággal, illetve szakmai szabályok és irányelvek betartásával járt el, amikor orvosa a 13. és a 18. héten végzett ultrahang vizsgálat során nem vizsgálta, vagy nem az elvárható gondossággal vizsgálta a magzat karjának hosszát és épségét. Nem igazolt továbbá, hogy megfelelő képesítésű vizsgáló végezte a 13. heti ultrahangvizsgálatot. A felperes kérte annak megállapítását, hogy ezen magatartásával az alperes megszegte az Eütv. 13. §-ában foglalt tájékoztatási kötelezettségét, valamint az I. rendű alperes önrendelkezési jogát, a felperesek családtervezéshez fűződő jogát, valamint egészséghez, testi épséghez, és társadalmi életben történő részvételhez fűződő jogukat, mint személyiségi jogukat. A felperesek személyenként 2.500.000,- forint - 2.500.000,- forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérték kötelezni az alperest, továbbá kérték, hogy a törvényszék kötelezze az alperest a felperesek, mint egyetemleges jogosultak javára vagyoni káraik megfizetésére is.

[7.] A felperesek keresetük jogalapjaként hivatkoztak A magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXXIX. törvény6. § (3) bekezdésében írtakra, amely szerint a terhesség a 20. hetéig - a diagnosztikus eljárás elhúzódása esetén 24. hetéig - szakítható meg, ha a magzat genetikai, teratológiai ártalmának valószínűsége az 50%-ot eléri. Előadásuk szerint, hogyha az alperes kellő gondossággal végzi az ultrahangvizsgálatokat, és a fejlődési rendellenességet felismeri, arról az I. rendű felperest tájékoztatja, úgy kérték volna a terhesség megszakítását. A felperesi érvelés szerint ugyanis a terhesség 13. és 18. hetében végzett ultrahangvizsgálatok során kell vizsgálni a végtagok körében a csontok hosszát, szerkezetét, esetleges hiányát, görbületét és deformitását. Az alperes által a 13. és 18. héten végzett ultrahangvizsgálatok lelete ugyan tartalmazza azt, hogy a végtagok csöves csontjai épnek látszanak, de ezek nem bizonyultak valóságosnak, így rögzíthető, hogy az alperes a végtagokat nem vizsgálta, illetve nem vizsgálta az elvárható gondossággal. A felperesek érvelése szerint az alperes a 13. és 18. heti ultrahangvizsgálatok felvételével tudja igazolni, hogy a gyermek fejlődési rendellenessége az adott vizsgálat során nem volt észlelhető. Vitatta ugyanakkor azt is, hogy a terhesség 13. hetében végzett ultrahangvizsgálat során 1.eü.szakasszisztens, mint szakasszisztens jogosult lett volna, önállóan, orvosi felügyelet nélkül ilyen ultrahangos vizsgálatok elvégzésére. A felperesek állították azt is, hogy az Eütv. nem tesz különbséget a képalkotó diagnosztikai eljárások vonatkozásában a tekintetben, hogy diagnosztikai vagy szűrővizsgálatokról van-e szó, a vizsgálatok felvételeit minden esetben dokumentálni és az alperesnek megőrizni kellett volna.