A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20305/2013/20. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 7. §, 10. §] Bírók: Hercsik Zita, Kisbán Tamás, Kizmanné dr. Oszkó Marianne

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.20.305/2013/20.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Farkas Lilla és dr. Kegye Adél (címe) ügyvédek által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a dr. Ulics Erika (címe) ügyvéd által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. rendű, a dr. Pápai Ákos (címe) ügyvéd által képviselt II.rendű alperes neve (II.rendű alperes címe) II. rendű és III. rendű alperes neve (III. rendű alperes címe) III. rendű alperesek ellen személyhez fűződő jog megsértése miatt indított perében az Egri Törvényszék 2012. december 6-án kelt 12.P.20.351/2011/47. számú ítélete ellen az I. rendű alperes részéről 52. sorszám alatt és a II. rendű alperes részéről 51. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés, valamint a felperes részéről Pf. 3. sorszám alatt előterjesztett csatlakozó fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését azzal a pontosítással hagyja helyben, hogy a jogsértés abbahagyására és a jogsértés megszüntetésére vonatkozó kötelezettség a III. rendű alperest terheli.

A felmerült másodfokú perköltségeiket a peres felek maguk kötelesek viselni.

A 48.000 (Negyvennyolcezer) forint fellebbezési, illetve 24.000 (Huszonnégyezer) forint csatlakozó fellebbezési illetéket a Magyar Állam viseli.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az I. rendű alperes fenntartásában működő II. rendű alperesi iskolában a 2012-2013-as tanévben indult első osztály kivételével a 2004. január 27. napját követő időszakban azzal, hogy a cigány etnikai kisebbséghez tartozó tanulóknak, a cigány etnikai kisebbséghez nem tartozó tanulóktól történő elkülönítését az osztálybasorolással összefüggésben fenntartották jogellenesen elkülönítették egymástól a cigány etnikai kisebbséghez tartozó és ezen kisebbséghez nem tartozó gyermekeket.

Megállapította, hogy ugyancsak 2004. január 27. napjától az így jogellenesen elkülönített gyermekeknek alacsonyabb oktatási színvonalat nyújtva őket hátrányosan megkülönböztették az I. rendű alperes fenntartásában működő II. rendű alperesi iskolában.

Az I. és II. rendű alperest a fent írt jogsértések abbahagyására, egyben a jogsértés megszüntetésére is kötelezte akként, hogy a megállapított jogsértő helyzetet megszüntetve az ítélet jogerőre emelkedését követő tanévtől kezdődően a cigány etnikumhoz tartozó és ezen etnikumhoz nem tartozó gyermekek osztályba sorolásakor a jogellenes elkülönítést kizáró módszert alkalmazzon.

Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.

Kötelezte az I. és II. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek fejenként 50.000 forint perköltséget.

Határozatának indokolásában idézte a Ptk. 75. § (1) bekezdésében, a 76. §-ában foglalt szabályozást. Megállapította, hogy a felperesi alapítvány rendelkezett kereshetőségi joggal a 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 20. § (1) bekezdésének c) pontja alapján. Utalt az Alkotmánybíróság 61/1992. AB számú határozatának indokolásában, valamint az Alaptörvény XV. Cikkének (4) bekezdésében írtakra. A bizonyítás körében az Ebktv. 19. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott speciális szabályokat alkalmazta, valamint figyelemmel volt arra, hogy az Ebktv. hatályos jogszabályi rendelkezései kizárólag a közoktatás területén érvényesülő speciális kimentési szabályok vizsgálatát tették lehetővé az Ebktv. 28. §-a értelmében.

A jogellenes elkülönítés vonatkozásában előterjesztett kereseti kérelem alapján azt vizsgálta, hogy az I. rendű alperes által fenntartott II. rendű alperesi iskolában jogellenesen elkülönítették-e a cigány etnikai kisebbséghez tartozó tanulókat a cigány etnikai kisebbséghez nem tartozó diákoktól.

E körben idézte az Ebktv. 10. § (2) bekezdésében, 8. §-ában, 27. § (3) bekezdés a) pontjában, 19. § (1)-(2) bekezdésében foglalt szabályozást.

A lefolytatott bizonyítási eljárása eredményeként azt állapította meg, hogy a közérdekű keresetet előterjesztő felperesi alapítvány az Ebktv. 19. § (1) bekezdésében meghatározott bizonyítási kötelezettségének eleget tett, míg az alperesek nem igazolták a felelősség alóli mentesülésüket eredményező körülményeket, azt, hogy az egyenlő bánásmód követelményét megtartották, vagy arra az adott jogviszony tekintetében nem voltak kötelesek.

Megítélése szerint a felperes bizonyította, hogy az I. rendű alperes által fenntartott II. rendű alperesi iskolában a cigány nemzetiséghez való vélt tartozás mint védett tulajdonság alapján közvetlenül hátrányosan megkülönböztették, jogellenesen elkülönítették a tanulókat.

Elvetette az alperesek azon hivatkozását, hogy a II. rendű alperesi intézmény nem vezethetett nyilvántartást a tanulók nemzetiségi származásáról, így a nemzetiséghez tartozás, mint védett tulajdonság vonatkozásában nem is lehetett ismerete.

A felperes sikerrel bizonyította, hogy a jogsérelmet szenvedő tanulók a jogsértéskor a jogsértő feltételezése szerint rendelkeztek az Ebktv. 8. § e) pontja szerinti védett tulajdonsággal. A bizonyítékok körében a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogok Országgyűlési Biztosának vizsgálati és utóvizsgálati jelentését, tanú1 és tanú2 tanúk vallomását értékelte.

Azt állapította meg, hogy a II. rendű alperesi intézményben tanuló gyermekek vélt, a cigány nemzetiséghez való tartozásáról mind az I. rendű alperes, mind a II. rendű alperes törvényes képviselője kifejezetten tudomással bírt, ezt támasztotta alá az Oktatási Hivatal vizsgálati jegyzőkönyve, tanú3 tanú nyilatkozata.

Miután az Ebktv. 8. §-a szerint nemcsak a valós ismereten alapuló, hanem a percepción, a cigány nemzetiséghez való vélt tartozásra alapított jogellenes elkülönítés is kimeríti az Ebktv. 10. § (2) bekezdésében meghatározott tényállást, megállapítható volt, hogy az Ebktv. 8. § e) pontjában meghatározott védett tulajdonság alapján velük összehasonlítható helyzetben lévő személyektől vagy személyek csoportjától anélkül, hogy azt a törvény kifejezetten megengedte volna, a II. rendű alperesi iskolában elkülönítésre kerültek a roma származású tanulók.

Rögzítette, hogy az alperesek speciális kimentési szabályokra nem hivatkoztak, mivel kialakított álláspontjuk szerint az egyik törvényi feltétel, a hivatkozott védett tulajdonság alapján fennálló összehasonlítható helyzet a felperes részéről nem nyert bizonyítást.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint azonban a felperes valószínűsítési (bizonyítási) kötelezettségének teljes mértékben eleget tett, ezért a perben érvényesülő speciális bizonyítási szabályokra is figyelemmel - sikeres alperesi kimentés hiányában - a jogellenes elkülönítés megállapítható volt. A jogellenes elkülönítés tényét támasztotta alá az oktatási hivatal 2007. május 31-i jegyzőkönyve is, amelyből kitűnik, hogy az iskolaigazgató tudomással bírt az egyes tanulók cigány nemzetiséghez való tartozásáról.