BH 2003.11.457 A büntető ítéletben megállapított tényállás a polgári bíróságot nem köti, nincs akadálya annak, hogy a per során felmerült valamennyi bizonyíték - így a büntetőeljárás tartalma - figyelembevételével a büntető bíróságtól eltérő tényállást állapítson meg [Pp. 4. § (1) bek., 229. § (1) bek.].

A peres felek 1993. áprilisától üzleti kapcsolatban álltak egymással. Az alperes ügyvezető igazgatója volt a B. Kft.-nek, amely többek között gázolaj, tüzelőolaj és fűtőolaj importjával is foglalkozott. A peres felek és társaik megállapodtak abban, hogy a beérkező olajszállítmányok fuvarleveleit a vámhatóságnak nem mutatják be, illetve azokat hamis vámpecséttel látják el. A B. Kft.-nek 1993. májusban 920 000 forint vámilletéket kellett befizetnie, az alperes azonban nem rendelkezett ezzel az összeggel.

A felperes állítása szerint a 920 000 forintot kölcsönadta az alperesnek a vámilleték befizetésére, ezért az alperes kötelezését kérte 920 000 forint és ezen összeg 1993. május 27. napjától a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamatának a megfizetésére. Állítását tanúk vallomásával, valamint a felekkel szemben folyamatban volt büntetőeljárás során tett alperesi beismerő nyilatkozattal kívánta alátámasztani.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Tagadta, hogy a felperestől kölcsönt kapott volna. Állította, hogy az 1993. május 27-én a vámilletéket W. J. fizette be a B. Kft. nevében és az összeget ő is kölcsönözte az alperesnek.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

Jogerős ítéletének indokolásában a bíróság megállapította, hogy a Pp. 164. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján a felperest terhelte a bizonyítás a követelése alapját képező pénzátadás megtörténtét, a kölcsönszerződés létrejöttét illetően. A per során felmerült bizonyítékokat, valamint a büntetőeljárás során tett nyilatkozatokat azonban úgy értékelte, hogy az alperes következetesebb védekezése nyert inkább alátámasztást. A felperes ugyanis a kölcsönszerződés tartalmára, feltételeire nézve a perben eltérő előadásokat tett és a meghallgatott tanúvallomások egymással ellentétesek voltak. Elfogadhatónak találta az alperes azon védekezését, hogy W. J. nevét a büntetőeljárás során azért nem említette, mert őt nem akarta bajba keverni. Utalt arra is, hogy a 920 000 forint befizetése a B. Kft. nevében történt, ezért az összeg befizetése nem bizonyítja azt, hogy a felperes az alperesnek kölcsönt nyújtott volna.

A jogerős ítélet ellen - annak megváltoztatása és keresetének való helytadás, valamint az alperes perköltségben való marasztalása érdekében - a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a jogerős ítélet anyagi és eljárásjogi jogszabályt is sértett. A bűntetőeljárásban hozott jogerős ítélet ugyanis a rendelkező rész és az indokolás tekintetéhen is ítélt dolognak minősül, mely a Pp. 229. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint kizárja, hogy a felek az ott elbírált jogot egymással szemben vitássá tehessék. Ezért a polgári eljárásban sem lehetett volna más tényállást megállapítani, mint amelyet a büntetőügyben hozott jogerős ítélet történeti tényállásként megállapított.